Ünneplőben

A fílm végén van a jókivánság, bár kell hozzá némi optimizmus, hogy...

Ünneplőben from simarafoto on Vimeo.

Dizájn rejtvény

Hol készült a fenti fénykép az odaillő esztétikus táblával (felirat: Kérjük az ajtót becsukni!)?

(Megfejtés: Pécsi Székesegyház bejárati kapu)

KKK - Kodály Koncert Központ - Al Di Meola

TÁN EGY BALKÁNI: Nemtom, tán megártott a Laphroaig whisky, vagy az előcsarnokban osztogatott remek szekszárdi cabernet sauvignon, de minden fal rám akart borúni, ferdék vótak a jó ki szkáj ülőkék a hatvanas évekbűl és a pútra sem tudtam lerakni a poharam, mert olyan ferde vót, mint a Gazsi töke kefélés után…
GANDALF: Naaaa….!
TÁN EGY BALKÁNI: …ruhakefe, kaktusz, a poharam meg löttyedt, pottyadt lefele…
VJL(ab): Meg botladoztál is, de azért, mert a padló is dimbes-dombos…
TÁN EGY BALKÁNI: Akkó nem csak az érzékeim csaptak agyon?
XÉNIA: Hát nem egy szabályos épület…
GANDALF: Skandináv stílusba oltott art deco betonsátor…
SIMARAFOTO: Minden díszítés nélkül…nekem kicsit rideg…
VJL(ab): Talán majd ha belakják…
SIMARAFOTO: Mindenesetre a szervezők rugalmasságát dicséri, hogy két perccel a kezdés elött még kaptam Press Pass-t.
TÁN EGY BALKÁNI: Preszpasz…ha,ha, ez jó!…preszpasz és kész...
SIMARAFOTO: Így nevezik, csak ezzel lehetett fényképezni.
GANDALF: Szóval a körítés nem kápráztatott el benneteket!
TÁN EGY BALKÁNI: Engem összezavart, az hótzihher…
XÉNIA: Engem meg a mellékhelyiség…
TÁN EGY BÁLKÁNI: Mér? Nem tudtá…?
XÉNIA: Tudtam, de a szomszédot is láttam, hogy tud, mert átlátszanak a fülkék opálos üvegei.
TÁN EGY BALKÁNI: Na neeee. Ettő a szemem is opálosba borul…
GANDALF: Térjünk át inkább a koncertre!
VJL(ab): És a teremre.

XÉNIA: Nekem tetszik. Lenyűgöző, ahogy az ember belép.
SIMARAFOTO: Szép a rejtett világítás.
VJL(ab): És ellentétben az előcsarnok ridegségével itt a meleg fa szín uralkodik.
GANDALF: Egy hatalmas art deco finn szauna...
XÉNIA: Arra gondolsz, hogy a szellőzés…
VJL(ab): Tán Egy Balkáni néha épp hogy nem horkolt.
TÁN EGY BALKÁNI: Enyomott a meleg és a féhomály, de mikor kiment valaki, az ajtón gyütt be a friss áer és feléledtem…
GANDALF: Ha most ennyire megáll a légmozgás, mi lesz nyáron?..
SIMARAFOTO: Végig égett a rejtett világítás.
XÉNIA: Igen, szép. Én sokszor azt néztem.
GANDALF: Nem a koncertet?
VJL(ab): Az baj, ha közben elvonja a figyelmét!
SIMARAFOTO: Talán, ha a színpadi fények meghatározóbbak lennének és nem ez a ma nálunk divatos színorgia…
TÁN EGY BALKÁNI: Egyszer ződ, egyszer piros, aztán ez is az is…
XÉNIA: Nekem végig a szemembe világított, pedig a drága páholyban ültem.
SIMARAFOTO: Igen, Tán Egy Balkánit ez is fáraszthatta. Az ellenfény bármily szép is, de emelkedő nézőtérnél a színpadról kifelé világítani életveszélyes, mert sok pontból kisüti a néző szemét.
TÁN EGY BALKÁNI: Minek megy a hülye mindenhova és ül összevissza! Üllyön ott, ahol a fényeket megtervezték, akkó nem böki ki a szömit!
VJL(ab): Ahogy elnéztem ezt nem tervezték, hanem csak összedobták a beállás alatt…, de néha találkozott a zene hangulatával…
SIMARAFOTO: Hát igen, a számok között markánsabbak, árnyékosabbak szebbek voltak a fények, ilyenkor tudott a szemünk kicsit megpihenni…
GANDALF: Elég már a fényekből! És a zene?
XÉNIA: az akusztika nagyon jó!
VJL(ab): Jó kis latinos, ambientes, meditatív, elszállós jazz muzsika remek előadókkal.
GANDALF: Világhírű művészekkel gitárokon, gitár szintetizátorokon, harmonikán és a fiatal magyar dobossal…
SIMARAFOTO: Nekem bejött…
TÁN EGY BALKÁNI: Fasza vót!

A koncert képeit itt láthatjátok.

Péterfi Bori

Már unom, hogy mindig csak dícsérek, lelkesedek. Mindig jó koncertekre kerülök. Nem lehet ilyen szerencsém! (Nincs is.) Bori koncertjein kezdetektől egyenletesen kiváló teljesítményt nyújt, remek hangulatot teremt és ez most sem volt másképp, minek ragozzam? Beszéljenek inkább helyettem a simarafotók.

Utána viszont a csalódás. Ez az új DJ nekem nem jön be. Ellentétben az eddigiekkel, semmi köze az elötte levő koncerthez, nem viszi tovább a hangulatát, nem marasztal ott még egy sörre, whisky-re, vagy bármire...
Így most el is megyek...


Péterfi Bori from simarafoto on Vimeo.

Éjfélkor indul útjára a gyönyör - utoljára a karácsonyról

Egy régi olasz fílm címe jutott eszembe az érdekes kezdeményezésről, hogy szenteste éjfél után blues-zal ünnepeljünk. Megvallom, arra számítottam, hogy holmi „magányosok klubját“ fogok találni, de meglepetésre 3-5 fős csapatokan jöttek az érdeklődők és a Maxi Bár hamar megtelt vidám emberekkel. Az új tulajdonos nem csak zenével, hanem forraltborral és sütivel is kedveskdett. A jó hangulatról az Acoustic Band gondoskodott és néha beszállt hozzájuk fuvolával színesíteni Horváth Andrea is.

Azok között akiknek meséltem, voltak akik furcsállották, mondván a karácsony a családé, de ne feledjük a magányos embereket se és azokat, akik kényszerűségből vannak távol otthonuktól: tanulók, munkások, stb., vagy csak még nem akarnak hazamenni az éjféli mise után… Nekik és nekünk éjfélkor indult útjára a gyönyör, köszönet érte!

(fotók: xénia)

Karácsony 2 :))

Merry Christmass & a happy new year
Uploaded by adido. - Sitcom, sketch, and standup comedy videos.

Karácsony

Most, hogy megvan a karácsonyfa is, lélekemelő pillanat következik.
Előveszek egy nagy tálat.
(S nem a hegy levét jóféle pálinka formájában, hanem..) vizet engedek bele.
Beleteszem Jericho rózsáját, hogy a fa mellett zöldelljen az is!
Miért pont Karácsonykor?
Nem tudom………….
Talán, mert épp egy drezdai karácsonyi vásárban szereztem be őkelmét, talán, mert a sárga, kis gumó téli feltámadása a Napforduló és a karácsonyi születéshez kötődött bennem…
Talán meg azért, mert az Ünnep is, a rózsa is nekem a szeretetről szól.
Olvassátok a mesét, mit Seherezáde mesélt a rózsáról, de sajnos, mivel ez az ezerkettedik éjszaka hangzott el, már nem fért a hivatalos kötetbe!

Élt a sivatagban egy csodálatos virág.
Pompázatos zöld ruhája a sok-sok homok felett pompázott, kiemelkedett a sárga egyhangúságból és olyat mutatott az arra tévedőnek, amit az sosem gondolt volna, sosem látott olyat...

A sivatag szelleme egyszer arra járt és megbosszantotta a virág látványa...
Valahogy megriasztotta...
Mert más volt, mint amit megszokott, mert merészelt magányos lenni, mert
szép volt, mert nem félt a világtól és nem féltette magát, mert örömet
adott annak, aki látta és nem simult bele az egyhangúságba, nem állt
be a homokszemek közé...
A sivatag szelleme összehúzta fekete szemöldökét...
Ördögi terve támadt!
Hívta összes csodatévő dzsinnjét és egyesült erővel megátkozták a virágot.
A virág száradt, zsugorodott.....
Egyre kisebb lett, egyre sárgább, egyre szárazabb.
De ellenállt.
Nem könyörgött a sivatag szellemének, állta egyenes derékkal a szeleket, a feltámadó homokviharokat, állta a dzsinnek rosszakaratát és megmaradt önmagának, megmaradt virágnak, bár csúnya volt, aszott és alig élt....
Allah lenézett jólismert sivatagjára és felfedezte, mi lett egyik kis
kedvencével...
Messziről figyelte a sivatag szellemét, aki gonosz mosollyal figyelte
a rózsa haldoklását.
Allah nem akart háborúságot a szellemmel, nem akarta megbántani, de
megsajnálta a virágot és azon törte a fejét, mit tehetne....
Hívatta magához a sivatag szellemét.
Az ment, ha kelletlenül is, mert nem szeretett a nagyságok elé járulni és mert tudta, kellemetlen beszélgetés vár majd rá a mindenekfelettvalóval....
De magában megfogadta, nem enged majd a parancsnak, mert ő is erős és nem akar arcot veszíteni.
De Allah, aki mindent tud és mindent lát, nem is készült ilyen butaságra, ezt csak buta-buta sivatag-szellemek gondolhatják, hogy az erőszak az egyetlen fegyver és azzal lehet elérni azt, mit szép szóval is lehet...

S miután kiudvariaskodták magunkat szép arab szokás szerint és megkínálta Allah vendégét sörbettel és cukrozott rózsaszirommal, tért rá végül is arra, ami igazán érdekelte.
Elmondta a szellemnek, hogy ő teljesen egyetért azzal, ahogy a sivatagban intézi a dolgait és mindent jól tesz és egy igazán jó sivatagnak így kell működnie.
És soha ilyen szép sivatagot nem látott még és minden rendezett.
De kéri, kis kedvencének azt a kegyet, ha sok-sok vizet lát, akkor kizöldülhessen.
Soha de soha ne virágozzék többé, legyen csak átkozott, de a zöld színét és a leveleit megkaphassa, persze csak akkor, ha sok-sok vizet lát.

A szellem elgondolkodott....
Sivatag és víz?:))
Mosolygott magában Allah butaságán.....
S ráállt az alkura
- Legyen hát! mondta.
Soha ne virágozzék, emberi szem szép virágját sose láthassa, de legyen gyönyörű és adjon vidámságot, zenét, táncot, örömöt és szeretetet, ha sok-sok vizet és meleget kap....

És mikor hazaért a szellem, elcsodálkozott...
Jerichoból egy szerzetesrend költözött a virág mellé.
Imádták Allahot és mindig gondoskodtak arról, hogy a rózsának sok-sok vize legyen...
És a virág zöldellt a sivatagban..
Ő nagyobb átkot kapott, mint hogy nem virágozhat, hiszen a külsejével sosem törődött igazán..
Azt érezte, megbüntették, mert soha igazán önálló már nem lehet, a szerzetesek szeretetére van bízva és a szeretet az nagyon múlékony és illékony és nem akart csapdába kerülni ,ezért félt....
De nem tehetett mást, mint hogy elfogadja, hogy szeretet nélkül nincs, mert csak így tud zöldellni és örömet okozni....
És belesimult a szeretet hullámaiba s ő is megtanult szeretetet, örömöt adni a zöldellésével.

Aztán vándorok jöttek..
Vittek belőle egy-egy kis darabot...
Míg vitték és vándoroltak vele, egy kis összeszáradt gumócska volt....
Ha megérkeztek, vízbe tették és a gumó kizöldellt és a szeretet éltette és az arcokra mosolyt csalt és a szívekbe megkönnyebbülést ültetett...

Ezt jegyeztem le én egy öreg vándor arab szavai alapján, aki kezembe
nyomott egy kicsi, sárga, aszott sárga gumót...

………….mesélte Seherezáde az ezerkettedik éjszakán s gyorsan leírtam én


S0phia

Békés Karácsonyi Ünnepeket!

Szigetköz from simarafoto on Vimeo.

Napi Art for Izma - Tesco prizma

Hulala cukra Habalapapa

Két őslakos találkozik az óceániai szigetvilágban:
- Hulala cukra! - köszön az egyik.
- Habalapapa! - biccenti meg a fejét a másik.
Ha valakit nagyon tisztelnek, akkor mély meghajlással egybemondják:
- Hulala cukra Habalapapa!

Pro és kontra - Magashegyi Underground

Régóta vártam a Magashegyi Underground Est Cafe- beli koncertjére. Aztán részemről a csalódás.....
Lumnicer nővérem mondta, csak bátran írjam meg a kritikát, de úgy gondolom ha megírom erről a véleményem megint csak jön egy ”kappbe” üzenet......mert valakit mindig sért az, ha nem egyezik egy vélemény az övével....
Szóval nekem nem teccik ha egy nő totál leural egy zenekart . Nem mondom van egyéni stílusa, ereje és hosszú karja, ami adottságot jól ki is tud használni, de nem láttam a zenélés örömét a zenekar többi tagján. Úgy jött le nekem (legalábbis), mintha nehézlégzés lenne a zenélés. Persze az is lehet, hogy rossz helyen álltam, vagy csak ilyen napom volt. Ennek ellenére kedvencemnek megmaradt a Szívtakarítás.
Amúgy meg Lumnicer nővérem majd elmeséli, hogy neki miért teccet nagyon is a Magashegyi Undergroundnd……..
(xénia)

Na, most vagyok bajban… Igaz, a koncert közben mondogattam, hogy majd jól megírom miért tetszik, de ez elmaradt és már nem igazán emlékszem mikre gondoltam akkor, csak az maradt meg, hogy jó volt. Azért összeszedem magam és megpróbálom megfejteni, mi volt Xénia nővérem baja.
Talán a különbség, ami a lemez és a koncert között van. Nővérem még nem látta élőben, így csak a rádió és lemez kicsit kiherélt dinamikájú felvételeit szerethette (dob és basszus végig a háttérben motoz), most meglepte a ritmusszekció dübörgése és kicsit tuc-tuc diszkós volta. Ő inkább a rafináltabb, tört ritmusokat kedveli… A koncerten kevésbé jelenik meg a felvételek nőies lágysága. Ő nem azt kapta amit várt, ellentétben velem, aki már tudtam, hogy dögösebb lesz a buli. Aztán pár perccel a Kubalibre felszabadult muzsikálása után néha tényleg kicsit morcnak és kedvetlennek tűntek a zenészek… Bíborka a hosszu karjaival tényleg uralta a színpadot, rajta kívűl nem nagyon lehetett másra figyelni, Ő maga a MU.
Hogy nekem miért tetszett? Amiért legelőször is, amikor láttam őket: sodró lendület, azonnal felismerhető egyéni hangvétel, a szövegek mindig szólnak valamiről és az „uralkodó” Bíborka bolondos, kicsit álnaív, teátrális „őrültsége”. A zene „csajosságával” megvallom néha nem tudok mit kezdeni, de a koncerteken eltűnik belőlem ez a zavar és együtt örülök a többiekkel.
(Gandalf)


Magashegyi Underground from simarafoto on Vimeo.

Kőkorszaki szakik, nem kőkorszaki fokon - Stoni és Katona „Fater”

(Elnézést a címben szereplő rossz szóviccért - stone=kő -, de ez a Tán egy balkáni már csak ilyen… a szerk.)

Mán éget a pofám annyiszó hítak, de mindig vót valami dolog a ház körű, hol a csirkéket kellött kopaszítani, hol a világgazdasági váságot köllött megódani, hó az Obama telefonátt épp - őt meg mégsem lehet lerakni, hogy Stoni van! -, hol a magas hegyen kellött grundolni a főd alá…, de együtt a pillanat.
Nem épp zenéni való terem, a világítás sem veri ki a szemem, de a hangulat remek lett mikor Stoni két társával a hangszerek mögé állt. Mióta visszagyütt németbő, most hallottam először és meg kell mondjam, mindig is teknikás játéka érettebb, „nemzetközibb lett”. Annyira beindított, hogy be kellett próbákozni egy kis pájinkával, de kár vót, mert nem vót a megszokott … (ez itt a reklám helye, vegye fel a kapcsolatot a lumnicernővérekkel!), de a barnaser kárpótólt.
A hangulat akkó fokozódott, mikó a vendégek is színreléptek. Előszó a szájgyalus Balázs (remélem, jól mondom…) színesítette a hangzást, majd gyütt a sokak által várt Katona „Fater” és felszikrázott a színpad… Hogy ez a két pofa mit tud együtt… Két különböző stílus: Stoni keményebb, rokkosabb, Fater lágyabb, blúzosabb, mégis remekül kiegészítik egymást. Örömzene vót a javábó. Ebben a gitárpárbajban csak mi hótunk meg a gyönyörtől. Dobáták egymásnak a szólamokat a nagy örömzenélés közben.
Aztán begyütt egy magas gyerök, evinnyogott két számot, ami vót akinek nagyon tetszett és vót akinek nem. Egyiknek a papné, másiknak a jánya…
Mikó hazaértem, gyósan letőtöttem Stoni honlapjáról az új dalokat és azóta is hagatom…
(tán egy balkáni)


Stoni from simarafoto on Vimeo.

Gyors fotóriport - Al Di Meola

Mivel csak a két első szám alatt lehetett fotózni, ezért a képek nem igazán változatosak. A fotósok gyorsan csattogtatták masináikat (hogy megcsinálhassák életük fotóját), Al lassan melegedett bele - ez a képmutogatásomban is látszik -, a fények nem voltak „fotóbarátok”, a számok közötti szünetekben sokszor jobb hangulatú volt a világítás mint a zenék közbeni színorgia, de ízlések és fotonok különbözők…
A részletekről majd Nővéreim írnak, ha behozták nagy lemaradásukat… :)
(simarafoto)


Al Di Meola from simarafoto on Vimeo.

Jethro Tull

Napokban a Facebookra feltett egy-két barátom Ian Anderson (Jethro Tull) zenei felvételeket.
Örültem neki és eszembe jutott 2008 őszének nagy élménye: a koncert.
Lumnicer Nővérek beszéltek rá, hogy írjak róla pár szót. Hát tessék....
Először a Pecsában lett meghirdetve ez a zenei esemény, aztán mivel nagy volt az érdeklődés áttették a Sportcsarnok melletti kis csarnokba, fene tudja már mi a neve...lényeg, hogy a barátnőmmel nagyon beindultunk rá. Valamikor rég még orsós-tekerős magnón hallgattuk nem egyszer a különleges hangulatú nótáit.
Fiatalkorunk legjobb „féllábú” fuvolása ( azt mondják, kezdetben az egyensúly miatt állt féllábra).
Nagyon izgalmas volt , hogy pár év ::)) elteltével élőben is láthattuk Ian Andersont, aki elejétől fogva egyedüli és állandó tagja a Jethro Tullnak..
Azonkívül nagy szerencsénk is volt, a koncerten sikerült helyett foglalni a legelső sorban. Széles mosollyal az arcunkon nem hallottuk, hogy nem szabad fényképezni. Ez miatt aztán fotóztunk... Sikerült egy pár perces videó felvételt is készíteni, hogy legalább a hangulata maradjon az utókornak, (:meg aztán legyen mit nézegetni majd az öregek otthonában...:)
Dübörgő, ütemes taps, ováció, füttyögetés igazán kellemes, jó koncert. Ian Anderson adta amit tudott, féllábra állt, parodizált, néha morgott, dünnyögött a fuvolájával. Játszott. Szerettük és boldogok voltunk, hogy ott lehettünk.....
Talán az egyik Lumnicer Nővér ki tud valamit hozni abból az egy perces felvételből, ami nem sikerült valami fényesen a tiltás miatt, de egy kis hangulat lejön azért ebből is.... :)
Egyébként meg ha valakit érdekel, a honlapján található egy rövid útmutató a kismacskák gondozásáról. :))
(anna)

TV híradó

Nem szeretem a TV híradókat. A műsorvezető elmondja a hírt és hogy mit fogunk látni. Utána látjuk amit már elmondott és a szöveget is még egyszer hallhatjuk. Vagy hülyének néznek minket, vagy így akarják belénk verni, hogy Gipsz Jakabot falopáson kapták. Persze értem én, a műsoridőt ki kell tölteni valamivel.
Szerencsére ez hamarosan változni fog, mindenki egy helyről fogja kapni a híreket, nem kell tovább a csatornák között szörfözni, hogy mindenről értesüljünk...
Be sem kell többet a TV-t kapcsolni!

Üdítő koktél: Kubalibre

Üdítő meglepetés volt számomra a még sosem hallott-látott Kubalibre koncert. (Lehet, kicsit le vagyok maradva.) Szimpatikus fiatalok szimpatikusan (örömmel) zenéltek. Megvolt bennük a hobby-zenekarok amatőr bája. (Én ezt dicséretnek mondom!!!) A magyar alternatív hagyományokat követik - pontosabban annak egy szeletét -, ami előnyük is, meg hátrányuk is. Előny, hogy nem a magyar kereskedelmi rádiók beszűkült bugyuta kínálatát harsogják, hátrány, hogy ezt a Lovasi fémjelezte vonalat már sokan lovagolják, így bármi ügyesek is, legjobb esetben is csak kullogni tudnak a többivel. A szövegekben már megmutatkozó saját hangot hiányolom a zenében, pontosabban annak nagyobb arányát. Hallom, hogy ott bujkál, türelemmel és kitartással (na meg tehetséggel) elő lehet csalogatni.
Merjünk mások lenni!
Szóval: a Lumnicernővérekre üdítően hatott ez a koktél…


Kubalibre from simarafoto on Vimeo.

Kis komolyzene és látvány

Hmmm... Szeretnék ilyen koncertet látni és csinálni!... Hmmmm...


Alguses Oli - Trailer from Emer Värk on Vimeo.
„In Principio...“ is based on Arvo Pärts works „In principio“ and „Miserere“ and merges the sacred intimacy of music with powerful visual meditation. This production that searches for conciliation between the eternal opposition of the biggest and the smallest, the highest and the lowest in the cosmos is based on the divine logic of the Mandelbrot equation and the holy geometry. „In Principio“ is a pilgrimage of all the senses into the sacred space inside the human heart and at the end of this journey we will be forced to join the writer Miguel de Unamuno in acknowledging that:
The road that leads us to the living God, the God of the heart, and that leads us back to Him when we have left Him for the lifeless God of logic, is the road of faith, not of rational or mathematical conviction.

Most ez mi?

Most ez mi? Tánc vagy akrobatika? Döntsétek el! Az biztos, a lány mindkettőben jó. Fantasztikus!

This is fantastic video about the "Great Chinese State Circus", playing "Swank Lake".
Definately one of the most amazing things that I have seen...

Nagy meglepetés :)

Nagy meglepetés... nekem.
De most megosztom veletek.
Felkerűlt a netre életem első két videó klippje. Már nem is emlékeztem rájuk, furcsa volt szembesülni velük. Rég volt, tán igaz sem...
Most itt vannak, lehet cikizni! (A dohányzás súlyosan károsítja ön és környezete egészségét!)

Napi Art for Izma

"Te vagy a szebbik nem,
És én a rondább igen."

(idézet a Quimbi új lemezéről)

Levél a bardoba 2.

( "Mi a ‘Bardo’?
A buddhizmus alaptanítása szerint, mindennek aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, amelyet jelen létformánkban megismerhetünk. Minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik..." Tibeti Halálmeditációk - a szerk.)

Előző levelemmel kicsit csaltam ám….. (http://lumnicernoverek.blogspot.com/2010/11/level-bardoba.html)
Rég megírtam, valamikor szeptemberben:)
De nem találtam a címed és ezért betettem a Piszkozatok mappámba…
Örülök, hogy végre megtaláltam a címed, és legalább egy mécses mellett gondolhattam akkor rád, mikor olvastad, és érezted, hogy rádgondolás van valahol a Földön…

Tudtam már akkor, mikor megírtam, hogy néha majd írok neked eztán is.
Nem baj, ha tudod, mire gondolok én itt, hogy tudd, mi az, amivel foglalkozunk majd OTT, a nem tudom, hol és mikorban….

Most azért írok, mert a dolgaim lassan haladnak és eszembe jutottál sok mindenről.
Először is, nagyon sokszor gondolok a régi zsidó mesédre a két angyalról.
Szó szerint ezt mesélted:
„Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom.”
Igen, nekem szerencsém volt!
Születésemkor felettem állt a fehér angyal és azóta is őriz és véd a szárnyaival…
Ahogy Shakespeare mondja „ kacagtak a csillagok..” mikor megláttam a kelő napot..:)
Tudom, hogy amit teszek, annak eredménye lesz, mert az energiák így működnek.
Tudom, ha sok-sok pozitív energiát sugárzok az életbe, az engem körülvevőkbe, akkor az a nagy világegyetemből visszaszáll rám.
Vigyáz engem a fehér angyal és vigyáz engem az a pozitivitás, aminek a forrása csak én lehetek….

Nemrég megcsináltam egy tesztet –amúgy mostanság ezt használom majd a hivatásomban is és meg vagyok róla győződve, hogy nagyon jó és nagyon sok mindent felfed önmagunkról – amiben az optimizmusom 10-es.
A magyar átlag-ember optimizmusa 5, az enyém 10.
Hogy ebben mennyi a született sajátság, s mennyi az, amit életünk tapasztalásai raktak rétegekben ránk, ki tudja, tán e szempontból nem is lényeges, ez a jelen állapot.
Nekem ez azt jelenti, hogy mivel a magyar közismerten nagy a pesszimizmusban, én a világ bármely nemzetének átlagához mérten is nagyon erős optimizmussal rendelkezem, a saját magamba és a pozitivitásba vetett erős hitem nemzetközi szinten is megállja a helyét!:)

Ezért találtam megoldást egyik érdekes felvetésedre is.
Most ezt el kell, hogy mondjam neked, mert örülök, hogy megtaláltam a választ.

Emlékszel? Meséltél a sakkról.
A sakktábla – ami tulajdonképpen egy alap és fő mandala – az életet jelképezi.
Mikor megszületünk, az első kockán állunk.
Előttünk van a 63 másik kocka, bármely irányba léphetünk, s a lehetőségeink ekkor a legtágabbak, hisz tiszta még a tábla előttünk, bármely irányba kanyarodik az életünk, a variációk száma e pillanatban a legmagasabb.
S ahogy életünk során lépkedünk előre, mögöttünk az elhagyott kockákkal, az előttünk lévő tér úgy zsugorodik, lehetőségeink szűkülnek.
Egyre kevesebb üres kockát látunk magunk előtt s egyre kevesebb lépés-kombináció, amit megtehetünk.
Én ezzel kapcsolatban rájöttem valamire, s nagyon szeretném veled ezt megbeszélni.

Valószínűleg nem tudtam és nem is akartam tudomásul venni, hogy a lépéseim egyre determináltabbak s csökkentik a választási lehetőségeim, mikor én a szívem mélyen érzem, hogy egyre szabadabb vagyok s maga a világ térben is és a felkínált lehetőségekben is épp tágul számomra.
A megoldás bennem van!
A paraszt az, ami csak előre mehet, s csak egyet léphet.
De én lehetek bármely figura, amelyet akkor választok!
Ha akarom, lehetek ló, vagy ha kell, királynő, bástya, vagy király is, tetszésem szerint!
És akkor, ha számba veszem, merre nem jártam még a sakk-táblán, igenis, eljuthatok olyan kockákra, amik a hátam mögött maradtak egyszer, de még sose jártam arra, s új utakat nyitnak előre…….
Csak rajtam múlik, felismerem-e, melyik az a lépés-kombináció megkövetelte alak, amiben játszanom kell tovább az életem.
És fel fogom ismerni, hisz a fehér angyal áll mellettem.

Mi a véleményed erről?
Most látom magam előtt a bölcs mosolyod, amivel belemerülsz végtelen békédbe, miközben elnézően nézed az én véges, de örökkön ismétlődő s soha fel nem adott harcaim……

Majd még jelentkezem!

S0phia

Barabás Lőrinc Eklektric - Electro Night

Az Electro Nigh második csapata is remek volt Barabás Lőrinccel és a Ray Manzarekre emlékeztető kitünő zongoristával, Premecz Mátyással együtt.


A Barabás Lőrinc Eklektric tagjai:

Barabás Lőrinc - trombita Fábián Julianna – ének Delov Jávor – dob Bata István – basszusgitár Premecz Mátyás – billentyűk DJ QCEE – scratch

Barabás Lőrinc Eklektric from simarafoto on Vimeo.

Megtörtént a csoda!

Paul McCartney-val és barátaival ültünk egy kerek asztal körül. Paul előkapta a gitárját és elénekelte a Because-t. Valaki megkérdezte, hogy mi volt John apjának a foglalkozása? Mivel senki nem tudta pontosan, előkaptam az iPhonomat és kigugliztam. Éppen megakartam osztani  a többiekkel, mikor felébredtem... :(

Imagine

Ma 30 éve gyilkolta meg Mark David Chapman John Lennont!  :((((((((((((

Bin-Jip - Electro Night

- Olyan, mint egy kislány! - suttogták körülöttem akik még nem látták élőben Harcsa Veronikát, mikor felment a színpadra a Bin-Jip-pel.
Igen. Állt egy légies teremtés a színpadon és énekelt légiesen, könnyedén, pontosan, érzelmesen, értelmesen, hevülten és szabadon. Olyan energia sugárzott le ránk, hogy Simarafoto le sem tudta tenni a masináját és inni kellet még egy sört,vagy bort vagy bármit, hogy valamivel kompenzáljuk a hozzájuk képesti nyugalmunkat.
És a zenekar is hozta a formát: Andrew J. stabilan és változatosan nyomta az alapokat, hangmintákat és scratch-eket két MacBook Pro-ján (az egyiken Ableton Live, a másikon ha jól láttam Serato Scratch Live futott), Kaltenecker Zsolt a billentyűk mögött Gyémánt Gábor gitárossal a jazz-es hangulatról gondoskodott.
A zenét a Potishead, Massive Attack, Lamb nyomát követve keverték ki, alkották meg sajátossá, jazz-esre, a lélekre, szívre, észre és lábra ható, megmozgató muzsikává...


Bin-Jip from simarafoto on Vimeo.

Ajánló - A Baltazár Színház a West-Balkánba

2010. december 11. és 12. este 7 óra
Cím: Budapest, Nyugati tér 1-2.

Arany lépés

"Életed fordulóponthoz érkezett. Eltévedtél a nagyvárosi útvesztőben. E társasjáték során meglelheted a helyes irányt. Kezedben a kocka. A lépések a sorsvonalon vezetnek. Utadat akadályok nehezítik, de vannak segítőid: a sorsvonal őre és a lovaid. A játék indul. A tét önmagad megtalálása. Ne feledd: Isten tenyerén lépkedsz!"

Iró: Vörös István
Rendező: Elek Dóra
Koreográfus: Vass Lajos
Steptánc-koreográfus: Simor Judit
Jelmeztervező: Király Tamás
Díszlettervező: Preisich Anikó
Smink-haj: Nagy Réka
Zeneszerző: Szirtes Edina Mókus
Korrepetítor: Bubnó Márk
Műszaki munkatársak: Fehér István, Csima Gergely
PR: Papp Beáta

Színészek: Erdős Balázs, Horváth Szilvia, Janzsó Cecília, Keresztes Anna, Kovács Veronika, Kudari Réka, Medetz Attila, Müller Péter Sziámi, Raffael Erzsébet, Szilvásy Márton,
Taligás Anna, Vörös Ferenc

Vasárnapi vers - Mándoki György: üvegtégla

Mándoki György

üvegtégla

az emlékező helyett az idő választ.
az eső és a szél földet mos a küszöbökre.
hiszen nem történt semmi jóvátehetetlen.
nem bántanak, akik csak téged látnak.
a pincében felpislognak a lámpák.

hangosabb, mint te, ezért mintha közeledne.
ami felettünk rohan, valami szaggatja azt is.
dér vagy homok, folyton a csontokra utal.
holdkeretben a kert, időről időre ide.
cseréljünk, vagy állítsuk meg, pucér esőbe.

tavasz. harmat, hinta, hordalék, ami hajlít.
nyár. vajon miért, de ki tudja, vajon miért.
ősz. az olvadt viasz átcsapni látszik a lángon.
tél. sápad a parázs, kireped, ahogy hajítja.
a pillanat ringatózik, mint vodkában a jég.

ami körül keringünk, az istennek sem mutatkozik.
mélységes szomorúságunk még nem védelmez.
a pörkös levelű diófa cakkosabb árnyékot emel.
mint minden rom, egy fénylő homlokú, unatkozó
mesterlövész otthona. távol templomtorony.

ami felégeti mindezt, nem az emlékezet.
fel a csillogó hegyre, csöndben, érkezel.
tenyered diólevél, keserű, hintát legyez.
álmokat javasol, lejjebb, vicsorgó árok.
eressz gyökeret, csak a gyerekek öregszenek.


(Megjelent a Műút 016 számában)

Kell-e nekünk humor? Kell-e nekünk morál? - Gondolatok Sándor György estje után

A diktatúráknak nincs humoruk. (Értik ők, de nem szeretik.) Az emberek még az időjárás jelentésekben is a sorok mögött olvasnak. Az értelmiség - az ki? a többi buta? értelmetlen? az úgy nevezet műveltségi vetélkedőket elnézve a Vad Fruttik dalával mondva nem hiszek - az olyan intellektuális humoristákért lelkesedett, mint Sándor Gyuri. (Az Ő engedélyével, vagy inkább kérésére Gyurizom.)
Manapság bármely baráti társaságból felállhat az asztaltól az aktuális Humor Herold és a színpadon folytatja az anekdotázást. Nálunk Dumaszínháznak hívják, de tudjuk, hogy a stand up comedy azért más. A híres komédiások - mint a Komédiások című színdarabból is tudhatjuk -, mindig szóltak valamiről, mint Gyuri. A Besenyő család szóvicceinek az ősei is az Ő Lyukasóráján potyogtak ki.

A diktatúráknak nincs morálja. (Mondják, de nem művelik.) Az embereknek van morálja. A morál lehet humoros. A humor lehet morális. A morál alapján nevetnek a humoron. Ma a morált nevetik ki. Ma olyan a humoralista, mint a fehér holló. Nincs is belőle több, csak egy: S.GY.

Ajánló - Déry Tibor: Az óriáscsecsemő - JESZ

„Nekem nincsenek problémáim. Én halhatatlan vagyok. Nekem az élet engedelmeskedik, mert én vagyok a kezdet…
A születése pillanatától járó, értő, beszélő, önmagát élet és halál urának tudó óriáscsecsemő, akit apja eladott, akit pár órásan már a cirkuszban mutogatnak, aki játékból öl, ugyanolyan ártatlan és naiv mint egy újszülött. Vagy mégsem? Hiszen ő tudja, hogy „nincs szebb, mint amikor az ember éhes, és nem lakik jól, mintha fázik és nincs takarója, mintha beteg, és nem gyógyul meg.”

Játsszák: Inhof László, Zakariás Máté, Czéh Dániel, Inhof Kornél, Kormos Balázs, Kiss László, Szabó Márk József, Ahmann Tímea, Tulik Tímea, Szomora Lívia, László Virág, Farkas B. Szabina, Szabó Rita, Vig Diána, Lévai Hajnalka, Kocsis Viktória,
Csernák Enikő, Frank Fruzsina

Asszisztens: Árvay Dorottya,
látvány: Kutyifa Ágnes,
film: Kuti Gergely,
zene: Rozs Tamás,
világítás:Mikuli János,
fotó: Farkas B. Szabina,
díszletkészítő: Tóth Géza,
jelmezkészítő: Várady Zsóka,
műszak:Regényi Gábor, Tolnay Donát

Rendezte: Tóth András Ernő


Az óriáscsecsemő from simarafoto on Vimeo.
Zene: David Byrne-High Life For Nine Instruments
Előadó: Balanescu Quartet

Psycho Mutants kommentár nélkül

A szervezéssel voltak gondok, gondoltam majd jól kicikizem, de a koncert nagyszerűsége feledtette. Így most kommentár nélkül.


Psycho Mutants from simarafoto on Vimeo.

VÁLOGATOTT JELLEMTELENSÉGEIM - Sándor György önálló estje

(Ez az est túl sok gondolatot indított el bennem. Ezek összevesztek, uralomra törtek, egymás elé tolakodtak, hátráltatták szavaim monitorra vetését, ezért úgy gondoltam szétválasztom őket és több részletben engedem ki a szellememet a palackból.
Íme az első.)

Kiállt egy szakállas nagypapa a színpadra és azzal kezdte, hogy a műsor előtt elmondana pár dolgot. És elkezdett mesélni… Hamar kiderült, hogy ez a műsor előtti monológ már a műsor és ma ezt kapjuk: gondolatokat, történeteket, részleteket eddigi munkásságából. A fiatalok inkább csak a legendáját ismerhetik hiszen hosszú ideje nem állt színpadra, de az idősebbek rendszeresen találkozhattak vele hajdanán klubbokban, iskolákban (a padok tetején ugrálva mondta a Lyukasórát), ritkábban színházakban. Kultikus alak volt. Kifigurázta a kort, az embert, önmagát, nekünk és rólunk beszélt, bár néha nem értettük minden szavát, mert tömörített, elhallgatott, szürrealizált. Sokszor az volt a lényeges amit nem mondott ki, ott bujkált a poén a szavak mögött. Magnókazettákon jártak kézről-kézre sercegő, alig hallható gondolatai, mondatai szállóigévé váltak.
Most itt állt előttünk, semmit nem változott: ugyanaz a szakáll, ugyanaz a kópéság csillogott a szemében. Elmondta, hogyan rúgta ki Básti Lajos a Színművészetiről és hogyan bosszulta meg ezt a maga humoros, sándorgyuris módján egy a Básti Julinak elmesélt ál-történettel a kaposvári színház színész klubjában. Elmesélte jellemtelenségeit és részleteket mondott műsoraiból, szürreális verseiből és mi a kor felhígult kultúrájában és értékrendjében néha kicsit nehezen tudtuk követni csapongásait. Jó lenne többször visszahallgatni! A szünetben szóval tartott minket: ál-szünet volt, mint a „kezdés“ előtti ál-beszélgetés. Végig moralizált - hisz ezért nevezi magát humoralistának (manapság sokan már csak röhögnek a morálon) -, de az utolsó percekben olyan mélységekbe mélyedt, hogy kacajunk időnként könnyekbe fulladt. Bölcs mosollyal hajtotta meg a fejét és mi összeszorult szívvel, kicsit keserű vidámsággal ajkunkon lelkesen tapsoltunk.
Kár, hogy egy levegőtlen, meleg kisteremben csak pár ember láthatta, de erről majd legközelebb...

szemétgyűjtés

Érdekes jelentnek voltam ma fül és szemtanúja.Egy ifjú ember világítós zöld mellényben a földre hajolgatva a nylon zsákjába a szemetet szedegette össze. Időnként bizonytalanul nézett fel a mellette álló jól öltözött úriemberre és kérdést tett fel neki: ez is szemét? A kioktatós és fölényes válasz nem maradt el: ezt is szemétnek nézik az emberek! ( ép egy papír zsebkendő foszlány volt a kérdés tárgya).
Hát... csodadolgok vannak ebben az országban, amikor egy szemétgyűjtögető mellé kirendelnek egy főnököt oktatásra.....
(Xénia)

Isten háta mögött - képriport

Isten háta mögött from simarafoto on Vimeo.

Hangulatjelentés-Ripoff-Pribojszki-Kellie Est-ről

Most, hogy újból megnéztem Lumnicernővérem blues fesztiváltól készült fotóriportját és közben hallgattam Ripoff gyönyörű nótáját újból feljöttek bennem az esttel kapcsolatos (jó) érzéseim.
Sajnos egyre kevesebb idősebb (blues)rajongót látok ezeken az előadásokon....viszont örvendetes a fiatalabb korosztály érdeklődése a blues iránt. Mert bizony dugig volt az Est Cafe  és főleg az ifjabbak vették ki a részüket az igazi blueskocsma hangulat megteremtésében.
Ripoff kezdett a maga szokásos melankóliájával, cigifüstbe borulva ( hol van az Ördögkatlanos táncos villányi boros hangulata?-igaz ott azért más volt a felhozatal, de erről majd máskor...)  Aztán nagy bulit csapott a két herflis, Pribojszki Matyi és az amerikai illetőségű Kellie Rucker. Kellie most bejött nekem. Mikor tavasszal itt járt nem igazán tetszett a csaj, de most ketten a Pribojszkival ( mennyit kell bajlódni a neve leírásával...:) nagyot alakítottak. Annyira, hogy rég  nem tapasztalt blues kocsmai hangulat lett úrrá a teremben.
Volt pár ráadás mire lecsitultak a kedélyek... Aztán az  Est Café diszkósa ezt a hangulatot fokozta tovább régi jó Hendrix és Led Zeppelin  zenékkel  ott maradásra késztetve még bennünket is.
Bizony nagyon kellenének az ilyen hangulatú esték, hisz Pécs szinte kong a blues ürességétől. Pedig  vannak   igazán jó blues zenészek ebben a városban....(is)
(xénia)

K.G.S.T. - Avagy hogyan kerültünk mi, a Gyuri és az Öreg a K.G.S.T.-be?

Öreg monta, menjünk a Kágéestére.
- Mire? - kérdeztem. - Abbó má rég kiléptünk, má nincs is.
- De van! - monta vidáman Öreg és meghúzta a sört. - Kollégám csinálja, jól menő sztárügyvéd.
(Kolléga? Egy ügyésznek mióta kolléga az ügyvéd?)
- A K.G.S.T. a zenekara. - folytatta Öreg miközben a kóser szilvát kínálta. - Régi rock-ot játszanak.
Gyuri köhögött, lelkesen bóoógatott és leöblítette korty sörrel a félrenyelt szílvóriumot. Mi vontuk vállunk és próbátuk behozni őket…
Így indútunk mi, a Gyuri meg az Öreg a kágéestébe.

A bérszekér sofőrje rosszul járt, mert az Öreg mellé ült előre és be vót indúva. Tudni kell, hogy ilyenkó nem lehet leállítani és eviselni is néha csak félgőzzel… Szóval, szóval tartotta a kocsist annyira, hogy miután kiszátunk és beleütköztünk Zemlényi Attilába, fordulás közben hangos csattanással csapódott egy parkoló járgányba. Hiába, ilyen az Öreg hatása…

Zemlényiről kiderült, hogy a Műút főszerkesztője és hogy a magas fiú igazi Rejtő fazon: boxolóból lett irodalmár (Troppauer Hümér).
És ezután, ezután az eddig erősnek gondolt, de később gyengének bizonyult kezdés után jött csak az est fénypontja, a K.G.S.T.!
Az étterem imbolygó söntését próbáltuk egyenesben tartani (az óvodában vízszintező vót a jelem) miközben velünk szemben egy bőrszerkóba vedlett ötvenes nyúzta a gitárját nem is rosszul. Öreg büszkén mutatott be minket mindenkinek, a „kolléga“ kijött hozzánk és nekünk húzta a Led Zeppelint, Deep Purple-t, Uriah Heep-et. És itt jön, amiért ez az este másodszor is feledhetetlen marad. A zenekar a klasszikus rock felállás, plusz egy fiatal, hosszúhajú gyerek csörgővel, akit nem is értettem egészen addig, míg a bőrős-gitáros-énekes nem érkezett el a fent említett zenekarok számainak sikoltozós részeihez, mert ilyenkor a csörgős már nem volt ücsörgős, hanem átvette a szólamot és elsikoltozta Ian Gillant, Robert Plant-et és a többieket. Nekem ez a kágéestés munkamegosztás nagyon tetszett és újabb sörökre sarkalt Zemlényi kollégával beszélgetve…

Reggel Öreg addig kérdezgette halkan, hogy
- Alszotok?
Míg már nem aludtunk, de ez egy másik történet…

Hát így léptünk be mi, a Gyuri meg az Öreg a Kágéesté megszűnése után húsz évvel a K.G.S.T.-be.

(Tán egy balkáni)

Ajánló - Nincs ott semmi avagy alszanak-e nappal az álmok

'Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek. És benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint, elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem? Szeretnék egy ruhát, ami megvédi tőlem a külvilágot. Mert úgy döntöttem: nincs csoda.

Az előadásban használt real-time videotechnika reagál a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakítja a hat táncos mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé.

"Szabó Réka minden ízében újító munkájának alapötlete lehengerlő. A táncosegyéniségek nagyszerűek. Márkos Albert dzsesszkompozíciója elsőrangú. Nagy Fruzsina jelmeze, Szirtes Attila tér- és fényterve megkapó. (…) Körvonalazódni látszik egy – nem csupán a vegetáló, honi kortárs táncéletben – kiugróan eredeti, intellektuális, játékos, okos, rafinált opus.”
(Horeczky Krisztina, Népszabadság)

A darab a Tünet Együttes, a Trafó KMH és az MTA SZTAKI koprodukciójában készült.

Rendező: Szabó Réka
Táncosok: Dózsa Ákos, Góbi Rita, Nagy Andrea, Szász Dániel, Vadas Zsófia Tamara, Varga Csaba
Dramaturg: Peer Krisztián
Interaktív technológia: MTA SZTAKI Médiatechnológia Csoport (Papp Gábor, Sárosi Anita, Vicsek Viktor)
Zene: zeneszerző: Márkos Albert, hang: Németh Márton, szoprán: Kozma Orsolya, mezzoszoprán: Harcsa Veronika, gordonka: Márkos Albert, zongora: Puskás Péter, nagybőgő: Hock Ernő, dob: G. Szabó Hunor
Fény és tér: Szirtes Attila
Kosztüm: Nagy Fruzsina
Produkciós vezető: Paizs Dóra
Külön köszönet : Gideon Obarzanek
Támogatók: OKM, NKA, Flórián Műhely, Artus, MU Színház, L1 Független Táncművészek Társulása, Marland Kft."

"Kedves Barátaim, Ismerőseim!
Szeretettel várlak Benneteket a héten a Trafóba, ahol a következő
előadás szem-, és fültanúi lehettek.
Ritkán játszuk, ezért inkább gyertek most....
Forró fürdőt Mindenkinek!
Üdv!
Andi
aki még táncol :-)"

Sex and Drugs and Rock and Roll - FRENK

Sex: a lányok beindulnak a szeszektől és a rock and rolltól.
Drugs: alkohol és cigi (ezek is drogok!).
Rock and Roll: az a füstös, mocskos, amit hajdanán jelentett, nem a Hungária.

Áll egy vékony fazon a színpadon, kinézetre Iggy Pop és David Bowie keveréke és mikor énekelni kezd, ez az érzés erősödik. (Nem szeretem a „magyar XY“ jelzőket, de ez a mimikri vagy ösztönös, vagy itt tudatos brand építés folyik.)
A lányok elájulnak kétség kívűl létező sármjától és szuggesztív előadásától. A hangja alapján a Megasztár selejtezőjén elbukna, de tudjuk, ott nem a tehetséget és egyéniséget keresik, hanem a könnyen alakítható üres bábokat, akiket két év után el lehet dobni és a nevükre sem emlékszünk, ha addig egyáltalán megjegyeztük őket. Frenk néha kicsit félreintonál, ezeket a hibákat többször bowie-s modorosságokkal korrigálja, ami egyeseket zavar, de velem feledteti az előadás lendülete és spontán kidolgozottsága. (Na, ez egy jó kis ellentmondás, de a jó előadások ebből születnek.) Megosztó személyiség, az interneten a rajongás és szarozás minden válfaja fellelhető: nem a „szürkék hegedűse“. A zenéje a sláger és alternatív között egyensúlyoz - mint Bowie (már megint) -, az erő és a lágyság keveréke.
A ráadásban elhangzott a címben szereplő Sex and Drugs and Rock and Roll, mely alatt kiment énekeltetni és koccintani a főképp lányokból álló rajongók közé és egy remek feldolgozással kápráztatott el mindenkit.

Először élőben a Szigeten okozott nekem kellemes meglepetést és most, klubbkeretek között sem bántam meg, hogy rábeszéltem (lumnicer)Nővéremet.


Frenk from simarafoto on Vimeo.

Mai Art for Izma

- Tiéd ez a párna?
- Nem, a kanapé.

Egy kis tánc...

"Loss Layers" by A.lter S.essio @ Mapping Festival 2010 from mappingfestival on Vimeo.

"Loss Layers" by A.lter S.essio @ Théâtre de la Parfumerie, Mapping Festival 2010, Geneva.

Conception / Sound / Video : Fabrice Planquette
Choregraphy /Interpretation / Costume : Yoko Higashimo / Yum
Drawing : Matthieu Levet / Cécile Attagnant

Camera / Edit : Jérôme Monnot

Extra / Cameras: Vania Jaikin Miyazaki, Camille Dedieu, Ilan Katin

mappingfestival.com

Blues Fesztivál

Fotóriport.

Blues Fesztivál from simarafoto on Vimeo.
RIPOFF RASKOLNIKOV,
PRIBOJSZKI MÁTYÁS BAND,
KELLIE RUCKER
zene: RIPOFF RASKOLNIKOV

Jönnek a törökök! - Mercan Dede

GANDALF: - Jönnek a törökök! - felkiáltással tódultunk be a késői kezdés miatt kicsit kiürült terembe...
TÁN EGY BALKÁNI: Iiigen, ementek az utósó közösségi szekerek.
VJL(ab): Te mindig ilyen hülyén beszélsz?
TÁN EGY BALKÁNI: :)
GANDALF: …és már folytatódott is a koncert, vagyis kezdődött Mercan Dede…
SIMARAFOTO: Ja, kijöttek fehér ingben…
TÁN EGY BALKÁNI: Népies!…
SIMARAFOTO: …lehet,… és leültek félkörívben. A főnök, Mercan klcslt jobbra került és ezzel annyira átbillent a színpad egyensúlya, hogy a beigért dervis táncosok is állandóan jobbra húztak…
XÉNIA: Ki ez a Mercan Dede?
GANDALF: Török - kanadai világzenész, aki a török muzsikát vegyíti az elektronikával. 2007-ben a BBC díjazta world music kategóriában, a National Geographic is foglalkozott vele. Évente egy-két lemezt ad ki.
TÁN EGY BALKÁNI: Huhh! Nem láccott rajta, hogy ekkora star!…bár a haja ölég fura fazon…
VJL(ab): Gyerekek! A zenéről is valamit!…
TÁN EGY BALKÁNI: Ja, hogy rátérhess a vetítésre…
GANDALF: A zene egyszerűbb volt, mint a lemezein, Mercan CD-ről adta az alapokat…
TÁN EGY BALKÁNI: Ja, kédeztem is, micsinál ott az a diszkós?…
GANDALF: …és a szőnyegeket…
SIMARAFOTO: Repülő?
GANDALF: …a zenekar eljátszotta a témát népi hangszereken, utána mindenki szólózott egyet.
VJL(ab): Mint egy jazz koncerten.
GANDALF: Igen és igazán ügyesek voltak a fiúk még akkor is, mikor átmentek kicsit discosba…
TÁN EGY BALKÁNI: És a diszkós kicsi dobon is játszott és néha énekelt.
GANDALF: Tamburinon, vagy a keleti megfelelője: riq.
XÉNIA: Jó, hogy említed. Mi volt az a többi fura hangszer?
GANDALF: A trombitát, klarinétot gondolom, nem kell bemutatni…
XÉNIA: Nem.
GANDALF: kamencse, ney, baglama, derbuka…
XÉNIA: Hmmm...
VJL(ab): Volt egy kis vetítés is… jól, hangulatosan indult, aztán nem sok történt míg végül, kábé a koncert harmadánál, mikor bejött a táncos, megállt egy szép grafikán és úgy maradt… Ezt nem tudom értékelni…
SIMARAFOTO: A táncos…
TÁN EGY BALKÁNI: A dervis…
XÉNIA: Nagyon szép volt…
GANDALF: Igen, átszellemült és koncentrált, hatalmas alázattal forogta végig a táncot…
SIMARAFOTO: Igen, én közelről is láttam az objektíven keresztül…
GANDALF: Az első tánc volt az igazi, de később jött a parasztvakítás…
VJL(ab): A Las Vegasi…
SIMARAFOTO: A revü: világító ruhaszéllel…
TÁN EGY BALKÁNI: De jött egy szép lyány is…
SIMARAFOTO: Csattogtak a fényképezőgépek…
GANDALF: Ő is olyan átszellemülten táncolt, mint a fiú, csak a látvány volt kicsit közönségbarátként túlfeszítve, olcsóbbá véve…
XÉNIA: Szép volt!…
TÁN EGY BALKÁNI: Oszt vége lett.
GANDALF: Igen, vége. Van még valami hozzáfűznivalótok?
XÉNIA: Jó kis este volt! …………………………………..
………………………………………………


Mercan Dede és a Secret Tribe from simarafoto on Vimeo.

hófúvás

Ma Mándoki Gyuri egyik versét osztjuk meg veletek. A Műút című irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratban jelent meg 2009-ben sajnos hibásan. Most a szerző által javított változatot közöljük.
(fotó: xénia)





Mándoki György

hófúvás


felszáradnak a könnyek
lepereg a sár

talán visszakaphatsz valamit.
papíron.

látlak, mint a kamera
tavak partján, mindig télen,
valamit mondasz, vidáman,
lefelé intesz.

ilyennek szeretted volna
látni magad, nyugodt mosollyal
a képkivágatból kifelé
cigarettával simítva.

utolsó ugatások a völgyből,
füstre fésüli magát a felhő
a hegyeken, dübörögnek a szomszédok,
miből készül az éjszaka.

a megérdemelt telek egy vályogház
szőnyegén, mintha a sütőbe
hajtanád a fejed, égett magokat
válogatva, selymesebb hajjal találnak.

az ég lila, mint micsoda, mint
érkezéshez szétcsapott szárnyak
szegélye, sistereg a homályos,
nedves, távoli akácokon.

diófa, cseresznye és meggyfák,
odébb a kukoricás, csillagokat
nyakalva vizelsz, másik nyár,
jön a tél, tanítsátok meg rá.

szereteted nem ragyog papíron,
sem tágranyílt szemed.
szeretteid húsa csak élőkkel
vegyülve fájdalom.

Levél a bardoba…………

( "Mi a ‘Bardo’?
A buddhizmus alaptanítása szerint, mindennek aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, amelyet jelen létformánkban megismerhetünk. Minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik..." Tibeti Halálmeditációk - a szerk.)

(lehet, tán majd egyszer az egyes sorszámot viseli a cikk, mert most úgy gondolom, hébe- hóba megjelenő cikksorozat lesz belőle, de ehhez erő kell, idő, történések, s én nem tudom, mi lesz a jövőben, erről még sejtésem sincs, csak szeretném, ha néha lenne időm neked írni:.)

Ugye furcsának találod, hogy most írok?
Hisz a halálod (a bardo előtti léted) kapcsán annyian és annyiféleképp szóltak s én néma maradtam, egyetlen esetben a te szavaid tudtak visszacsengeni, s én merev, néma és smaragdba zárt jadekőként mozdulatlan, rebbenetlen, érzelemtelen voltam.
Mert haragudtam rád.
Lehet, most is haragszom, de nem, már nem, már mindent értek….
Azt, hogy épp akkor és úgy engedted el az életet, azért nem haragudtam sose, azonnal megértettem…
Megértettem és elviseltem, hogy ezzel a dologgal, ami történt, már nem tudtál azonosulni, újra láttad a gyerekkorodat megcsúfoló kirekesztő gyűlöletet, az elveiddel és életeddel összeegyeztethetetlen diktatúra-lehetőséget, tudtam, nincs erőd harcolni ellene, már nincs, de szó nélkül nem tudod tűrni, így halálod lesz a tiltakozó jel, az élő-égő áldozat.
Azért haragudtam, mert nekem lett volna még rád szükségem, a legjobban akkor lett volna szükségem rád s kicsit úgy éreztem, annyi mindenki után te is cserbenhagytál.
De megbocsátottam, és két dolog miatt.
Az egyik, megértettem, azért léptél ki az életemből, mert tudtad már erős vagyok, hogy elviseljem ami vár még, s már megadtad azokat az utakat amiken keresve megtalálhatom a választ a jövendőbeni kérdéseimre, már elindítottál az utamon, de mankót tovább nem adsz nekem, kilöktél a fészekből mint sasgyereket az anyja, mert ő már tudja, hogy a fióka szállni is tud, erősek a szárnyai, csak a fióka még félénk, reszket, de ahogy megtapasztalja a repülés szabadságát nem csak él a lehetőségével, de élvezi is, s soha vissza nem tér az istápolásért….
A másik, amit megértettem, még nagyobb örömmel töltött el.
Tudom, hogy akkor és úgy léptél ki, mikor még nagyon sok elintézetlen s megtanulandó dolgot hagytál nekem.
Így, míg most segítőddel a bardoban dolgozol jövendő sorsfeladatodon, egy tanítvány már biztosan ül a lábad előtt, s a következőkben is mesteremmé választalak, ahogy tettem ez életemben, mert már benne leszek a karmádban, mint ahogy te is benne vagy az enyémben…………

Ezzel a kis magyarázattal tartoztam, hogy április 16. óta miért csak most kerültem elő neked, de tudod, a kapcsolat szorosságát sosem a megírt e-mailek gyakorisága mutatja..:)
Azért is jutottál eszembe, mert tavaly ezidőtájt már ünneplőbe öltöztettem a szívem s a hosszú nyári kihagyás után készültem első előadásodra, vártam bölcs mosolyod, a kinyúlt fekete pulcsin világító kéz látványát, s hogy felbolydult lelkemre gyógyírt halljak, különösen e furcsa nyár után, mikor a hírekből előjöttek vízióid, az emberek pont olyanok, amilyeneknek láttad s jósoltad őket, hát kíváncsi lettem volna, most hogy is vagy?
Úgy, mint én, mint mi, sokan?

A másik dolog, amiért pont most és pont így jutottál eszembe, egy találkozás volt……….
Tegnap találkoztam fiatalkorom akkor magam választotta, két meghatározó gurujával.
Tudod, mi akkor nagyon fiatalok, nagyon magabiztosak és nagyok technokraták voltunk.
Te már Indiában jártál, mi pedig a gittel együtt rágtuk a materializmust, de közben már éreztünk valami ritmushibát…

Sokan és sokféleképp szólítottak meg ott, de nekem ők ketten jelentettek valamit………….
Amit az egyik, a fiatal, lelkes, égőszemű, tele indulattal tanított, azt nagyon rühelltem, de a kedvéért elviseltem.
Mert azt a nagyon utálatos valamit olyan hittel, hévvel, kritikával és szeretettel adta elő, miközben átadta vele együtt önmagát is, hogy nem lehetett nem elfogadni….
A másik, aki halkabb, visszafogottabb, de csupa szív volt, és a tárgya az egyetlen ami tanulható is volt akkor, ami becsempészte életünkbe a modern tudományokat amiket akkor és ott vétek volt tudnunk s vallanunk, de ő bizony a kezünkbe adta, okos magyarázatokkal és bölcs kételyekkel, továbbgondolásra………..
Imádtam mindkettőjüket, tulajdonképpen a négy év (no persze a papír miatt is!!) csak ezért érte meg…
És tegnap megértettem, miért épp ők!
Mikor az egyikük Fodor Ákost idézett és a Mascagni-féle Parasztbecsületre azt mondta, az van olyan, mint a Quimby Don Quijote ébredése, s a másik a kedves, bölcs mosolyával , toleranciájával rád emlékeztetett…
Mosolyogtam, mert tudtam és látom, az utam folyamatos és folytonos és a lelki vezetőim akiket választok csak látszólag különbözőek, de annyira, de annyira egyet mondanak és egyet sugallnak!!:))))))
És azt is láttam hirtelen, milyen íve van a fejlődésemnek.
És ekkor értettem meg, amiről az előbb írtam neked, hogy kénytelen vagyok megbocsátani neked s elengedni a haragom, mert te tudtad jobban, te tudtad, hogy ha nincs már szükségem gurura, repülök majd, s ha mégis lenne, majd megtalálom azt, aki az akkori, súlyosabb kérdéseimre ad választ, mert lehet, az meg a fejlődésem spirálisan magasabb szintjén lesz, ahol már tán nem is rád lesz szükségem, s tudod, én olyan tanítvány vagyok, ki megtalálja mesterét.

Mára búcsúzom, ennyi volt, amit fontos volt megosztanom veled!

Még jelentkezem!!!

Remélem, te is jól vagy és készülsz egy meglepetéssel a találkozásunkra!:)))

S0
(S0phia)

West Balkán Színház - Forte Társulat - Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed

A Nyugatival szemben, a Skála Metro épületében, a West Balkán Caféban találkozunk és lifttel megyünk a harmadik emeletre, ahol az előadás lesz. Nagy, lelakott helyiség, láthatóan átalakítás, felújítás elött. Találgatjuk mi lehetett itt hajdan, majd egy bennfentesnek tűnő benyögi: a cipőosztály... Elképzelhető... Most a terem egy része ideiglenes paraván-fallal van leválasztva: nem számítanak annyi érdeklődőre, mint a koncerteken. A színpad a padlóra rakott balettszőnyegekből áll, akkora, mint a nézőtér, mely dobogórendszerrel emelkedik. Mikor belépünk, a színpad közepén nagy fehér téglalap fogad. Ez még csak nyilvános főpróba, sajtósok, fotósok, barátok, rokonok, ismerősök köszöntik egymást, látásból legalább mindenki tudja a másikról kicsoda. A halk zsivaj a fény fogytával lassan elenyészik.

Középen magas fiatalember széles gesztusokkal, ízesen mesél egy fabulát - az egész előadás La Fontaine és Aesopus műveihez hasonlóan állatmesék sorozata a második-harmadik századi Indiából. A történet humoros, de lassan megkeseredik a kacaja annak, aki nem hajlik a kárörömre, és tragikusan végződik - mint szinte mindegyik mese ma este -, a végén külön kiemelve a tanulságot, mely néha az egészet visszájára fordítja. A mesélőt a csatlakozó táncosok mozdulatokkal, gesztusokkal kísérik és ellenpontozzák. A mozdulatok sokszor karikatúrák, groteszkek, sokszor játékosan könnyedek vagy koncentráltan megszenvedettek: tragikomikusak. A mesélők cserélődnek a szerepekkel együtt és a prózai, prózai-táncos jeleneteket tisztán mozgásban elmesélt történetek váltják, melyekhez az akusztikai hátteret a játéktér jobb oldalán elhelyezett zenekar: Dresch Mihály és együttese szolgáltatja. A muzsika nem csak kíséret, hanem egyenrangú társa a produkciónak, ami előnyére válik. A saxofon egyszer beviszi Drescht a játéktérbe, így a mozdulatok és a színpadkép aktív résztvevője lesz. A fehér téglalap is hamar játszani kezd: könyvként kinyílik, lapozódik, eldől, helyet változtat, mintegy belőle lépnek ki a szereplők, miközben hátterükül is szolgál. Kilenc ember ágál és mozog a színpadon akrobatikus ügyességgel és nem tűnik fel, hogy közülük csak kettő hivatásos táncos, a többi prózai színész. Ez szembe megy a magyar gyakorlattal és szívet melengetően meglepő. Az előadás lezárása komor, a végső tanulság nincs kimondva, de mivel a tapssal megszűnik a varázs és visszatérünk saját jelenünkbe, ezért óhatatlanul az életünkre szomorít. (Azóta többször eszembejutott Ascher Jófiúk képeskönyve rendezésére, bennem hasonló reakciókat váltott ki.)

A színházat hamarosan átépítés miatt rövid időre bezárják, hogy januárban megújulva nyithasson újra, mikor valószínűleg ez az előadás is szerepelni fog repertoárjukon.

Akit érdekel a zenés fotóbeszámoló, az kattintson ide.