Ezzel a - valószínűleg mostanában hozzáírt (vagy így átírt) - előjátékkal kezdődik Tasnádi István Paravarieté című előadása. Varieté, vagyis dalokkal egybekötött kis jelenetek, mutatványok sorozata. A darab béli „amatőr“ társulat látszólag kiszolgálja a Hatalom alternatívokkal szembeni sztereotípiáit: kicsit suta, kicsit esetlen, kicsit esetleges, kicsit ügyetlen, megmosolyogtató, érdektelen. Ez az előadás nem az! Régi színházi igazság, hogy csak a tehetséges színész tud tehetségtelent jól játszani. Ezek a művészek ragyognak, mint a gyémánt. Az élet borzalmait groteszkbe fojtó kacagtató játékuk időről időre mély ütéseket mér lelkünkre és már ökölbe szorított kézzel „sírva vigadunk“. Csákányi Eszter őszinte, játékos és halálosan humoros, esendően esetlen és az élet nehéz súlyait cipelő tragikus hősnő. Hegyi Norbert a világ legunalmasabb emberének monológjában maradéktalanul valósítja meg Tasnádi kísérletét a leghosszabb unalmas színházi pillanat létrehozására, lassan-lassan készülődő ásításunkat is mosolyba fullasztva. (Vagyis mégsem sikerül elaltatni, nem elég unalmas! Hmmmm.... Most akkor jól játszik rosszul, vagy rosszul játszik jól? :) )
Az előadás alatt eszembe jutott Trevor Griffiths Komédiások című drámája, amiben önmegvalósító és kilátástalan helyzetbe került kisemberek akarják megoldani az életüket egy komédiás tanfolyam segítségével. Ebben találhatóak hasonlóan esetlen és fájdalmas jelenetek. (A hasonlóság talán nem véletlen.) Az előadás humoros csúcspontja a Monty Python Hülye Járások Minisztériuma című jelenetének lépéseit alakítja át hülye táncokká, felszabadult, térdcsapkodós röhögésbe oldva az eddigieket, hogy utána ez a röhögés a drámai csúcspontot jelentő, 35 év utáni abortusz jelenetben a légyzümmögéses csend kútjába fulladjon.
A darab zenéjét az egyik színész, Szemenyei János ollózta, szerezte, írta át ismert (vagy ismertnek tűnő) zenékből, hangszerelte dobra és torzítós gitárokra - amiket a társulat kezel! - elidegenítő és drámai színezetet adva az átkötéseknek, mely a végén egy himnikus rock-opera fináléban csúcsosodik ki (István a király?), tenyérpirosító tapsra késztetve a közel 300 fős közönséget.
Hát ennyit az alternatívok érdektelenségéről...
"Tasnádi István:
Paravarieté
Szereplők:
Csákányi Eszter
Felhőfi Kiss László
Hegyi Norbert
Katona László
Zeneszerző:
Koreográfus:
Nemes Zsófia
Díszlet- és jelmeztervező:
Sebő Rózsa
A rendező munkatársa:
Deme László
Produkciós vezető:
Kulcsár Viktória
Rendező:
Tasnádi István
A FÜGE produkciója
Csákányi Eszter ezért az alakításért elnyerte a 2011-es VIDOR fesztivál legjobb női alakításáért járó Columbina-díját.
„Apám kun volt, anyám székely,
Én meg lettem magyar néger.
Malomalja, gémkút, fokos,
Szittya vérem 40 fokos,
És a kedvem olyan jó, hogy csuda.”
Én meg lettem magyar néger.
Malomalja, gémkút, fokos,
Szittya vérem 40 fokos,
És a kedvem olyan jó, hogy csuda.”
Kritikák az előadásról
„A hétköznapi figurák abszurddá váló történetei egy show keretében tárulnak elénk, jelenetről-jelenetre, cirkuszi mutatványok formájában. A jelentek meghökkentőek, irracionálisak, szórakoztatóak és nevetségesek, és szereplőink furcsa történeteiknek köszönhetően kisszerűségükben, groteszkségükben nem csupán szánalmasan nevetségessé, de legalább ennyire szerethetővé is válnak.”
– Kelemen Orsolya –
„Szórakoztatnak minket, megnevettetnek és elgondolkodtatnak.”
– Radnóti Judit –
„A rendezés célratörő, sallangmentes, hatásos, a lendület nem törik meg, a lehetetlen történések komikumát fantasztikusan összedolgozott együttes biztosítja. … Csákányi Eszter alakítása a produkció legnagyobb érdeme és nyeresége, pengeéles játéka szélsőségektől mentesen, átütő erővel uralja a színt és önmagát.”
– Fehér Elephánt -"
Interjú Csákányi Eszterrel és Szemenyei Jánossal
(videó: Tóth Judit Vanda, videóinterjú: Vári Sasa, Budapest Terminal)
