Színházat csinálni könnyű – gondolják sokan. A francia komikus, Ged Marlon Egy egyszerű szemöldökráncolás című kortárs komédiája a színházi kulisszák mögé enged betekintés. A nézők bepillantást nyerhetnek egy próbafolyamat intimitásába: az olvasópróbák, a színházi szünetek, a bemelegítés, a szerzői magyarázatok és a darab színrevitelének problémái mind-mind sorra kerülnek. A közönség a készülődés hihetetlen forgatagában találja magát, elmerülve a szellemes szövegben és az előadás készítésének energikus tébolyában. „Egy-egy valós próbafolyamat során sokszor felmerült már bennem, milyen lenne, ha nézők is láthatnák, hogyan jutunk el az első olvasópróbától a premierig. Ebből kellene csinálni egy előadást! És ez a darab pontosan erről szól, megmutatja a folyamat – kívülről nézve sokszor akár abszurdnak tűnő – lépéseit.” – meséli Varju Kálmán, akit Claude, a színész szerepében láthatunk.
A komédiában adott három karakter, a színész, a rendező és az író, akik egy célért, a bemutatóért dolgoznak, ám mindannyian aktívan bele is szólnak a folyamatba. „Amikor megismerkedtem a művel, rögtön azt éreztem, ezt három olyan színésznek kell játszania, akik nem először találkoznak. Ismerik egymást, dolgoztak is együtt, így nem kell köröket futni, hogy eljussanak arra a pontra, amikor már gátlások nélkül megnyílnak egymásnak.” – emeli ki Czeizel Gábor, rendező. A színész nehézsége, hogy úgy érzi, nagyon nehéz ezt a szerepet eljátszania: „Ez az első alkalom, amikor Claude nevű karaktert játszok. Ah, a teremtés szúrásai!” Renée, a rendező az, akinek mindenre pontos magyarázatot kell adnia, míg Dominique, a szerző azzal küzd a próbafolyamat során, hogy saját művét kell értelmeznie: „Amit szerzőként mondhatok: felejtsétek el a szöveget, és gondoljatok egyszerűen arra, milyen öröm a színpadon állni olyan keresztnévvel, amiért sok színész irigyel majd benneteket.”
„A darab humora szerintem abban rejlik, hogy mindenki a saját igazáért küzd, s az ütközik a másik igazával. Ha ezt jól játsszuk, egy Pepét, egy Kálmánt és egy Barbarát látnak a nézők a színpadon. Csak nem színészként, hanem szerzői, színészi és rendezői szerepben. A figuráknak tehát nem a jellemük az érdekes, hanem a rendező, a színész és az író attitűdjei határozzák meg őket.” – véli Telekes Péter. A komédia attól kel életre, hogy a színészek a saját tapasztalataikat viszik bele a szerepekbe, miközben saját mesterségük abszurditásával szembesülnek a játék során. Hiszen egy próbafolyamat során a legkisebb szó, egy meggondolatlan gesztus is apokaliptikus arányokat vehet fel. „A szöveg úgy épül fel, hogy először egyben elhangzik egy rövid dialógus, a próba tárgya, majd arra reflektálnak, azt szedik szét a szereplők. Így a nézők megismerik, mennyire fent tudunk akadni a színházban egy-egy olyan dolgon, ami mások számára nem is tűnik fontosnak. Például egy színésznek létkérdés, hogy tudja hány órakor játszódik az adott jelent, esik-e kint az eső, vagy honnan jött, mit csinált az adott jelenet előtt a megformálandó karakter. Ezek szöszölésnek tűnhetnek, mégis a mesterségünk elkerülhetetlen velejárói.” – meséli Hegyi Barbara.
A színházat azért szeretjük nézni, mert az életünket látjuk benne viszont. Néha a színházcsinálók a színházcsinálásról készítenek előadást, hiszen az is az életről szól. A Spirit Színházban először látható, milyen az, amikor megszületik egy előadás. Vagy nem.
Ged Marlon - Egy egyszerű szemöldökráncolás – stílusgyakorlat
Szereposztás:
Renée, rendező - Hegyi Barbara
Dominique, szerző - Telekes Péter
Claude, színész - Varju Kálmán
Rendező:
Czeizel Gábor
Előadások: 2018. március 30., március 31., április 9., április 11., április 17.
További információ: http://spiritszinhaz.com/eloadas/egy_egyszeru_szemoldokrancolas___majdnem_workshop "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése