„Egyszer régen - hol voltunk hol nem voltunk -, bekíváncsiskodtunk a
Katlanba és az Ördög fogságába estünk. Azóta forró üstjében
úszkálunk minden augusztusban, fuldoklunk a mindenhol ott lenni akarás
vágyától. A Kedves Ördög elnézi, hogy lopjuk képmását kameránkkal,
élvezzük tüzes borait, járjuk poros útjait autóval, szekérrel, stoppal.
Sőt, idén felakasztjuk az ördögöt! Kiakasztjuk darabjait a Ligetben,
melynek neve Narancs. Falakra feszítjük a pillanatot, az örömöt, a
bánatot, a mozdulatot, a néma hangot, a drámát és a hétköznapot.
Persze sok minden kimarad. Nem csak földrajzilag nagy, kulturálisan is
mély az Ördög Katlanja. Cikázunk a kavalkádban, ismerős
kapaszkodókat keresünk és amikor elengedjük ezeket, újabb, eddig
ismeretlen csodákra bukkanunk. Néha leragadunk valahol, néha hamar
továbbmegyünk, hogy lássunk, halljunk, érezzünk. Ennek az örömteli
"fuldoklásnak" a szilánkjait álmodjuk elétek a falakra, remélve,
bennetek is kellemes emlékeket élesztenek.”
(Lumnicernővérek, azaz Zeller Anna, Simara László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése