Nem könnyű a tegnapi bejegyzés után - mint ahogy sejtettem - most Odettről írni, mert az előadók sem zeneileg, sem előadóilag nincsenek egy súlycsoportban. Odett, polgári nevén Odett (Polgár Odett, ha,ha, nem volt jó vicc, de nem tudtam kihagyni), 17 évesen a Megasztárban vált ismertté, most, 23 évesen a második lemezét adta ki szeptemberben. Mögötte képletesen és szó szerint is sziámis múlttal rendelkező édesapja és Sziámi, szövegei egy részének írója áll. Második lemezén erősebben és sikeresen nyitott a popzene felé, ezt koncertjének leszállított átlagéletkora is bizonyította. (Bár tomboltak az első sorban poharazgató huszon-harminc éves fiúk is, akik közül nem mindegyik tudta, hogy hol van éppen...)
A koncert legviccesebb pillanata az elején volt, mikor Odett a jó hangulatról áradozott feldobottan, miközben zenészei fapofával, szinte unottan álldogáltak mögötte. (Később, a basszeros többször elmosolyodott!) A zenészek letudták a kötelezőt, többet nem nagyon tettek hozzá, a főszerep Odetté volt... Ő pedig lubickolt benne. Ő tényleg jól érezte magát és mindent elkövetett, hogy minket is felhangoljon. Van benne tehetség és mikor elfeledkezik a kislányos bájolgásról és az alternek szánt laposságról, akkor a hangja egész komolyan meg tud szólalni. (Lehet, egy whiskey-kúra hasznára válna...:)...) A kislányos imázst néha levetette magáról, ilyenkor kibontott hajjal rock klasszikusokat énekelt: Jimi Hendrix-et és Tom Waits-t. Az első Hendrixnél még nem volt a helyzet magaslatán, de a másodikat már élvezetesen és felszabadultabban élte át. (A zenekarról ezt sajnos nem lehet elmondani, hallottunk már jobb interpretációt ismeretlenebb zenészektől is nem egyet...) A keménykedést az énekelhető és énekeltethető pop váltotta, egy kicsit eklektikussá téve a műsort.
Megszólaltak az Odett slágerek, mindenki boldogan énekelt, a hátam mögött és nem rajtam csattant a kiömlő sör, így mindenki boldogan, (néhányunk kis hiányérzettel) mehetett haza.
Odett from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése