Minimal (vicc)folk - Zuboly

Hajdanán, az első olyan zenekarommal amely már próbált is, első és egyben utolsó egész napos próbánkat szalagra rögzítettük. Mi jól szórakoztunk és szórakozunk (vagy szórakoznánk, ha kerítenék egy szalagos magnót a lerobbant helyére) rajta, de annyira „avantgardra“ sikeredett, hogy rajtunk kívül senki sem képes végighallgatni. Nincs benne egy negyedhangnyi populáris hang sem, de néha egyéb hang sincs.
Ez a régi akció a Zuboly koncertjén jutott megint eszembe, mert ők a popularitás oltárán feláldozzák a népi kultúrát. Zeneóvodában hasonló művek születnek, mikor kiosztják a zörgő eszközöket. Én ilyennel gyerekműsorban sem mernék kiállni. Jó, kicsit elragadtattam magam! Azért rafinált ez a gyerekeskedés! A színpadon három fős ritmusszekció nyomja az alapokat - az egyikük gépről és beatbox-ol a rap mellett - az olyan „népi“ hangszerek alá mint a duda, brácsa, síp (néha fésűre emlékeztet) és szakszofon. A dallamok a népdalok (főképp új stílusúak) és világslágerek - számunkra zagyva - keveréke. (Az Inter Magyar ötletét vélem nyomokban náluk felfedezni, csak ők konzekvensen és jól csinálják.) A szövegek hol eredeti, hol hozzáírt „viccesen mai“ „rímkedések“, nekünk inkább sírni támadt tőle kedvünk. Ami tetszett, az a szakszi megszólalásai közül néhány. Ott néha free jazz-es magasságokba emelkedett az atonalitás. A szakszofon ebben a közegben felüdülés volt fülemnek.
A közönség vette a lapot és a muzsikát és ugráltak, tapsoltak rá. Való igaz, ez bulizene - bár tudnék ennél jobbat is mondani :) -, ha a fejedet a lábadba transzportálod, akkor mindenre tudsz ugrálni. Én is szoktam ilyet csinálni, csak ritmus legyen, itt pedig abból volt a legtöbb. A publikum nagy része élvezte, nekünk nem tetszett. Szerencsére nem vagyunk egyformák!


Zuboly from simarafoto on Vimeo.