- Kell egy csapat! - mondta Minarik Ede Sándor Pál örökbecsű filmjében hajdanán.
- Kell egy ház - énekli a Ladánybene 27 - az óceán partján!
- Kell egy jó buli! - mondják a lazításra, vidámságra vágyók és erre a Ladánybene 27 koncertje nem rosz választás. Bár a szövegekre is felhívják a figyelmet, azért csak a zene, a ritmus, a hangulat viszi a prímet.
A jamaikai feketék afrikába visszavágyódó zenéjét Bob Marley hozta ki a Dance Hall-ok világából és tette világszerte ismertté és kedveltté. Erősen politikus szövegeivel a kizsákmányoltak mellé állt, a reggae muzsikát pedig a világzene kedvelt stílusává tette.
A Ladánybene 27 jól sáfárkodott az elmult évekkel, leásva az alapokig, megfiatalítva a zenekart, megújúlva került ujra elénk. (Évekkel ezelött találkoztunk és akkor is meglepődtem, milyen jól éreztem a koncerten magam.) Most, a három fúvóssal nemcsak a Dance Hall-ok hangulatát idézték fel, hanem néha kicsit jazz-es, néha kicsit soul-os irányba is elmentek és folytatták kacérkodásukat a dub-bal is, ami jól színesítette a reggae amúgy néha kissé monoton ritmikáját. Az előadás nem nélkülözte az elvárt vidámságot és könnyedséget, Miksa énekével és mozdulataival a komolyság, átélés és önirónia között egyensúlyozott.
A megérdemelt siker most sem maradt el, mi meg Edével és Miksával együtt valjuk, hogy:
- Kell egy... valami, ami összetart minket!
Ladánybene 27 from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése