Mi és Ők

Mi és Ők_Premier: július 21. Szentendrei Teátrum - Fehér Balázs Benő-interjú.

"„Bátran mozgunk színházi műfajok között”

Szeptember elsejét Oroszországban a „tudás napjaként” ünneplik, és hagyományosan ezen a napon kezdődik az iskola. 2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól Vilmányi Benett és László előadásában. A világszerte számos elismeréssel jutalmazott drámát Magyarországon elsőként Fehér Balázs Benő rendezésében július 21-én láthatja a közönség Szentendrén, a Ferenczy Múzeum udvarán. A rendezővel beszélgettünk.

Carly Wijs Mi és Ők című darabjának kiindulópontja a 2004-es beszláni túszdráma. Ha jól számolom, te 13 éves voltál akkor, vagyis a túszul ejtett emberekhez hasonlóan alighanem egy iskolai évnyitón töltötted azt a szerda délelőttöt te is. Emlékszel valamire az akkori médiahírekből? Fel tudod idézni ezt a napot, vagy egy későbbi terrortámadással való szembesülésedet?

Nem emlékszem, hogy mielőtt Orlai Tibor figyelmembe ajánlotta volna a darabot, hallottam volna róla a Beszlánban történtekről. Arra viszont tisztán, hogy a szeptember 11-i terrortámadásról édesanyám szólt. Felhívott telefonon, ijedt volt, és zaklatott, azt is mondta, hogy szerinte világháború lesz. Gyerekként én inkább izgatott lettem, hogy történik valami jelentős tőlünk nagyon távol.

A terrorizmus viszont az utóbbi években túl közel kúszott hozzánk. 2014 végén, Brüsszelben tartották a Mi és Ők ősbemutatóját, kevesebb mint két évvel később pedig a belga fővárost is terrortámadás rázta meg. Mit lehet a dráma nyelvén mondani arról, ami maga a dráma?

Eljut hozzánk a hír, hogy valahol terrortámadás történt, de azon felül, hogy egy pillanatra megijedünk, és magunkban elismételjük, hogy „szegény áldozatok, szegény hozzátartozók“, nem foglalkozunk ezzel alaposabban. És a média is álérzékeny. Még a beszláni túszdrámáról készült dokumentumfilm alatt is végig megható zene szól, mintha nem lenne elég, hogy túlélők elmesélik, milyen három napig bezárva lenni 1148 emberrel étlen-szomjan, attól rettegve, hogy a terroristák bármikor lelőhetnek. Ez a darab azért tetszik nekem, mert két gyerek mutat be egy konkrét eseményt. Nem szenvelegnek, nincs bennük önreflexió, nem akarnak a nézőkre hatni, csak minél pontosabban prezentálni, hogy mi történt. Nincs elvárás, hogy neked, nézőként ezt meg ezt kell átélned, mert ha nem, akkor érzéketlen és rossz ember vagy.

Mégis különös érzés volt számomra a humor árnyalatait fedezni fel a szövegkönyvben. Mi célt szolgál szerinted a darabban a humor?

Ellenpontozza a borzalmat. A humor abból fakad, ahogy a gyerekek naivan értelmezni próbálják az eseményeket, hogy félreértenek dolgokat, hogy igyekeznek „felnőttesen“ fogalmazni.

Olvasva úgy tűnt, Wijs darabja verbálisan nagyon sűrű, de azt is éreztem, hogy a szöveg hagy teret a ki nem mondott szavaknak, a mozdulatoknak, a gesztusoknak is. Mennyiben él az előadás ez utóbbiakkal?

A szerző dramaturgiai szempontból is ügyes. A szövegben élesen elhatárolható etapok vannak, amelyek különböző eszközökkel mutatják be a történetet. Egy leíró részt matematikai feladvány követ, azt egy legófigurával való bábozás, majd egy dalt adnak elő, és így tovább. Bátran mozgunk színházi műfajok között. Fontos eleme az előadásnak a fizikalitás is. A gyerekek megmutatják, hogyan kellett feltartott kézzel guggolniuk, vagy a terroristák hogyan drótozták be a termet, hogy bombákat köthessenek a huzalok végére. Színészileg ez mind segítséget is jelent, mert a konkrét fizikai feladatok kevéssé adnak teret a szépelgésnek. Látszik, hogy megterhelő, amit csinálnak, de egy pillanatra sem mutathatják. Az is a színészi munka része, hogy Lili és Benett fiziológiailag is megmutassa azt a kimerültséget, elcsigázottságot – a valóságban ugyanis három napig nem ehettek, nem ihattak –, ami a fogvatartottsággal járt.

László Lilivel és Vilmányi Benett-tel is dolgoztál már korábban. Egyértelmű volt, hogy a Mi és Ők szerepeire is őket kéred fel?

Az elején az sem volt egyértelmű, hogy milyen korú színészek játsszanak az előadásban. Gondolkoztam rajta, hogy két általános iskolás gyerek szerepeljen, de elvetettem ezt az ötletet, mert ők színészileg kevésbé mozgékonyak. Az is eszembe jutott aztán, hogy két idősebb színészt kérjünk fel, mintha a gyerekek szülei mesélnék el a történetet, de mert a szöveg sokszor naiv, nem hangzott volna jól a szájukból. Lili és Benett annyi idősek, mint a beszláni túlélők most. Miután ez lett a koncepció, már nem volt kérdés, hogy ők játsszák el őket.

Eredetileg egy kifejezetten fiatal közönségnek játszó társulat mutatta be a Mi és Őket. Másutt aztán különféle korhatár-besorolással adták elő a darabot. A ti változatotok a gyerekeknek vagy a szülőknek szól inkább?

A szerző sok instrukciót ad az előadásmóddal kapcsolatban, és ezek érezhetően inkább a középiskolás nézőknek kedveznek. A mi előadásunk, ahogy képzelem, nyersebb, de nem hinném, hogy riasztó lenne a fiatalabbak számára. A munkabemutatón voltak gimnazista, és középkorú nézőink is, nem kor kérdése, hogy kikre hat jobban az előadás.

Vass Norbert"