- Szia!
- Szia!
- Egyedül jöttél, hol vannak a többiek? Nem értek rá?
- Még nem értek rá, mert még nincsenek. Jelenleg a Sarnabör csak belőlem áll, „one man band”.
- „Még”, „jelenleg”, mondod. Akkor ez átmeneti állapot?
- Igen, az a terv, hogy élőben valódi zenészekkel fog megszólalni.
- Most nem valódiak a zenészek? Virtuálisak?
- Haha, így is lehetne mondani, de nem lenne igaz, mert én - remélem -, valódi vagyok és én játszottam fel a szólamokat, csak a jelenlegi megszólalásban mennek az alapok virtuálisan, a gitár és ének most is éló.
- Miért így csináltad, miért nem előbb volt a zenekar és utána a lemez? Mindent fordítva csinálsz?
- Lehet, de szerettem volna úgy keresni társakat, hogy nem csak beszélek róla, hanem meg is tudom mutatni az elképzeléseimet.
- Tehát itt van a lemez, az „Éhes poémák…”. Miért ez a címe?
- Az angol címe miatt: „Hungry Poems…”. Előfordul, hogy a hungry-t összetévesztik a hungary-vel (beszédes nem?) és frappáns ötletnek tűnt, hogy a valami utáni vágyat összekössem a magyar versekkel.
- Miért versek?
- Mert szeretem a költészetet… és ha ez által egy ember is közelebb kerül a versekhez, már nem volt hiábavaló.
- Sok a Ladányi…
- Mert Ladányi Mihály a kedvencem.
- Neked is van egy versed a lemezen.
- Én inkább szövegnek mondanám és messze ez a leggyengébb láncszem….
- Akkor miért került ide?
- Sok dolog van a lemezen ami a jövőbe mutat (a Sarnabör jövőjébe). A vers vonal folytatódni fog vagy egy következő lemezzel, vagy ennek egy kibővített, „de lux” változatával. Nagy része már meg van egy „szövegelős” versfeldolgozásnak is. A saját szövegű műsornak már „csak” a hangszerelése és felvétele van vissza, a villanygitár pedig kihozta belőlem a rockert, tehát készül egy ízig-vérig rock anyag is vadonatúj ötletekből.
- Ez elég sok!… Miért vágtál bele és hogyan?
- Több dolog lökött egyszerre e felé. Hiányzott a zenélés, amit kicsit elhanyagoltam. Takáts Eszti elküldte Keményvaj című lemezét és ez a remek anyag beindított. Neil Young Noise CD-je ugyanilyen hatással volt rám. Akkor még úgy terveztem, hogy akusztikus gitár és torzított elegye lesz, de közben hozzájutottam egy USB-s Fender Stratocasterhez és beleszerettem a saját gyártású mocskos hangokba.
- Igen, a lemez címének második fele: … mocskos hangok. Sok a torz hang a dalokban, a gitár mellett sokszor az ének és a dob is.
- Messzire el akartam kerülni az édeskés, kellemes, elringató, cuki stílust (ami kevésbé sikerült, mint szerettem volna) és a klubkoncertek kicsit túltolt, kicsit torz, de nagyon dinamikus hangzását kerestem…
- Vagy mintha egy garázsban, egy mikrofonnal lenne felvéve.
- Igen, jó megközelítés.
- Stilisztikailag elég vegyes a lemez…
- De reményeim szerint azért egységes…
- Igen, egységes, de sok stílusjegyet megidézel.
- Ez részint szándékos volt, részint véletlen, de mindent megpróbáltam magamon átszűrni, magamhoz édesgetni-alakítani. A dalok állandóan változtak, még a masterelés közben is és élőben is változni fognak. Ki tudja, még mi lesz belőlük?
- Ez zárszónak is jó: ki tudja, mi lesz még a Sarnabör-ből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése