"Random Trip | 2014.11.28. | PÉCSI EST CAFÉ
Majd’ egy hónap távlatából írni egy koncertről valami olyasmi, mint egy hosszú lecsengésű bort forgatni a szánkban. Az első ízlelés intenzív élménye után idővel diszkrétebb, de annál változatosabb aromák érkeznek. Hazudhatnám azt, hogy lám milyen bölcs vagyok, hogy ezt előre tudtam és szándékosan nem született meg az írás. Valójában persze más oka volt a túlhordásnak, hogy mi, az nem lényeges. Sokkal fontosabb ennél, hogy azon a november végi estén az év egyik legjobb koncertjét sikerült elcsípni. Ebben 25 napi érlelést követően is biztos vagyok.
Random Trip feat. Tátrai Tibor, Fábián Juli, Mc Kemon, Méhes Adrián
Apropó, érlelés, érettség. 2009 óta volt ideje összeszokni a Random Trip állandó magjának és a gyakran visszajáró vendégeknek. Ennek is betudható, hogy remekül érzik egymást a színpadon, no meg annak, hogy amúgy zseniális zenészek mindannyian. Ez az oka annak, hogy jelenlegi formájában működni tud, sőt egyre több hívet szerez magának ez a csapat. Kevésbé kiváló zenészekkel nem is lehetett volna bevállalni hasonló kezdeményezést.
Mert mi is a nem túl bonyolult, viszont annál nagyszerűbb alapötlet? Alakítsunk egy zenekart, illetve pontosabban egy fél zenekart. Aztán minden egyes fellépéskor egészüljünk ki más-más zenészekkel, szólistákkal, mindig újabb frontemberekkel. Merítési lehetőség van bőven, hiszen a magyar underground zenei élet tele van jobbnál jobb zenészekkel, énekesekkel. 
A dalok meg úgyis maguktól születnek majd, csak kell valami kezdő ötlet, elég néhány akkord vagy csak egy ritmus, a többi meg megy magától. Beálláskor vagy koncert közben, egyenesben. Van benne kockázat, de működik ez már régóta a jazz műfajában, de a rock és blues világában sem ismeretlen fogalom a jam session. És attól sem kell tartani, hogy ráun a közönség a dalokra, hiszen semmi sem állandó. A közönségnek tehát minden alkalom egy újabb nagy kaland, de a zenészek ugyancsak sokat profitálhatnak egy-egy ilyen fellépésből, mert különböző stílust képviselő, más-más értékeket képviselő zenészeknek van így lehetősége együtt alkotni. Eltérő múlttal és indíttatással, egyénenként más-más karriertörténettel a hátuk mögött maguktól talán nem kereszteznék egymás útját. Így viszont megismerhetik kollégáikat, tanulhatnak a másiktól, új inspirációkat szerezhetnek. Ettől igazán különleges a Random Trip, koncertjeik mindegyike egyszeri és megismételhetetlen élmény. Nem csoda, hogy a jelentősebb koncerthelyszínek rendszeres fellépői: hálás vendégek, hiszen sokkal gyakrabban lehet őket meghívni, mint egy állandó zenekart, ráadásul a vendégek miatt mindig más közönséget vonz be. Nem véletlen, hogy Budapesten kívül Szegeden és Pécsen rendszeres vendégek (utaltak is rá, hogy ez a két legkedveltebb vidéki városuk). Ugyanakkor meglepő, hogy van olyan nagyobb város, sőt, megyeszékhely, ahol még nem találkozhatott velük a közönség – ilyen hely például a Kultúrgyom epicentruma, Kaposvár is. Csak remélni tudjuk, hogy hamarosan hozzánk is eljutnak.
A dalok meg úgyis maguktól születnek majd, csak kell valami kezdő ötlet, elég néhány akkord vagy csak egy ritmus, a többi meg megy magától. Beálláskor vagy koncert közben, egyenesben. Van benne kockázat, de működik ez már régóta a jazz műfajában, de a rock és blues világában sem ismeretlen fogalom a jam session. És attól sem kell tartani, hogy ráun a közönség a dalokra, hiszen semmi sem állandó. A közönségnek tehát minden alkalom egy újabb nagy kaland, de a zenészek ugyancsak sokat profitálhatnak egy-egy ilyen fellépésből, mert különböző stílust képviselő, más-más értékeket képviselő zenészeknek van így lehetősége együtt alkotni. Eltérő múlttal és indíttatással, egyénenként más-más karriertörténettel a hátuk mögött maguktól talán nem kereszteznék egymás útját. Így viszont megismerhetik kollégáikat, tanulhatnak a másiktól, új inspirációkat szerezhetnek. Ettől igazán különleges a Random Trip, koncertjeik mindegyike egyszeri és megismételhetetlen élmény. Nem csoda, hogy a jelentősebb koncerthelyszínek rendszeres fellépői: hálás vendégek, hiszen sokkal gyakrabban lehet őket meghívni, mint egy állandó zenekart, ráadásul a vendégek miatt mindig más közönséget vonz be. Nem véletlen, hogy Budapesten kívül Szegeden és Pécsen rendszeres vendégek (utaltak is rá, hogy ez a két legkedveltebb vidéki városuk). Ugyanakkor meglepő, hogy van olyan nagyobb város, sőt, megyeszékhely, ahol még nem találkozhatott velük a közönség – ilyen hely például a Kultúrgyom epicentruma, Kaposvár is. Csak remélni tudjuk, hogy hamarosan hozzánk is eljutnak.
Érettségről volt szó, és ha a Random Trip zenészei azok, akkor mit mondhatnánk Tátrai Tiborról? Már húsz éve is legenda volt, ma pedig talán már annál is több. És éppen ez adta a közös fellépés legszebb emberi oldalát. Az összes fellépő arcán látható volt a tisztelet és a nagyrabecsülés Tátrai iránt. Ez a tisztelet azonban csak a pályafutásnak vagy a tapasztalatnak szólt, mert tudásban nem volt különbség. Ezért is működött a közös zenélés: Tátrai hihetetlen alázattal megmaradt a háttérben, nem akart a reflektorfényben nyomulni vagy ünnepeltetni magát. Életkorát tekintve a többiek apja lehetne, viszont tudatában volt annak, hogy egyenlő rangú partnerekkel játszik együtt. Sokszor csak kísérte zenésztársait, majd időnként előállt egy-két olyan szólóval, hogy csak kapkodtuk a fejünket. A zene mellett ettől a kölcsönös tisztelettől és alázattól marad emlékezetes ez az este.
Delov Jávor úgy dobol, mint egy állat. Igen, mint egy állat, vagy inkább mint egy vadember, egy érzékeny vadember. Ösztönből, zsigerből, sokszor izomból püföl, de elképesztően változatosan és halál pontosan. Az ilyent úgy hívják, hogy őstehetség. Erről a december 20-án, szintén az Est Caféban tartott Turbo koncerten is meggyőződhettünk. Valószínűleg már gyerekkorában is lábosfedőkön verte az ötnegyedet, amíg a többiek fociztak. Legyünk neki hálásak ezért. Csakúgy, mint Premecz Matyinak, aki szintén kisujjból játssza az utazós, szállós dallamokat (kisujj-szállás). És akkor még a többi ujjáról nem beszéltem, de hát nem is akarok túl sokáig ujjongani. A tőle megszokott módon játékában a virtuóz szólók és a többiek profi kiszolgálása váltakozott. Bata István basszuson a biztos és megbízható alapot jelentette a többiek szárnyalásához. DJ Q-Cee vezette fel bakeliten a koncertet és később is ő pörgetett és karcolt a háttérben, frissítve a hangzást Tátrai klasszikus gitárjátékának ellenpontjaként.
Az egymást váltó vagy kiegészítő négy frontember miatt igazán változatos maradt egész este. Ahogy egy valóban profi labdarúgó támadja a labdát, úgy támadták ők is a mikrofont folyamatosan. Igazi csapatjáték, pontos passzok és leleményes cselek után lőtték egyre-másra a gólokat, hogy az előző hasonlatot folytassam. A labda hol itt, hol ott pattogott, de mellé vagy fölé senki sem lőtt. MC Kemon a tüzet, az energiát, a sodrást jelentette, Méhes Adrián a fiatalos lendületet és profizmust, Fábián Juli a stabilitást, a megbízhatóságot és a mosolyt hozta az estébe.
„Utazás az ismeretlenbe” – mintha csak a Random Trip lényegét próbálta volna megragadni a sok évvel ezelőtti Tátrai Band sláger.
A cikkelős neve: [kyprios]"
Random Trip (2014.11.28.) from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése