Programajánló - Török Ádám és a Mini

"November 20-án újra Bemrockpart 6! A szokásos őszi Mini klub fergeteges koncertélményt ígér, e mellett 18 órától Bodola Gyuri csodálatos élete és munkássága elevenedik meg egy dvd-film segítségével. Az időgép tovább dolgozik és elővarázsol néhány relikviát Ifiparkról . Itt lesz az új MINI cd bemutatója is a cd a Török Ádám 60 koncert anyagából készült 75 perc tiszta élő zene!
szeretettel várlak

üdvözlettel

Török Ádám"

ÍGY JÁR AZ, AKI A TÁVOLI ISMERETLEN HANGTÓL MEGIJED - Forte Társulat

Hol volt, hol nem volt, a Gangesen innen és túl, ott, ahol a Maharadzsa az úr, a második és harmadik század táján a bölcs mesemondók és tanítók összerakták az Ötös Tankönyvet, a Pancsatantrát, mely állatmeséi példázatokkal okította a népet és tanított az uralkodás tudományára...


ÍGY JÁR AZ, AKI A TÁVOLI ISMERETLEN HANGTÓL MEGIJED - Forte Társulat from simarafoto on Vimeo.

Szereplők:

Andrássy Máté, Blaskó Borbála, Földeáki Nóra, Kádas József, Krausz Aliz, Krisztik Csaba, Simkó Katalin, Sipos Vera, Vati Tamás

Zenekar:
Dresch Mihály – fúvós hangszerek
Lukács Miklós – cimbalom
Szalmai Mátyás – nagybőgő
Baló István – ütős hangszerek

Dramaturg: Upor László
Zeneszerző: Dresch Mihály
Díszlet: Milorad Krstic
Jelmez: Benedek Mari
Fény: Payer Ferenc

Rendező-koreográfus: Horváth Csaba

Lajkó Félix és barátai

Megvallom, nem volt nagy kedvem elmenni, mert idén már többször láttam duóban és zenekarral is. Egyedül csak az vonzott, hogy kíváncsi voltam, milyenek lehetnek együtt ennyi év után Dresch Mihállyal. Amikor a barátok nélkül kijött a hegedű-brácsa duó, elkezdett zakatolni az agyam:
- Hol a Dresch? Már megint ketten? Ezt már láttam nemrég. Megvan lemezen is. Miért kell ezt megint végig… - és mire eddig eljutottam, észrevétlenül magába szippantott a színpadról áradó erő, energia és szenvedély. A szokott szeretett darabjait játszotta, de kicsit másképp, … mindig kicsit másképp. Brasnyó egy pillanatra sem vette le szemét Félixről, hogy követni tudja minden megszülető gondolatát, rezdülését. A közönség hálásan jutalmazta az újjászülető zenei világot és bravúros technikát. Nem is hagyták abba, míg a szokásos darabok el nem fogytak, így a két zenekarra hirdetett koncertből tulajdonképpen három teljes produkció lett. Szünet nélkül követte Dresch Mihály, aki először népzenét furulyázott brácsa és bőgő kísérettel. Értettem a koncepciót, hogy a népi alapokról induló Lajkó után ő a népdaltól jut el a jazz-ig, de az én fülemnek Félix sokrétű zenéje után ez kicsit idegen, vékonyka volt. Szerencsére hamar csatlakozott az újvidéki hegedűs is és a furulya és saxofon már teljes pompájában szólt és mindenki brillírozhatott szólókkal. Saját világ, népzene, jazz, e három körül forgott az este és kétszer hallhattuk Lajkó kedvenc füttyös számát is előszőr duóban, majd Dresch erdei madárhangokat idéző bevezetője után erősen jazz-esen. Természetesen a siker nem maradt el, alig tudtak lemenni a színpadról, hogy átadják a helyet a kicsit későre csúszott török zenekarnak,
de erről majd egy másik postban…


Lajkó Félix és barátai from simarafoto on Vimeo.

Bús képű bohócok - Boris Kovac és a La Campanella Orchestra

A színpad közepén harmonikás ingatja a fejét Jose Feliciano módra fekete szemüvegben, ha lenne elötte kalap vagy nyitott hangszertok előrerohannék, hogy szórjak bele pár petákot… balra Boris bárszékről vezényli gesztusaival a kompániát… mind az öt fiú modern bohócruhába bújt előlünk, vagy önmaguk elől? nem tudni, mert mire beleandalodnánk az édes-bús dallamokba, mire gyomrunk fordultával azt hinnénk eltévedtünk, belecsapnak valami eszelősbe és mi rájövünk, hogy semmi sem az, aminek látszik, nem azt a zenét halljuk amit hallgatunk és az élet játék és nem álom ahogy Calderón mondta…

És már tudjuk, hogy jó helyen vagyunk!

Boris a bohócruhájában halál komolyan játszik velünk: mosoly nélkül mosolyogtat, kacaj nélkül nevettet, könnyek nélkül homályosítja szemünk. Az újvidéki avantgard pápa zenéje a környék nemzetiségeinek muzsikájából, múltszázad eleji kávéházi zenéből, chansonból építkezik, majd átcsap tangóba, keringőbe, rumbába, hogy utána free jazz-ben folytassa: nem hagy unatkozni. Mögöttük négy lány húzza szolídan a vonós szólamokat. A mester időnként rumbatököt ragad és groteszk táncba kezd, imigyen emelve a show színvonalát… (Táncolj Boris!) A közönség soraiból többször felhangzik a lelkes: Bravó! - ami a magyar publikum részéről merőben szokatlan megnyilvánulás…Remek szólók, zenei tréfák és meglepő fordulatok jellemzik az előadást miközben azon gondolkodom, hogy ezek a bús képű bohócok megtanítanak minket arra, hogy semmit sem vegyünk halálosan komolyan, az életet úgy éljük, ahogy van és ne magyarázzunk bele se többet, se kevesebbet, viszont élvezzük amennyire és ameddig lehet.
Kell ennél több?


Boris Kovac from simarafoto on Vimeo.

Huhhh! Balkán Világzenei Fesztivál 3. nap.

És milyen jól indult! Ahogy beléptünk az Uránia Moziba a büfések mosolyogva tolták ki a pultra a tequilás és a Teleki villányi cabernet saugvinon-os teli üvegeket, hogy lám feltöltötték a készletet, lehet fogyasztani.... ( az előző este már a szünetben elfogyott e finom lé....)
Most bizony talán még a nyakukon is maradt, ahogy elnéztem a lézengő-gyülekező közönséget.
Nem tudom miért kell az utolsó napra hagyni a leggyengébbeket, amikor a jegyeket vettük, már akkor morfondíroztunk a 3. napról, hogy vegyünk-e vagy sem.... na mindegy a kétnapos bérlet miatt megérte...
Szóval úgy fél házzal indult a dolog és igen lassan szivárgott a nép be a moziba. Az első fellépő a török Yakaza Ensemble nevű formáció volt: Látványos vetítési ígérettel , egy belső álom és látomás kíséretével.......Hááát.. ami azt illeti az álom és belső látomás részemről teljesült , mert a harmadik zenei résznél úgy ahogy voltam elaludtam. Időnként felriadtam a belső látomás miatt, de lehet, hogy csak a Lumnicer nővérem orrom előtti hadonászó karja ébresztett, aki így tesztelte az alvó-ébrenléti állapotomat.

A látványos vetítési kisér(l)et , a technika ördöge miatt nem mindig jött össze, talán annyiban volt érdekes számomra, hogy még nem láttam visuál jockeyt egyszerre vetíteni is meg bassz gitározni is.
Aztán annyira elvont volt a zene, hogy a közönség először nem is tudta, hogy mikor kell tapsolnia, de a zenekar egyik tagja azzal megoldotta a helyzetet, hogy amikor befejezett egy részt meghajolt. És taps. Illendően. Annyira belső utazás volt ez a zene a sötétségtől a világosságig, hogy amikor vége lett a koncertnek, kifelé menet láttam, az emberek most ébredeznek az alfájukból és ásítozva támolyognak a büféspult fényei felé, hogy ott megvilágosodva magukhoz térjenek.
Na és csak ezután jött a Fanfara Shavale! Ébresztőnek....már akinek , mert én annyira lementem alvó szintre a Yakazáéktól, hogy felőlem akár a fülembe is trombitálhattak volna mind a kilencen akkor is csak alvás...

Nem tudom de nekem ez a lakodalmas trombitálás nem jön be.... Igaz erre már majdnem megtelt a nézőtér is. Az is igaz, hogy nem igen roptak rá a széleken.... nem úgy mint a Mahalai Rai szintén román zenész banda előadásán az Ifjúsági Házban valamikor szeptemberben ... szerintem inkább őket kellett volna ide hívni, akár másodszorra is....
(xénia)

Kifelé menet találkoztam fúvós kollégával, aki búsan panaszolta, hogy megfájdult a füle a rezektől. Igaz, Ő a "lélekzenét" és nem az "erőzenét" műveli...
(Gandalf)

Hát én ezt nem értem…

Van egy városi Művelődési Központ, ami nemzetközi zenei fesztivált szervez. Van egy Városi Televízió, ami 6 hónapos friss hírekkel bombázza a nézőit. A fesztivál a TV által működtetett moziban zajlik. A média 15-20 perces riportokat, beszámolókat készít az eseményről.
Én ezt nem értem…
Ha nekem lenne TV csatornám és mozim ahova a testvérem fesztivált szervez nemzetközi sztárokkal, akkor nem sajnálnám az időt és energiát, és rögzíteném az egészet, hiszen a fenekem alá raktak megismételhetetlen produkciókat, amiket sugározhatnék a lejárt szavatosságú műsorok helyett. (Dokumentumnak sem lenne utolsó, de üzletet is lehetne csinálni belőle…) Persze tudom, ehhez a művészek engedélye is kell, de eleve így kellene a szerződéseket kötni. (Másnak, például az A38-nak miért sikerül?)

Szóval én ezt nem értem…
...és szomorú vagyok a kihagyott lehetőségek miatt…

Kondulnak a (vész)harangok - (egy kis lokálpatriotizmus)

Egy levelet sodort hozzám az őszi szél:

" A pécsi kultúra szereplőinek és közönségének:

Felhívás véleménynyilvánításra a Művészetek és Irodalom Háza bezárása és beolvasztása ellen

Az EKF egyik sajátos következménye, hogy a kulturális intézmények jelentős része kiköltözik a belvárosból. Egyes információk alapján úgy tűnik, hogy e folyamatban – még ha áttételesen is – áldozatul eshet a Pécsi Művészetek és Irodalom Háza. A Ház fenntartója, a Megye nem kívánja tovább finanszírozni és fenntartani az intézményt, mely eddig is önként vállalt feladata volt, és kétség kívül a város érdekét szolgálta elsősorban. A város ugyanakkor nem szándékozik átvállalni az intézmény működtetését. A kialakult helyzet a Ház bezárásával, illetve a Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központtal való összevonásával fenyeget. Mindkét ’megoldás’ jelentős csapást mérne Pécs kulturális életére – tegyük hozzá, a 2010-es évben Európa Kulturális Fővárosa címet viselő városéra.

A Pécsi Művészetek és Irodalom Háza bezárásának több tétje is van:

A belváros korábban kulturális funkciókkal működő, most bezáró, kiürülő épületei nyomasztó teherként jelennek meg a város életében és képében. A város főterén ma is szégyenfolt az üres és pusztuló épületek jelentős aránya. A Művészetek és Irodalom Háza a Széchenyi téren kitüntetett helyzetben van. Kiürülése, vagy méltatlan funkcióval való megtöltése, belőle a városi kulturális közélet kivonulása tovább rontaná a jelenleg is nyomasztó helyzetet.

A Ház térbeli helyzete kivételes. Nincs még egy olyan épület, amely hasonlóan alkalmas volna a város közéletében jelentős szerepet játszó kulturális aktusok befogadására. Nem véletlen, hogy több olyan fontos esemény valósult meg itt, amely a kulturális élet szereplői és döntéshozói közötti párbeszédnek adott teret. E mellett a ház nyitott szellemisége állandó lehetőséget biztosított a kulturális élet szereplőinek és közönségének az érintkezésre, s az elidegenedés tendenciáival szemben ez kivételes szerep. Az intézmény helye a kultúra megjelenítésében, jelenlétének biztosításában szimbolikus. Mindez máshol, másképp aligha pótolható.

A Művészetek és Irodalom Háza a városban az a kulturális intézmény, amely több évtizede egyenletes és magas színvonalon működik, kínálata a legösszetettebb. A Ház nem csupán kulturális programok helyszíne, de a kulturális élet alakításának számos esetben volt színtere is. Negatív üzenet volna, ha eltűnne az intézmény, amely éppen a pécsi EKF történetében többször adott teret – fizikai és szellemi értelemben is – a nyilvános vitáknak, a folyamatokat pozitívan befolyásoló civil és szakmai megnyilatkozásoknak, közéletnek.

A Művészetek és Irodalom Háza az kulturális intézmény, mely a leginkább kész befogadni a külső kezdeményezéseket, szervezéseket is. Az új EKF beruházások programjaiban ez a szándék nem, még professzionálisabb színvonalon különösen nem jelenik meg, és a megtervezett vagy már jelentős részben megépített épületekben a befogadó jelleg megteremtése eleve kétséges. A jelenlegi befogadó jelleg elvesztése pótolhatatlannak tűnik azért is, mert a külső civil kezdeményezések ezen a helyen lényegesen nagyobb eséllyel számíthatnak érdeklődésre, mint a most megépített új létesítményekben.

A Művészetek és Irodalom Háza megszüntetése, vagy profiljának elveszejtése (más intézménnyel való összeolvasztása révén) jelentős veszteség volna a város kulturális életében. Olyan potenciálok eltűnésével járna, melyek nem pótolhatók, és nem szükségszerűen kell együtt járjanak az EKF beruházásokkal. A Megye és a Város teherviseléséről folytatott vitának egy ilyen érték nem lehet áldozata. 

A fenti érvelésnek nem célja sem felelősségre vonás, sem szembesítés vagy támadás. A jelen felhívás szándéka, hogy láthatóvá tegye azokat a szempontokat, amelyek gyakran eltűnnek a döntéshozás folyamatában, valamint hogy az érintett döntéshozók törekedjenek megoldást találni a Művészetek és Irodalom Háza jelenlegi szerepének, jelentőségének megőrzésére.

Arra kérem Pécs művészeit, kulturális életének szereplőit és közönségét, hogy csatlakozásukkal nyilvánítsák ki egyetértésüket és véleményüket, s ezzel segítsenek felhívni a figyelmet a Művészetek és Irodalom Háza megtartásának és szinten tartásának fontosságára.

A csatlakozásokat és véleménynyilvánításokat (egyszerű regisztrációt követően) az alábbi Internet címen várom:

 HYPERLINK "http://www.afal.hu/a_mi_hangunk" www.afal.hu/a_mi_hangunk 

Patartics Zorán építész "