| "Kedves Barátaink! Ezt a levelet úgy időzítjük, hogy passzoljon január 22-höz, ami egyfelől a Magyar Kultúra Napja, másfelől örökös védnökünk, Cseh Tamásszületésnapja. A kettőnek nincsen köze egymáshoz, miközben, még ha véletlen is, hogyne lenne.
Az évvégi ünnepek után beléptünk az úgynevezett „szorgos” hétköznapokba, ti is, mi is igyekszünk tenni a dolgunkat.
Mindig van 3-4-5 úgynevezett „díszvendégünk”, most megírjuk az egyiket. Mert már tudjuk, mert már megbeszéltük vele is, mert vállalta és mert megérdemli.
Kollár-Klemencz Lászlóról van szó. Sokszor járt ő már nálunk, hol a zenekarával, hol a Budapest Bárral, hol a Rájátszással. Az biztos, hogy bemutatjuk frissen megjelent könyvét, az Öreg bandát. Két novelláskötet után regénnyel jelentkezett, mégpedig családregénnyel. Talán nem durva ugrás innen a Kex dalára utalni, címe Család. Valaha Baksa Soós János énekelte, de hallgasd meg Kollár-Klemencz előadásában is ide kattintva. Dargay Marcellal és Lakatos Robival dolgozták fel ezt a Kex-számot, amit azért is említünk, mert bizonyosan elhangzik majd a 2021-ben elhunyt Baksa-Soós emlékestünkön.
(Kollár-Klemencz: „… Jöttek más dalok, amiket mi is szeretünk és az estbe is be tudtunk illeszteni. Így találtunk rá Baksa-Soóstól a Család című anyagra, ami aztán tényleg egyáltalán nem sanzon, de üdítő. Az is fontos volt, hogy olyan zenéket válasszunk, amelyeknek mélyebb kulturális gyökere van, és hordozzák azt a nagy életművet vagy hátteret, ami az alkotóikat jellemzi. A dalokat pedig úgy kellett kifordítanunk, hogy azokkal újabb értékeket teremtsünk, amelyek már túlmutatnak önmagukon.”)
A legendás zenészt-performert-képzőművészt, Baksa Soós Jánost képeivel is szeretnénk megidézni. Keressetek rájuk a neten, és figyeljétek meg, milyen finoman előlegzik meg Cseh Andris későbbi képeit. Cseh Andrisét, aki gyakorta meglátogatta Németországban a már súlyos beteg Baksát. Azt a Baksát, későbbi nevén Január Herceget, aki édesapját, Cseh Tamást először színpadra hívta.
(Cseh Tamás: „Akárhogy csűröm-csavarom, egy adott pillanatban mégis ott vagyok a Citadellán, a Kex-bulin, Baksa fölszólít, bemutat, a barátom fog énekelni, én ilyen lámpalázas még életemben nem voltam, izzadás, remegés, halálfélelem, és ahogy mai napig a színházban néha, az ember bele a sötétbe, megy előre, köd előttem, köd utánam. Jóval később veszem észre, hogy itt nem lehet megbukni. Aki a Baksa vendége, annak nyert ügye van… Mindenki szeret, mindenki ismer, gyere, ülj le, rögtön van egy szék, kezdek beépülni. A Citadellán már nem lépek fel, de a Párizs-kertben, ahová leköltöznek, meg a Kex-hajón néhányszor énekelek. Visegrádra megy a hajó oda és vissza, és az emberek már várják, hogy a Baksa ezt a fiút megint megénekeltesse. Nem voltam akkora szám, de attól, hogy a Baksa ajánlott, mindenki befogadó lett, én pedig átestem a tűzkeresztségen. Megkóstoltam a színpadot és a sikert.")
Csupa véletlen – és nem véletlen. Megfejteni nem tudjuk, ilyen az élet.
2022 januárjában ölel benneteket,
a katlancsapat"
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése