20 éves születésnapját ünnepli a zenekar. Mi a koncerten nem ünnepeltünk. Láttuk, de nem hallottuk. Hallottunk valami összemosódott katyvaszt amiből csak a dob emelkedett ki. Láttuk, hogy valamit énekelnek, de hogy mit, azt csak az elvetemült fan-ok tudták, akik a ritmus alapján velük fújták, mint az őskori Beatles koncertvideókon. Láttuk, hogy játszanak a hangszereken, de hallás alapján azt sem lehetett megállapítani, ezek milyen hangszerek. Nem volt jó hely a nézőtéren egészen addig, míg befutott a Főnök és hipp-hopp, lassan el kezdett minden rendesen szólni (az előzőhöz képest) és kapott egy kis fényt a zenekar is.
Nekünk a kedvünk eddigre már jócskán el lett rontva, csak becsületből (miből?) maradtunk. Az egészet értékelhetetlennek tartjuk, mert nem tudtuk kivenni mi történik a színpadon, a végét leszámítva nem hallottunk mást, csak zajkulisszát. Aki most akarta megismerni a bandát, annak nem sikerült! A rajongókat viszont nem zavarta semmi: egy hangfoszlányból rekonstruálták magukban a dalokat és a belső hallásukra hagyatkozva tomboltak. Mi belül is ugyanazt hallottuk, mint kint, a semmit.
Alvin és a Mókusok from simarafoto on Vimeo.
2 megjegyzés:
Ezzel nem értek egyet, 4.sorban áltam, és mindent lehetett hallani. Igaz az első negyed órában kicsit rossz volt a hangosítás, de azért én nem fogalmazék úgy hogy élvezhetetlen volt az egész. Egyes régi számokhoz meg hozzá tartozik egy kis torzítás is és akkor kapja meg a "punk-os" jellegét. És szerintem nagyon jó volt az egész!
ÉN MEGLEHETŐSEN BE VOLTAM ÁLLVA ÉS KÍVŰLRŐL FÚJTAM A ZENÉKET, SZÓVAL NAGYON NEM SZOKOTT ÉRDEKELNI A HANGOSÍTÁS.:d na jó most nem fogom kisbetűvel leírni :D
Megjegyzés küldése