Elkísértük a Golestan zenekart dubai koncertjére. VJL(ab) képviselt minket, mert ő volt a felelős a koncert vizualitásáért. (Na, ebből egyenlőre semmit sem fogunk mutatni.) Mint a képen látjátok a színpadra felpakolták a perzsa újév hagyományos kellékeit, a zenekar mögötti-feletti vásznon pedig szerencsés tudósítónk mozgatta meg a képzeletet és a képeket. Az útról most meséljen Ő.
Az elkészült fotók alapján próbálom rekonstruálni a történteket, kiegészíteni a látványt.
Délelőtt 11-kor indultunk és hajnali egy után szállt le a gépünk a dubai reptérre, ahol szokás szerint virággal és öleléssel fogadtak. Végre egy kis meleg! A hosszú tél után jó volt kinyújtózni a párás, 25 fok hűvös éjszakában.
Szállásunk a Four Points by Sheraton 37. emeletén volt a pénzügyi negyedben - Eric, a szálloda igazgatójának jóvoltából -, innen készültek másnap reggel az első fotók. Majd ez a "reggel" lassan ebédidőbe torkollott és már összeszedetten autóztunk egy nemrég nyílt perzsa étterembe, ők gondoskodtak az ellátásunkról. Terülj-terülj asztalkám: kebab különlegességek, bárányok, halak, rákok és fantasztikus rizsek. Ezután autós városnézés keretében feltérképeztük azokat a helyeket, ahol a zenekar videót fog forgatni: például egy pár méteres ódon várfaltöredék köré épített archaizáló kulturális negyedet, kiállítóterekkel, színpadokkal, kávézókkal. Vacsora előtt és után készülődés a koncertre, vagyis próba....
Reggel megint a megunhatatlan látvány az erkélyről... Meglátogatott fő szponzorunk és segítőnk Témur kislánya is, aki szűk körben gitártudását is megcsillogtatta. Gyorsan készítettem pár fotót csodás szemeiről az Az Engo (Szemeid) dalhoz. Mivel Ghodrát és a zenekar a távolság miatt ritkán találkoznak, ezért ez a nap a próbáé volt. A lemenő nap fényében mielőtt elindultunk volna a bazárba, készült egy kép fő segítőnkről, barátunkról, Farshidról. Egy kis hajózás, friss kókusztej, közös fotó és a bazár örömei közé becsúszik egy fél fülű cica képe is...
Az új nap Alíz teázós képével kezdődik, majd egy közös fotó Ghodráttal, segítőinkkel, a zenekar női részével és egy 92 éves hölggyel, aki a forgatási engedélyeket intézte a kulturális negyedben, ahol egy fesztiválra készültek. Majd jön pár kattintás a szálloda halljáról és a lent már sötétbe burkolózó város tornyain megcsillanó búcsúzó napsugarakról.
Reggeli fények, reggeli képek. Ti melyik házat választanátok? És a koncert az Emirates Mall-ban levő DUCTAC színházban. (Hamarosan saját produkcióban mutatják be a Sweeeney Todd-ot.) Csak a szünetről vannak képek - közben dolgoztam -, amikor a BBC nyugdíjas munkatársa megajándékozza a zenekart (csak ezért utazott Dubaiba). Nagy a siker, nagy az öröm, nagy az elfáradás, ezért másnap pihi a Perzsa-öböl partján (március 15.). Este pedig kipróbáltuk a híres dubai metrót: a síneket elzáró zárt peront, az állomástól a Burj Khalifa-hoz vezetó több kilométeres mozgójárdát. Kétszer megnéztük a vízsugarak táncát, majd a turista bazárt (a fáradt fiúk az illemhely előtt várnak) és kicsit törődötten haza...
Az utolsó teljes napot a zenekar forgatással töltötte, mi közben meglátogattuk a hal- és gyümölcspiacot (azok a furcsa valamik az elején szárított halak), az aranybazárt és elhevertünk a már ismert kulturális központban. Este a lányok még felpróbálhattak egy 600 000 forintos és egy feleannyi fekete lebernyeget.
a búcsú délelőttjén még hajóztunk egyet az öbölben, majd szállodánk 43. emeleti tetőteraszáról kaptam lencsevégre a várost. Eric is megérkezett, átvette ajándékainkat, meghallgatott egy dalt és jó utat kívánt.
Az utolsó képek a dohai reptéren készültek, ahol 6 órás átszállásos várakozás után talált ránk a hajnal, hogy hazarepítsen.
(VJL(ab))
Dubaiban a Golestannal, 2013 from simarafoto on Vimeo.