Prominens vendégek a pécsi Modern Magyar Képtárban

fotó: Füzi István

A neandervölgyi ősember, Bene vitéz és Perls Ármin főrabbi

látogatása

Július 19-én délelőtt prominens vendégek érkeztek a pécsi Modern Magyar Képtárba. A Neandervölgyi ősember, a honfoglalásban részt vett Bene vitéz, valamint Perls Ármin egykori pécsi főrabbi megtekintette a Modern Magyar Képtár nemzetközi viszonylatban is jelentős állandó kiállítását, a Gábor Jenő 1926-os párizsi utazásának képeiből rendezett kis kamara-kiállítást, majd hosszabban, nagy tetszéssel időztek a Variációk a Színes városhoz – Zománcművészeti kísérletek a magyar képzőművészetben (1967-1972) című időszaki tárlat alkotásainál. Különböző szempontok alapján, más-más nézőpontból, de mindhármukat elégedettséggel töltötte el a látvány. A pécsi kötődésű vendégekre, esztétikai érdeklődésük igazolásaként, nagy hatással volt az absztrakt geometria, s különösen jelentősnek tartották, hogy ezt a világszínvonalú pécsi képzőművészeti hagyomány részeként ismerhették meg. Mindhármukkal hamarosan a nagyközönség is találkozhat ugyanitt, egy reményeink szerint a közeljövőben rendezendő kiállításon.

A három vendég portréjának alkotója Engel-Baiersdorf Erna (Bécs, 1889. szeptember 24. – Vancouver, 1970) szobrászművész, aki 1919 és 1948 között Pécsett élt, s a kor legmagasabb szintű tudományos eredményeire támaszkodó antropológiai és paleontológiai rekonstrukcióinak jelentős részét ezekben az években alkotta, melyek közül mindenekelőtt az 1925-ben a Bécsi Természettudományi Múzeum felkérésére készített, a neandervölgyi ősembert ábrázoló mellszobrával hívta fel magára a figyelmet a kor tudományos és művészeti köreiben. Ezt követően a bécsi múzeum számára számos hasonló őslénytani és paleoantropológiai rekonstrukciót készített; ezek ma is a múzeum gyűjteményében találhatók. Az 1930-as években Pécsett készítette többek között a benepusztai lelet alapján a honfoglaló magyar portréját, illetve a Kárpát-medence más népcsoportjainak ideáltípusát ábrázoló, népvándorláskori leletekre alapozott fejszobrait, melyek közül az üllői leleten alapuló avar férfifej a legismertebb. 

1939-ben négy hónapot Angliában töltött, ahol a British Múzeumban folytatott tanulmányokat, és a Royal College of Surgeons anatómiaprofesszorának vezetésével önkéntesként dolgozott az intézetben, ahol a gyermek test fejlődésének fázisait illetve a férfi testalkattípusokat ábrázoló sorozatával hozzájárult tovább növelte nemzetközi reputációját. Angliai időszakának eredményeként munkássága széles nemzetközi távlatot kapott: a neandervölgyi és a rodéziai ősembert, az Australopithecus Africanust, illetve egyes afrikai és dél-amerikai típusokat ábrázoló büsztjei valamint a testalkattípusokat ábrázoló sorozata az Egyesült Államoktól Sri Lankáig tucatnyi ország múzeumaiban és egyetemein találhatók meg ma is (London, Edinburgh, Sheffield, Prága, Varsó, Katowice, Bécs, St. Paul USA, South Hadley USA, Chicago USA, Adelaide Ausztrália, Colombo Sri Lanka, Kimberley Dél-Afrika). 

1944-ben Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták, ahonnan 1945 tavaszán hazatért Pécsre. Az ezt követő három évben kezdeményező szerepet játszott a pécsi Természettudományi Múzeum létrehozásában, melynek céljaira saját lakóépületét is felajánlotta. 1948-ban elhagyta Magyarországot, és a kanadai Vancouverben telepedett le, ahol az ottani múzeum antropológiai osztályának munkatársaként folytatta kutatásait és szobrászi tevékenységét, elsősorban Brit Kolumbia bennszülött népeinek tanulmányozásával és további koponyarekonstrukciók készítésével. 

Engel-Baiersdorf Erna munkássága nemzetközi dimenziójának megfelelően a Janus Pannonius Múzeum Képző- és iparművészeti osztályának készülő kiállítása és az ahhoz kapcsolódó kiadvány is sokoldalú nemzetközi együttműködésre épül. 

A Bécsi Természettudományi Múzeum tudományos munkatársa, Margit Berner és Katrin Kremmler osztrák író közös tanulmányt közölnek a katalógusban 

Az Utrechti Egyetem paleontológus professzora, Paul Lambers az egyetemhez tartozó természettudományi gyűjtemény kurátora szintén kutatásokat folytatott a neandervölgyi-büszttel kapcsolatban. Lambers professzor szintén tanulmányt közöl a katalógusban; írása a paleontológiai és antropológiai rekonstrukciók tudományos aspektusainak és történetük rövid áttekintésével Baiersdorf Erna munkásságának igen fontos, tudománytörténeti kontextusát teremti meg. 

Harmadik külföldi tanulmányunk szerzője, Britta Lange a berlini Humboldt Egyetem Kultúratudományi Intézetének kutatója. Lange már korábban, a mi projektünktől függetlenül tanulmányt írt Baiersdorf Erna munkásságáról, és tanulmányát most a mi katalógusunk számára is rendelkezésre bocsátja. 

Baiersdorf Erna tárgyi hagyatékának, megmaradt családi és személyes dokumentumainak túlnyomó része a Vancouveri Városi Múzeumban (Museum of Vancouver) és különösen a Vancouveri Holokauszt Oktatási Központban (Vancouver Holocaust Education Center, VHEC) található. A két intézmény leveleket, fotókat, családtörténeti dokumentumokat bocsát a rendelkezésünkre. A VHEC munkatársa, Shyla Seller a gyűjteményben eddig őrzött anyag mellett egy korábban nem ismert fényképgyűjteményre is rábukkant, amely a projektünk szempontjából kulcsfontosságú dokumentumokat tartalmaz. 

Együttműködünk továbbá az edinburgh-i egyetem antropológiai tanszékével, a Burnaby Village Museum (Kanada) munkatársával, Kate Petrusával, illetve a Budapesti Természettudományi Múzeum Antropológiai Osztályának munkatársaival is.

Engel-Baiersdorf Erna munkásságáról Fehér háttér címmel 2014-ben tanulmányt közölt Anghy András, a Janus Pannonius Múzeum munkatársa:  http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/2906/feher-hatter