2017. szeptember 6. - november 12.
Műcsarnok
„A Genezisben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni.” Sebastião Salgado
Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, meg-világosodása támadt: élete egy pillanat alatt értemet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele.
Sebastião Salgado egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. Rendkívül érzékennyé vált az emberiség gyakran végzetes társadalmi-gazdasági jelenségeivel szemben. Pályája során készült megszámlálhatatlan műve közül három hosszútávú projektet lehetne kiemelni: a Workers (Munkások, 1993) című albumot, amely a kétkezi munkások eltűnőben levő életmódját dokumentálja világszerte; a Migrations (Migrációk, 2000) című kötetét, amely az éhség, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a demográfiai nyomás elől elmenekülő tömegek előtt tiszteleg; valamint legújabb munkáját, a Genezist, amely a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek – a még érintetlen bolygó tájainak és élővilágának – felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be. „Bolygónk mintegy 46% százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején,” emlékeztet Salgado. „Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt.” A Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, s hogy visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára.
A több mint harminc – gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval és még hőlégballonnal is, szélsőségesen hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között megtett – út során készült lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be. A virtuóz Ansel Adams műveivel vetélkedő monokróm fényképezésben rendkívül jártas Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és George de la Tourt idézik.
Mit láthatunk a Genezisben? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.”
A kiállítás öt földrajzi területre tagolódik: menedékek, déli földterületek, Afrika, Amazonia és Pantanal, valamint északi terek. A felvételek együttesen mozaikot alkotnak, amelyben érintetlen nagyságában csodálhatjuk meg a természetet. A fényképeken keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.
„A Genezis a bolygó felfedezéséről szól, abban az állapotában, ahogyan létrejött és kialakult, és ahogyan a modern életmód felgyorsulását megelőzően évezredekig létezett, mielőtt létezésünk lényegétől eltávolodott volna,” mondta Lélia Wanick Salgado, a kiállítás kurátora. „Arról tanúskodik, hogy a bolygónk még mindig olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében.”
Kurátor: Lélia Wanick Salgado
„A Genezisben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni.” Sebastião Salgado
Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, meg-világosodása támadt: élete egy pillanat alatt értemet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele.
Sebastião Salgado egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. Rendkívül érzékennyé vált az emberiség gyakran végzetes társadalmi-gazdasági jelenségeivel szemben. Pályája során készült megszámlálhatatlan műve közül három hosszútávú projektet lehetne kiemelni: a Workers (Munkások, 1993) című albumot, amely a kétkezi munkások eltűnőben levő életmódját dokumentálja világszerte; a Migrations (Migrációk, 2000) című kötetét, amely az éhség, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a demográfiai nyomás elől elmenekülő tömegek előtt tiszteleg; valamint legújabb munkáját, a Genezist, amely a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek – a még érintetlen bolygó tájainak és élővilágának – felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be. „Bolygónk mintegy 46% százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején,” emlékeztet Salgado. „Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt.” A Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, s hogy visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára.
A több mint harminc – gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval és még hőlégballonnal is, szélsőségesen hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között megtett – út során készült lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be. A virtuóz Ansel Adams műveivel vetélkedő monokróm fényképezésben rendkívül jártas Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és George de la Tourt idézik.
Mit láthatunk a Genezisben? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.”
A kiállítás öt földrajzi területre tagolódik: menedékek, déli földterületek, Afrika, Amazonia és Pantanal, valamint északi terek. A felvételek együttesen mozaikot alkotnak, amelyben érintetlen nagyságában csodálhatjuk meg a természetet. A fényképeken keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.
„A Genezis a bolygó felfedezéséről szól, abban az állapotában, ahogyan létrejött és kialakult, és ahogyan a modern életmód felgyorsulását megelőzően évezredekig létezett, mielőtt létezésünk lényegétől eltávolodott volna,” mondta Lélia Wanick Salgado, a kiállítás kurátora. „Arról tanúskodik, hogy a bolygónk még mindig olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében.”
Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, meg-világosodása támadt: élete egy pillanat alatt értemet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele.
Sebastião Salgado egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. Rendkívül érzékennyé vált az emberiség gyakran végzetes társadalmi-gazdasági jelenségeivel szemben. Pályája során készült megszámlálhatatlan műve közül három hosszútávú projektet lehetne kiemelni: a Workers (Munkások, 1993) című albumot, amely a kétkezi munkások eltűnőben levő életmódját dokumentálja világszerte; a Migrations (Migrációk, 2000) című kötetét, amely az éhség, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a demográfiai nyomás elől elmenekülő tömegek előtt tiszteleg; valamint legújabb munkáját, a Genezist, amely a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek – a még érintetlen bolygó tájainak és élővilágának – felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be. „Bolygónk mintegy 46% százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején,” emlékeztet Salgado. „Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt.” A Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, s hogy visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára.
A több mint harminc – gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval és még hőlégballonnal is, szélsőségesen hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között megtett – út során készült lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be. A virtuóz Ansel Adams műveivel vetélkedő monokróm fényképezésben rendkívül jártas Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és George de la Tourt idézik.
Mit láthatunk a Genezisben? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.”
A kiállítás öt földrajzi területre tagolódik: menedékek, déli földterületek, Afrika, Amazonia és Pantanal, valamint északi terek. A felvételek együttesen mozaikot alkotnak, amelyben érintetlen nagyságában csodálhatjuk meg a természetet. A fényképeken keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.
„A Genezis a bolygó felfedezéséről szól, abban az állapotában, ahogyan létrejött és kialakult, és ahogyan a modern életmód felgyorsulását megelőzően évezredekig létezett, mielőtt létezésünk lényegétől eltávolodott volna,” mondta Lélia Wanick Salgado, a kiállítás kurátora. „Arról tanúskodik, hogy a bolygónk még mindig olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében.”
Kurátor: Lélia Wanick Salgado
„A Genezisben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni.” Sebastião Salgado
Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, meg-világosodása támadt: élete egy pillanat alatt értemet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele.
Sebastião Salgado egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. Rendkívül érzékennyé vált az emberiség gyakran végzetes társadalmi-gazdasági jelenségeivel szemben. Pályája során készült megszámlálhatatlan műve közül három hosszútávú projektet lehetne kiemelni: a Workers (Munkások, 1993) című albumot, amely a kétkezi munkások eltűnőben levő életmódját dokumentálja világszerte; a Migrations (Migrációk, 2000) című kötetét, amely az éhség, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a demográfiai nyomás elől elmenekülő tömegek előtt tiszteleg; valamint legújabb munkáját, a Genezist, amely a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek – a még érintetlen bolygó tájainak és élővilágának – felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be. „Bolygónk mintegy 46% százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején,” emlékeztet Salgado. „Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt.” A Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, s hogy visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára.
A több mint harminc – gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval és még hőlégballonnal is, szélsőségesen hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között megtett – út során készült lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be. A virtuóz Ansel Adams műveivel vetélkedő monokróm fényképezésben rendkívül jártas Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és George de la Tourt idézik.
Mit láthatunk a Genezisben? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.”
A kiállítás öt földrajzi területre tagolódik: menedékek, déli földterületek, Afrika, Amazonia és Pantanal, valamint északi terek. A felvételek együttesen mozaikot alkotnak, amelyben érintetlen nagyságában csodálhatjuk meg a természetet. A fényképeken keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.
„A Genezis a bolygó felfedezéséről szól, abban az állapotában, ahogyan létrejött és kialakult, és ahogyan a modern életmód felgyorsulását megelőzően évezredekig létezett, mielőtt létezésünk lényegétől eltávolodott volna,” mondta Lélia Wanick Salgado, a kiállítás kurátora. „Arról tanúskodik, hogy a bolygónk még mindig olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében.”
Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, meg-világosodása támadt: élete egy pillanat alatt értemet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele.
Sebastião Salgado egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. Rendkívül érzékennyé vált az emberiség gyakran végzetes társadalmi-gazdasági jelenségeivel szemben. Pályája során készült megszámlálhatatlan műve közül három hosszútávú projektet lehetne kiemelni: a Workers (Munkások, 1993) című albumot, amely a kétkezi munkások eltűnőben levő életmódját dokumentálja világszerte; a Migrations (Migrációk, 2000) című kötetét, amely az éhség, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a demográfiai nyomás elől elmenekülő tömegek előtt tiszteleg; valamint legújabb munkáját, a Genezist, amely a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek – a még érintetlen bolygó tájainak és élővilágának – felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be. „Bolygónk mintegy 46% százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején,” emlékeztet Salgado. „Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt.” A Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, s hogy visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára.
A több mint harminc – gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval és még hőlégballonnal is, szélsőségesen hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között megtett – út során készült lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be. A virtuóz Ansel Adams műveivel vetélkedő monokróm fényképezésben rendkívül jártas Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és George de la Tourt idézik.
Mit láthatunk a Genezisben? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.”
A kiállítás öt földrajzi területre tagolódik: menedékek, déli földterületek, Afrika, Amazonia és Pantanal, valamint északi terek. A felvételek együttesen mozaikot alkotnak, amelyben érintetlen nagyságában csodálhatjuk meg a természetet. A fényképeken keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.
„A Genezis a bolygó felfedezéséről szól, abban az állapotában, ahogyan létrejött és kialakult, és ahogyan a modern életmód felgyorsulását megelőzően évezredekig létezett, mielőtt létezésünk lényegétől eltávolodott volna,” mondta Lélia Wanick Salgado, a kiállítás kurátora. „Arról tanúskodik, hogy a bolygónk még mindig olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében.”
Kurátor: Lélia Wanick Salgado
„A Genezisben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni.” Sebastião Salgado
Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, meg-világosodása támadt: élete egy pillanat alatt értemet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele.
Sebastião Salgado egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. Rendkívül érzékennyé vált az emberiség gyakran végzetes társadalmi-gazdasági jelenségeivel szemben. Pályája során készült megszámlálhatatlan műve közül három hosszútávú projektet lehetne kiemelni: a Workers (Munkások, 1993) című albumot, amely a kétkezi munkások eltűnőben levő életmódját dokumentálja világszerte; a Migrations (Migrációk, 2000) című kötetét, amely az éhség, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a demográfiai nyomás elől elmenekülő tömegek előtt tiszteleg; valamint legújabb munkáját, a Genezist, amely a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek – a még érintetlen bolygó tájainak és élővilágának – felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be. „Bolygónk mintegy 46% százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején,” emlékeztet Salgado. „Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt.” A Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, s hogy visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára.
A több mint harminc – gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval és még hőlégballonnal is, szélsőségesen hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között megtett – út során készült lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be. A virtuóz Ansel Adams műveivel vetélkedő monokróm fényképezésben rendkívül jártas Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és George de la Tourt idézik.
Mit láthatunk a Genezisben? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.”
A kiállítás öt földrajzi területre tagolódik: menedékek, déli földterületek, Afrika, Amazonia és Pantanal, valamint északi terek. A felvételek együttesen mozaikot alkotnak, amelyben érintetlen nagyságában csodálhatjuk meg a természetet. A fényképeken keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.
„A Genezis a bolygó felfedezéséről szól, abban az állapotában, ahogyan létrejött és kialakult, és ahogyan a modern életmód felgyorsulását megelőzően évezredekig létezett, mielőtt létezésünk lényegétől eltávolodott volna,” mondta Lélia Wanick Salgado, a kiállítás kurátora. „Arról tanúskodik, hogy a bolygónk még mindig olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében.”
Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, meg-világosodása támadt: élete egy pillanat alatt értemet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele.
Sebastião Salgado egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. Rendkívül érzékennyé vált az emberiség gyakran végzetes társadalmi-gazdasági jelenségeivel szemben. Pályája során készült megszámlálhatatlan műve közül három hosszútávú projektet lehetne kiemelni: a Workers (Munkások, 1993) című albumot, amely a kétkezi munkások eltűnőben levő életmódját dokumentálja világszerte; a Migrations (Migrációk, 2000) című kötetét, amely az éhség, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a demográfiai nyomás elől elmenekülő tömegek előtt tiszteleg; valamint legújabb munkáját, a Genezist, amely a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek – a még érintetlen bolygó tájainak és élővilágának – felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be. „Bolygónk mintegy 46% százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején,” emlékeztet Salgado. „Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt.” A Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, s hogy visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára.
A több mint harminc – gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval és még hőlégballonnal is, szélsőségesen hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között megtett – út során készült lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be. A virtuóz Ansel Adams műveivel vetélkedő monokróm fényképezésben rendkívül jártas Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és George de la Tourt idézik.
Mit láthatunk a Genezisben? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.”
A kiállítás öt földrajzi területre tagolódik: menedékek, déli földterületek, Afrika, Amazonia és Pantanal, valamint északi terek. A felvételek együttesen mozaikot alkotnak, amelyben érintetlen nagyságában csodálhatjuk meg a természetet. A fényképeken keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.
„A Genezis a bolygó felfedezéséről szól, abban az állapotában, ahogyan létrejött és kialakult, és ahogyan a modern életmód felgyorsulását megelőzően évezredekig létezett, mielőtt létezésünk lényegétől eltávolodott volna,” mondta Lélia Wanick Salgado, a kiállítás kurátora. „Arról tanúskodik, hogy a bolygónk még mindig olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében.”
Kurátor: Lélia Wanick Salgado
„A Genezisben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni.” Sebastião Salgado
Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, meg-világosodása támadt: élete egy pillanat alatt értemet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele.
Sebastião Salgado egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. Rendkívül érzékennyé vált az emberiség gyakran végzetes társadalmi-gazdasági jelenségeivel szemben. Pályája során készült megszámlálhatatlan műve közül három hosszútávú projektet lehetne kiemelni: a Workers (Munkások, 1993) című albumot, amely a kétkezi munkások eltűnőben levő életmódját dokumentálja világszerte; a Migrations (Migrációk, 2000) című kötetét, amely az éhség, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a demográfiai nyomás elől elmenekülő tömegek előtt tiszteleg; valamint legújabb munkáját, a Genezist, amely a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek – a még érintetlen bolygó tájainak és élővilágának – felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be. „Bolygónk mintegy 46% százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején,” emlékeztet Salgado. „Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt.” A Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, s hogy visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára.
A több mint harminc – gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval és még hőlégballonnal is, szélsőségesen hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között megtett – út során készült lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be. A virtuóz Ansel Adams műveivel vetélkedő monokróm fényképezésben rendkívül jártas Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és George de la Tourt idézik.
Mit láthatunk a Genezisben? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.”
A kiállítás öt földrajzi területre tagolódik: menedékek, déli földterületek, Afrika, Amazonia és Pantanal, valamint északi terek. A felvételek együttesen mozaikot alkotnak, amelyben érintetlen nagyságában csodálhatjuk meg a természetet. A fényképeken keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.
„A Genezis a bolygó felfedezéséről szól, abban az állapotában, ahogyan létrejött és kialakult, és ahogyan a modern életmód felgyorsulását megelőzően évezredekig létezett, mielőtt létezésünk lényegétől eltávolodott volna,” mondta Lélia Wanick Salgado, a kiállítás kurátora. „Arról tanúskodik, hogy a bolygónk még mindig olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében.”
Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, meg-világosodása támadt: élete egy pillanat alatt értemet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele.
Sebastião Salgado egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. Rendkívül érzékennyé vált az emberiség gyakran végzetes társadalmi-gazdasági jelenségeivel szemben. Pályája során készült megszámlálhatatlan műve közül három hosszútávú projektet lehetne kiemelni: a Workers (Munkások, 1993) című albumot, amely a kétkezi munkások eltűnőben levő életmódját dokumentálja világszerte; a Migrations (Migrációk, 2000) című kötetét, amely az éhség, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a demográfiai nyomás elől elmenekülő tömegek előtt tiszteleg; valamint legújabb munkáját, a Genezist, amely a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek – a még érintetlen bolygó tájainak és élővilágának – felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be. „Bolygónk mintegy 46% százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején,” emlékeztet Salgado. „Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt.” A Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, s hogy visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára.
A több mint harminc – gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval és még hőlégballonnal is, szélsőségesen hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között megtett – út során készült lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be. A virtuóz Ansel Adams műveivel vetélkedő monokróm fényképezésben rendkívül jártas Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és George de la Tourt idézik.
Mit láthatunk a Genezisben? A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.”
A kiállítás öt földrajzi területre tagolódik: menedékek, déli földterületek, Afrika, Amazonia és Pantanal, valamint északi terek. A felvételek együttesen mozaikot alkotnak, amelyben érintetlen nagyságában csodálhatjuk meg a természetet. A fényképeken keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.
„A Genezis a bolygó felfedezéséről szól, abban az állapotában, ahogyan létrejött és kialakult, és ahogyan a modern életmód felgyorsulását megelőzően évezredekig létezett, mielőtt létezésünk lényegétől eltávolodott volna,” mondta Lélia Wanick Salgado, a kiállítás kurátora. „Arról tanúskodik, hogy a bolygónk még mindig olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében.”
Kurátor: Lélia Wanick Salgado
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése