Srnabör: A "Durva" lemez második dala igazi pandémiás dal lett - pedig nem annak készült. Az első riff (még akusztikus gitáron) adta az ötletet, aztán ez alakult belőle. A súlyos kezdés után táncolhatóbb a ritmus, a szöveg a tehetetlenségről (vagy a tehetetlen emberről), a bezártságról (vagy önmagunk beszűköléséről) szól, ami így utólag pandémiás dallá tette. A végső gitár próbálja kicsit feloldani a helyzetet, de nem tesz rá nagyobb erőfeszítést. Maradunk így, maradunk itt, itt maradunk.?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése