Érdekes jelentnek voltam ma fül és szemtanúja.Egy ifjú ember világítós zöld mellényben a földre hajolgatva a nylon zsákjába a szemetet szedegette össze. Időnként bizonytalanul nézett fel a mellette álló jól öltözött úriemberre és kérdést tett fel neki: ez is szemét? A kioktatós és fölényes válasz nem maradt el: ezt is szemétnek nézik az emberek! ( ép egy papír zsebkendő foszlány volt a kérdés tárgya). Hát... csodadolgok vannak ebben az országban, amikor egy szemétgyűjtögető mellé kirendelnek egy főnököt oktatásra..... (Xénia)
Most, hogy újból megnéztem Lumnicernővérem blues fesztiváltól készült fotóriportját és közben hallgattam Ripoff gyönyörű nótáját újból feljöttek bennem az esttel kapcsolatos (jó) érzéseim.
Sajnos egyre kevesebb idősebb (blues)rajongót látok ezeken az előadásokon....viszont örvendetes a fiatalabb korosztály érdeklődése a blues iránt. Mert bizony dugig volt az Est Cafe és főleg az ifjabbak vették ki a részüket az igazi blueskocsma hangulat megteremtésében.
Ripoff kezdett a maga szokásos melankóliájával, cigifüstbe borulva ( hol van az Ördögkatlanos táncos villányi boros hangulata?-igaz ott azért más volt a felhozatal, de erről majd máskor...) Aztán nagy bulit csapott a két herflis, Pribojszki Matyi és az amerikai illetőségű Kellie Rucker. Kellie most bejött nekem. Mikor tavasszal itt járt nem igazán tetszett a csaj, de most ketten a Pribojszkival ( mennyit kell bajlódni a neve leírásával...:) nagyot alakítottak. Annyira, hogy rég nem tapasztalt blues kocsmai hangulat lett úrrá a teremben.
Volt pár ráadás mire lecsitultak a kedélyek... Aztán az Est Café diszkósa ezt a hangulatot fokozta tovább régi jó Hendrix és Led Zeppelin zenékkel ott maradásra késztetve még bennünket is.
Bizony nagyon kellenének az ilyen hangulatú esték, hisz Pécs szinte kong a blues ürességétől. Pedig vannak igazán jó blues zenészek ebben a városban....(is)
(xénia)
Öreg monta, menjünk a Kágéestére.
- Mire? - kérdeztem. - Abbó má rég kiléptünk, má nincs is.
- De van! - monta vidáman Öreg és meghúzta a sört. - Kollégám csinálja, jól menő sztárügyvéd.
(Kolléga? Egy ügyésznek mióta kolléga az ügyvéd?)
- A K.G.S.T. a zenekara. - folytatta Öreg miközben a kóser szilvát kínálta. - Régi rock-ot játszanak.
Gyuri köhögött, lelkesen bóoógatott és leöblítette korty sörrel a félrenyelt szílvóriumot. Mi vontuk vállunk és próbátuk behozni őket…
Így indútunk mi, a Gyuri meg az Öreg a kágéestébe.
A bérszekér sofőrje rosszul járt, mert az Öreg mellé ült előre és be vót indúva. Tudni kell, hogy ilyenkó nem lehet leállítani és eviselni is néha csak félgőzzel… Szóval, szóval tartotta a kocsist annyira, hogy miután kiszátunk és beleütköztünk Zemlényi Attilába, fordulás közben hangos csattanással csapódott egy parkoló járgányba. Hiába, ilyen az Öreg hatása…
Zemlényiről kiderült, hogy a Műút főszerkesztője és hogy a magas fiú igazi Rejtő fazon: boxolóból lett irodalmár (Troppauer Hümér).
És ezután, ezután az eddig erősnek gondolt, de később gyengének bizonyult kezdés után jött csak az est fénypontja, a K.G.S.T.!
Az étterem imbolygó söntését próbáltuk egyenesben tartani (az óvodában vízszintező vót a jelem) miközben velünk szemben egy bőrszerkóba vedlett ötvenes nyúzta a gitárját nem is rosszul. Öreg büszkén mutatott be minket mindenkinek, a „kolléga“ kijött hozzánk és nekünk húzta a Led Zeppelint, Deep Purple-t, Uriah Heep-et. És itt jön, amiért ez az este másodszor is feledhetetlen marad. A zenekar a klasszikus rock felállás, plusz egy fiatal, hosszúhajú gyerek csörgővel, akit nem is értettem egészen addig, míg a bőrős-gitáros-énekes nem érkezett el a fent említett zenekarok számainak sikoltozós részeihez, mert ilyenkor a csörgős már nem volt ücsörgős, hanem átvette a szólamot és elsikoltozta Ian Gillant, Robert Plant-et és a többieket. Nekem ez a kágéestés munkamegosztás nagyon tetszett és újabb sörökre sarkalt Zemlényi kollégával beszélgetve…
Reggel Öreg addig kérdezgette halkan, hogy
- Alszotok?
Míg már nem aludtunk, de ez egy másik történet…
Hát így léptünk be mi, a Gyuri meg az Öreg a Kágéesté megszűnése után húsz évvel a K.G.S.T.-be.
'Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek. És benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint, elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem? Szeretnék egy ruhát, ami megvédi tőlem a külvilágot. Mert úgy döntöttem: nincs csoda.
Az előadásban használt real-time videotechnika reagál a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakítja a hat táncos mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé.
"Szabó Réka minden ízében újító munkájának alapötlete lehengerlő. A táncosegyéniségek nagyszerűek. Márkos Albert dzsesszkompozíciója elsőrangú. Nagy Fruzsina jelmeze, Szirtes Attila tér- és fényterve megkapó. (…) Körvonalazódni látszik egy – nem csupán a vegetáló, honi kortárs táncéletben – kiugróan eredeti, intellektuális, játékos, okos, rafinált opus.”
(Horeczky Krisztina, Népszabadság)
A darab a Tünet Együttes, a Trafó KMH és az MTA SZTAKI koprodukciójában készült.
Rendező: Szabó Réka
Táncosok: Dózsa Ákos, Góbi Rita, Nagy Andrea, Szász Dániel, Vadas Zsófia Tamara, Varga Csaba
Dramaturg: Peer Krisztián
Interaktív technológia: MTA SZTAKI Médiatechnológia Csoport (Papp Gábor, Sárosi Anita, Vicsek Viktor)
Zene: zeneszerző: Márkos Albert, hang: Németh Márton, szoprán: Kozma Orsolya, mezzoszoprán: Harcsa Veronika, gordonka: Márkos Albert, zongora: Puskás Péter, nagybőgő: Hock Ernő, dob: G. Szabó Hunor
Fény és tér: Szirtes Attila
Kosztüm: Nagy Fruzsina
Produkciós vezető: Paizs Dóra
Külön köszönet : Gideon Obarzanek
Támogatók: OKM, NKA, Flórián Műhely, Artus, MU Színház, L1 Független Táncművészek Társulása, Marland Kft."
"Kedves Barátaim, Ismerőseim! Szeretettel várlak Benneteket a héten a Trafóba, ahol a következő előadás szem-, és fültanúi lehettek. Ritkán játszuk, ezért inkább gyertek most.... Forró fürdőt Mindenkinek! Üdv! Andi aki még táncol :-)"
Sex: a lányok beindulnak a szeszektől és a rock and rolltól.
Drugs: alkohol és cigi (ezek is drogok!).
Rock and Roll: az a füstös, mocskos, amit hajdanán jelentett, nem a Hungária.
Áll egy vékony fazon a színpadon, kinézetre Iggy Pop és David Bowie keveréke és mikor énekelni kezd, ez az érzés erősödik. (Nem szeretem a „magyar XY“ jelzőket, de ez a mimikri vagy ösztönös, vagy itt tudatos brand építés folyik.)
A lányok elájulnak kétség kívűl létező sármjától és szuggesztív előadásától. A hangja alapján a Megasztár selejtezőjén elbukna, de tudjuk, ott nem a tehetséget és egyéniséget keresik, hanem a könnyen alakítható üres bábokat, akiket két év után el lehet dobni és a nevükre sem emlékszünk, ha addig egyáltalán megjegyeztük őket. Frenk néha kicsit félreintonál, ezeket a hibákat többször bowie-s modorosságokkal korrigálja, ami egyeseket zavar, de velem feledteti az előadás lendülete és spontán kidolgozottsága. (Na, ez egy jó kis ellentmondás, de a jó előadások ebből születnek.) Megosztó személyiség, az interneten a rajongás és szarozás minden válfaja fellelhető: nem a „szürkék hegedűse“. A zenéje a sláger és alternatív között egyensúlyoz - mint Bowie (már megint) -, az erő és a lágyság keveréke.
A ráadásban elhangzott a címben szereplő Sex and Drugs and Rock and Roll, mely alatt kiment énekeltetni és koccintani a főképp lányokból álló rajongók közé és egy remek feldolgozással kápráztatott el mindenkit.
Először élőben a Szigeten okozott nekem kellemes meglepetést és most, klubbkeretek között sem bántam meg, hogy rábeszéltem (lumnicer)Nővéremet.
Érdekes jelentnek voltam ma fül és szemtanúja.Egy ifjú ember világítós zöld mellényben a földre hajolgatva a nylon zsákjába a szemetet szedegette össze. Időnként bizonytalanul nézett fel a mellette álló jól öltözött úriemberre és kérdést tett fel neki: ez is szemét? A kioktatós és fölényes válasz nem maradt el: ezt is szemétnek nézik az emberek! ( ép egy papír zsebkendő foszlány volt a kérdés tárgya).
