A Nap a kupolából tűzött. A Balaton forrón remegett. A fiú szétfolyt a pokrócon. Izzott a levegő körülötte. A hangszórók zümmögő szellentése úszott a délelőttön. A söröskorsók habbá mállottak. Az üvegek felszívták a nedvességet. A fiú olvadt teste gőzölögve csordult a víz felé. A kövek ragyogva csöppentek a habokba. Elugrott a víz a fiú égő lábaitól, csak lassan szokott hozzá a fortyogó bőrhöz. A szem porszemmé zsugorodott. A fiú látta egy lány mosolyát, de a víz mohón mágába szippantotta.
Megérkezett a délelőtti vonat.
Szétkente testén a maradék napolajat és hanyatt dőlt. A szemhéja belülről vörösen izzott. Fáradtan érkeztek a hangok. Teste kibomlott, szúrós tüskéjű rózsák kúsztak fel belőle. Vörös nap-szirom kókasztotta a virágokat. Szomjas volt. Az aszfaltba ragadt a lába. A fű izzott a talpa alatt. Hosszú sor állt a büfénél. A félmeztelen testekről víz és izzadtság csöpögött. Szinte fázott az árnyékban. Sokáig kellett várnia, míg sorra került. Meleg sört ivott, utána tovább aszaltatta magát a napon. Mire felöltözött, nem sokkal múlt dél.
2.
2.
A lány a ház előtt várt rá. Délelőtt érkezett, két napra. Nem bírta ki nélküle. Délután fürödtek, napoztak, söröztek és sajnálták, hogy nem lehetnek kettesben. Hét órakor megvacsoráztak a sétányon egy álló büfénél.
3.
- Kérdezhetek valamit?
- Mit?
- Tudod jól.
- Nem tudom.
- De, tudod.
- Honnan tudnám?
- Mindig ezt kérdezem.
- Akkor ne kérdezd!
- Miért ne?
- Nincs kedvem hozzá.
- Szeretsz? - kérdezte a lány félénken, szinte suttogva.
A fiú hallgatott.
- Miért nem felelsz?
- Mondtam, hogy ne kérdezd!
- De tudni akarom!
- Mit?
- Amit kérdeztem.
- Mit kérdeztél?
- Azt, hogy szeretsz-e?
- Igen. - egyezett bele a fiú az üres korsóba bámulva és gyorsan hozzátette - Kérsz még sört?
- Kérek! - felelte boldogan a lány.
- Én már berúgtam. - állapította meg nevetve a lány, ahogy beleivott az új korsóba.
- Én még nem. - mondta a fiú.
- Olyan jó veled lenni. - mondta a lány.
- Mással is jó. - mondta a fiú.
- Nem, csak veled. - bizonygatta a lány.
A fiú hallgatott.
- Holnap menjünk csónakázni! - mondta. - Még alig voltam. Egyedül nincs kedvem hozzá.
A lány boldogan nevetett.
4.
Röhögések, kiáltások, türelmetlen szavak rohantak végig a tömegen a kikötőben. A hajó már kiengedte első útja piszkát és lassan a várakozókhoz fordult. A zenekar pihent, magnó bömbölt.
Megnyílt a kapu.
Mintha satuba préselnék az embereket. Mindenki más lábán állt. A vesék, gyomrok helyet cseréltek. Ruha szakadt. Néhányan fájdalmasan ordítottak. Káromkodások. Mozogni nem lehetett, csak haladni a tömeggel. A feljáratnál a fiút majdnem belesodorták a vízbe, a lány kapta el. A fedélzeten a korlátnál szorítottak maguknak helyet. A zenekar belekezdett, a hajó lassan elszakadt a parttól, kirekesztettek tömegét hagyva maga után.
- Mindig ezzel a számmal szoktak kezdeni. - mondta a fiú, miközben elcsorogtak a világítótorony mellett. - Nem kéne valamit inni? - fordult a sötét vízről a lány felé, közben megpillantva a táncolókat. - Igyunk valamit! - mondta kicsit türelmetlenül, hangsúlyával már az eldöntött tényt közölve. - Majd utána táncolunk.
- Én már nem kérek semmit. - jelentette ki a lány, de engedelmesen mászott le a fiú után a meredek lépcsőn a büféhez.
A lány kint maradt, a fiú beállt a tömött sorba. Két rumot kért, az egyiket türelmetlenül felhajtotta, a másik üres poharát a fedélzetre visszaérve hajította a vízbe. Lassan jött a zsibbadás.
- Menjünk táncolni! - ajánlotta a fiú.
Ezután minden egybefolyt: a zene, a tánc, a tömeg, a hajó, a levegő, a sötét víz, a lány szerelme és megtartani vágyása, a ritmusra rángó izmok hol vad pörgése, hol egymáshoz simulása, a szelíd magnós szünetek vadsága, a ténfergő emberek, az elárasztott WC-k, a csendes csobbanások a hajófalon, a szél szemben és háttal, a testek vad kívánása és újra a zene a partig, a kiözönlő tömeg és otthon egymás ruhátlansága.
5.
- Szia, Bobojsza! - gügyögte a lány reggel miközben a fiúhoz simult a takaró alatt és megcsókolta.
- Mmmmmm… - köszönt álmosan a fiú.
- Alszol?
- Nem. - felelte a fiú csukott szemmel.
- Hogy érzed magad?
- Jól. - dörmögte a fiú és miközben átölelte a lányt kinyitotta a szemét.
A Nap betűzött a szobába.
A lány keze a fiú ágyékára siklott.
A fiú még szédült a tegnapi estétől.
- Hány óra van? - kérdezte.
- Mindjárt tíz. - felelte a lány és megcsókolta.
Képek villantak: a sötét úton hazafelé, egy üveg vörösbor, a lány ajka, meztelen összefonódásuk…
- Maradt valami a borból? - kérdezte.
- Emlékszel még rá?
- Miért ne emlékeznék? Maradt? - kérdezte a fiú kicsit ingerülten. A lány bólintott.
- Légy szíves, hozd ide! - kérte a fiú.
A lány ujjai szétnyíltak, meztelensége kiszállt az ágyból.
- Jó maxos voltál tegnap este. - jegyezte meg.
A fiú nem felelt, csak meghúzta az üveget. A maradékot a lánynak adta és hanyatt dőlt.
- Fel kéne kelni! - mondta.
- Igen. - A lány ráhajolt és addig csókolta, míg magában nem érezte a fiú testét.
6.
A sétányon reggeliztek. Tűzött a Nap. A strandon rumot ittak sörrel. A vízben a lány a fiú nadrágjába nyúlt. A fiú lehámozta a bikinibugyit. Csókolták és markolták egymást. A fiú elrohant és csak nevetett, mikor a lány az alsóját követelte vissza.
7.
A Nap ellen nincs védekezés. Többszörös reflexió: az ég, a víz. Csobbanások a csónak falán. Lassú hinta. Álmosító meleg és csend. Ringató. A lány beszél: monoton zúgás. A fiú csak fekszik és hallgat. Előkerül az ital. Mielőtt a lány úszni menne, megcsókolja a fiút… Egyedűl, hanyatt, csukot szemmel. Tompán gördülnek a gondolatok. A múltkori lány… meg az a hosszú, barna hajú… az igen… Iszik. A mai délutánra gondol. A búcsúzásra és ami előtte lesz. Megpróbál izgalmat kelteni magában. A barna, hosszú hajúra gondol...
Vízcseppek ébresztik, gőzzé válnak a bőrén. A lány nevet a vízben és spriccel. A fiú ideges lesz. Tehetetlen mérgében a csónakból kihajolva vizet fröcsköl a vizes lányra, aki ettől még jobban nevet. Még mindig füstölög, amikor a lány úszástól felhevült nedves testtel simulni akar, nagy nehezen lefejtve magáról a vizes bikinit, kockáztatva a felborulást. A fiú ismét hanyatt fekszik, a lány lehúzza róla a fürdőnadrágot. Ágyéka fölé hajol, keze karperec, szája bilincs.
A fiú elmosolyodik.
Vitorlarúd, gondolja.
8.
Ebéd után kihasználták a lehetőséget és szeretkeztek. A lány olyan aktív volt, olyan válogatott élvezetekben részesítette a fiút, hogy ezen a délutánon nem csak adott, hanem kapott is szerelmet. Utána lezuhanyoztak és kimentek az állomásra sörrel tölteni el a hátralévő időt.
9.
- Ugye nem csalsz meg? - kérdezte a lány és beleivott a sörbe.
- Csak annyira, mint te. - felelte mosolyogva a fiú és ő is ivott.
- Tudod, hogy én nem csallak meg. - mondta a lány.
- Te is tudod, hogy én sem.
- De én nem tudom.
- Pedig így van.
- Szeretlek. - mondta csendesen a lány.
A fiú egy vonatot nézett, ami épp áthaladt az állomáson.
10.
Egyedül. Ujjongó és szomorú érzés. Le kell öblíteni! Sör, sör, sör. Rum. Besötétedett, égnek a lámpák. Arra van a kikötő, zsebben a hajójegy. Lépés, egy, kettő. Mozog az utca, alul szétcsúszik, felül összeborul. Hirtelen zene. Vad monotónia. Mintha valami filmben lenne. A zenészek félmeztelen ugrálnak a dobogón. Az összepréselt helyiségben emberek vonaglanak. Izzadtság, hosszú hajak és kopott, rongyos farmerok keverednek. Az utolsó hangok agonizálnak, hosszú, keserves haláltusa. Vége, a bulinak vége, a döbbenet pár percének emléke és a folytatás vágya marad. Irány a kikötő! Fények csapódnak az arcnak: fekete, fehér, fekete, fehér. Már nagy a tömeg, préselődni kell. Hirtelen egy otthonról ismerős lány hangja. Puhatolózó kérdések, mozdulatok. Kézen fogva mennek fel a fedélzetre. Csak a korlátnál találnak helyet és amikor a hajó elszakad a parttól és a zenekar belekezd, a lány megjegyzi:
- Mindig ezzel a számmal szoktak kezdeni.
3.
- Kérdezhetek valamit?
- Mit?
- Tudod jól.
- Nem tudom.
- De, tudod.
- Honnan tudnám?
- Mindig ezt kérdezem.
- Akkor ne kérdezd!
- Miért ne?
- Nincs kedvem hozzá.
- Szeretsz? - kérdezte a lány félénken, szinte suttogva.
A fiú hallgatott.
- Miért nem felelsz?
- Mondtam, hogy ne kérdezd!
- De tudni akarom!
- Mit?
- Amit kérdeztem.
- Mit kérdeztél?
- Azt, hogy szeretsz-e?
- Igen. - egyezett bele a fiú az üres korsóba bámulva és gyorsan hozzátette - Kérsz még sört?
- Kérek! - felelte boldogan a lány.
- Én már berúgtam. - állapította meg nevetve a lány, ahogy beleivott az új korsóba.
- Én még nem. - mondta a fiú.
- Olyan jó veled lenni. - mondta a lány.
- Mással is jó. - mondta a fiú.
- Nem, csak veled. - bizonygatta a lány.
A fiú hallgatott.
- Holnap menjünk csónakázni! - mondta. - Még alig voltam. Egyedül nincs kedvem hozzá.
A lány boldogan nevetett.
4.
Röhögések, kiáltások, türelmetlen szavak rohantak végig a tömegen a kikötőben. A hajó már kiengedte első útja piszkát és lassan a várakozókhoz fordult. A zenekar pihent, magnó bömbölt.
Megnyílt a kapu.
Mintha satuba préselnék az embereket. Mindenki más lábán állt. A vesék, gyomrok helyet cseréltek. Ruha szakadt. Néhányan fájdalmasan ordítottak. Káromkodások. Mozogni nem lehetett, csak haladni a tömeggel. A feljáratnál a fiút majdnem belesodorták a vízbe, a lány kapta el. A fedélzeten a korlátnál szorítottak maguknak helyet. A zenekar belekezdett, a hajó lassan elszakadt a parttól, kirekesztettek tömegét hagyva maga után.
- Mindig ezzel a számmal szoktak kezdeni. - mondta a fiú, miközben elcsorogtak a világítótorony mellett. - Nem kéne valamit inni? - fordult a sötét vízről a lány felé, közben megpillantva a táncolókat. - Igyunk valamit! - mondta kicsit türelmetlenül, hangsúlyával már az eldöntött tényt közölve. - Majd utána táncolunk.
- Én már nem kérek semmit. - jelentette ki a lány, de engedelmesen mászott le a fiú után a meredek lépcsőn a büféhez.
A lány kint maradt, a fiú beállt a tömött sorba. Két rumot kért, az egyiket türelmetlenül felhajtotta, a másik üres poharát a fedélzetre visszaérve hajította a vízbe. Lassan jött a zsibbadás.
- Menjünk táncolni! - ajánlotta a fiú.
Ezután minden egybefolyt: a zene, a tánc, a tömeg, a hajó, a levegő, a sötét víz, a lány szerelme és megtartani vágyása, a ritmusra rángó izmok hol vad pörgése, hol egymáshoz simulása, a szelíd magnós szünetek vadsága, a ténfergő emberek, az elárasztott WC-k, a csendes csobbanások a hajófalon, a szél szemben és háttal, a testek vad kívánása és újra a zene a partig, a kiözönlő tömeg és otthon egymás ruhátlansága.
5.
- Szia, Bobojsza! - gügyögte a lány reggel miközben a fiúhoz simult a takaró alatt és megcsókolta.
- Mmmmmm… - köszönt álmosan a fiú.
- Alszol?
- Nem. - felelte a fiú csukott szemmel.
- Hogy érzed magad?
- Jól. - dörmögte a fiú és miközben átölelte a lányt kinyitotta a szemét.
A Nap betűzött a szobába.
A lány keze a fiú ágyékára siklott.
A fiú még szédült a tegnapi estétől.
- Hány óra van? - kérdezte.
- Mindjárt tíz. - felelte a lány és megcsókolta.
Képek villantak: a sötét úton hazafelé, egy üveg vörösbor, a lány ajka, meztelen összefonódásuk…
- Maradt valami a borból? - kérdezte.
- Emlékszel még rá?
- Miért ne emlékeznék? Maradt? - kérdezte a fiú kicsit ingerülten. A lány bólintott.
- Légy szíves, hozd ide! - kérte a fiú.
A lány ujjai szétnyíltak, meztelensége kiszállt az ágyból.
- Jó maxos voltál tegnap este. - jegyezte meg.
A fiú nem felelt, csak meghúzta az üveget. A maradékot a lánynak adta és hanyatt dőlt.
- Fel kéne kelni! - mondta.
- Igen. - A lány ráhajolt és addig csókolta, míg magában nem érezte a fiú testét.
6.
A sétányon reggeliztek. Tűzött a Nap. A strandon rumot ittak sörrel. A vízben a lány a fiú nadrágjába nyúlt. A fiú lehámozta a bikinibugyit. Csókolták és markolták egymást. A fiú elrohant és csak nevetett, mikor a lány az alsóját követelte vissza.
7.
A Nap ellen nincs védekezés. Többszörös reflexió: az ég, a víz. Csobbanások a csónak falán. Lassú hinta. Álmosító meleg és csend. Ringató. A lány beszél: monoton zúgás. A fiú csak fekszik és hallgat. Előkerül az ital. Mielőtt a lány úszni menne, megcsókolja a fiút… Egyedűl, hanyatt, csukot szemmel. Tompán gördülnek a gondolatok. A múltkori lány… meg az a hosszú, barna hajú… az igen… Iszik. A mai délutánra gondol. A búcsúzásra és ami előtte lesz. Megpróbál izgalmat kelteni magában. A barna, hosszú hajúra gondol...
Vízcseppek ébresztik, gőzzé válnak a bőrén. A lány nevet a vízben és spriccel. A fiú ideges lesz. Tehetetlen mérgében a csónakból kihajolva vizet fröcsköl a vizes lányra, aki ettől még jobban nevet. Még mindig füstölög, amikor a lány úszástól felhevült nedves testtel simulni akar, nagy nehezen lefejtve magáról a vizes bikinit, kockáztatva a felborulást. A fiú ismét hanyatt fekszik, a lány lehúzza róla a fürdőnadrágot. Ágyéka fölé hajol, keze karperec, szája bilincs.
A fiú elmosolyodik.
Vitorlarúd, gondolja.
8.
Ebéd után kihasználták a lehetőséget és szeretkeztek. A lány olyan aktív volt, olyan válogatott élvezetekben részesítette a fiút, hogy ezen a délutánon nem csak adott, hanem kapott is szerelmet. Utána lezuhanyoztak és kimentek az állomásra sörrel tölteni el a hátralévő időt.
9.
- Ugye nem csalsz meg? - kérdezte a lány és beleivott a sörbe.
- Csak annyira, mint te. - felelte mosolyogva a fiú és ő is ivott.
- Tudod, hogy én nem csallak meg. - mondta a lány.
- Te is tudod, hogy én sem.
- De én nem tudom.
- Pedig így van.
- Szeretlek. - mondta csendesen a lány.
A fiú egy vonatot nézett, ami épp áthaladt az állomáson.
10.
Egyedül. Ujjongó és szomorú érzés. Le kell öblíteni! Sör, sör, sör. Rum. Besötétedett, égnek a lámpák. Arra van a kikötő, zsebben a hajójegy. Lépés, egy, kettő. Mozog az utca, alul szétcsúszik, felül összeborul. Hirtelen zene. Vad monotónia. Mintha valami filmben lenne. A zenészek félmeztelen ugrálnak a dobogón. Az összepréselt helyiségben emberek vonaglanak. Izzadtság, hosszú hajak és kopott, rongyos farmerok keverednek. Az utolsó hangok agonizálnak, hosszú, keserves haláltusa. Vége, a bulinak vége, a döbbenet pár percének emléke és a folytatás vágya marad. Irány a kikötő! Fények csapódnak az arcnak: fekete, fehér, fekete, fehér. Már nagy a tömeg, préselődni kell. Hirtelen egy otthonról ismerős lány hangja. Puhatolózó kérdések, mozdulatok. Kézen fogva mennek fel a fedélzetre. Csak a korlátnál találnak helyet és amikor a hajó elszakad a parttól és a zenekar belekezd, a lány megjegyzi:
- Mindig ezzel a számmal szoktak kezdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése