"Zenés hangulatfilm“. Ezt a meghatározást a film rendezője, Lévai Balázs használta a művére egyik interjúban. A Szentimentálom a 30Y zenekar Szentimentálé lemezének 12 dalára készült filmetűdök összefűzése.
A film vetítése előtti sajtótájékoztatón a házigazdán, Márta Istvánon, a zenekaron és a rendezőn kívül megjelent még két, első pillantásra látszólag „nem odaillő“ személy is, ami a tájékoztató legérdekesebb, leginformatívabb része ... lehetett volna. A lemezről és filmről már sokat tudtunk - ezeket mindjárt megosztjuk veletek -, de arról, hogy miért van ott Szilágyi Gábor a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója és Márkus Zoltán a Fürge Diák Iskolaszövetkezet igazgatója, igen keveset. Ami fontos, hogy aláírtak egy együttműködési megállapodást, de a megállapodás mibenlétéről és részleteiről - azonkívül, hogy nem anyagi -, egyenlőre semmit nem árultak el. Mi most ezt megosztjuk veletek. (A beszélgetés és bejelentés oldott, vidám, sztorizós volt...)
"...Szerintem a magyar zenei életben a 30Y nem a zenéjében paradigmaváltó, hanem abban az attitűdben, amelyikkel viszonyulunk ahhoz, amit csinálunk, és azokhoz, akiket érdekel, amit mi csinálunk. Mi nem közönségnek játszunk, hanem közösséget hozunk létre. A Dalképgyűjtő története az, hogy arra voltunk kíváncsiak, miféle élettörténetek vannak még a világban. Mi nem arra szerveződtünk, hogy a saját kultuszunkat növeljük, hanem arra, hogy azokkal az emberekkel, akikkel együtt vagyunk, közösen történjen valami. Egy koncert vagy egy lemez a közös történést jelenti...."
(Beck Zoli, trubadurmagazin.hu)
Akkor a filmről.
Lévai Balázs így beszél róla a passzio.hu-n:
"Augusztus végén négy napra leköltöztünk Orfűre, ott vettük fel az etűdöket. Szabad kezet kaptam a zenekartól, én választottam ki a Szentimentálé anyagból azt a 12 dalt, amelyekhez forgattunk" – árulta el Lévai Balázs rendező. – "A filmetűdöket egy laza történeti szál köti össze, így készült ez a kísérleti mű, amit nehéz lenne bármilyen klasszikus műfajba besorolni. Zenés hangulatfilm, amelyben a dalok a főszereplők. Sokat forgattunk éjszaka, mert a vetített képeknek fontos szerepük van a hangulatteremtésben, ettől is válik álomszerűvé az összhatás. Előfordult, hogy egyáltalán nem aludtunk éjjel. Tulajdonképpen mindenre vetítettünk, ami a kezünk ügyébe esett, sátorra, fákra, falra, turnébuszra, de a zenekar tagjaira is"
A film hangulatos, pergő. Kicsit félve ültünk be rá, de kellemesen csalódtunk. Végig fogva tartotta a figyelmünket és mire elkalandoztunk volna, vége lett. Jól szerkesztett, jó arányérzékkel összeállított, megálmodott alkotás. Azt, hogy különleges lenne - mint ahogy sok cikkben emlegetik -, nem valljuk. A Moziklip - mint ahogy lejjebb a Balázs interjúban is halljátok -, hasonló elgondolásból készült. Egy zenekar egy lemezére pedig évekkel ezelőtt már mi is csináltunk „etüdöket“, vegyétek csak le a polcról a Golestan első és második lemezéből készült DVD-ket! (Igaz, kereskedelmi forgalomba ezek nem Magyarországon kerültek, de az ügyesebbek nálunk is őrzik őket.)
Beck Zoli így mesél a filmről a "Zenekart addig érdemes csinálni, amíg többet hoztok létre közösen, mint önmagadban – interjú Beck Zolival" című interjúban a trubadurmagazin.hu-n (érdemes az egészet elolvasni):
„...Annyit tudtam, hogy Balázs egy nagyon kreatív, jó ízlésű fickó. A Szentimentálom kapcsán pedig minden rá volt bízva. Teljesen szabad kezet kapott abban, hogy milyen dalokat választ, hogy a filmetűdökhöz milyen forgatókönyvet ír, milyen képeket álmodik meg hozzá. A film a zenekar világának olyasfajta dokumentációja, amelyikben legalább úgy benne van a Balázs világa, mint a miénk....“
Technikailag „formabontó“, jellemezték, de mi láttunk már hasonlót, ezért nem akasztanánk rá címkét. Egyszerűen jó. A vetítés minőségével már több gond volt. (Lévai Balázs a végén megjegyezte, hogy ha itt lenne az operatőre, elsírta volna magát.) Hát igen... Az első tíz perc után hozzászokott a szem (a természet alkalmazkodó!)... A feketék szürkék voltak, a színek színtelenek, „mosottak“. Persze a csúcs-szuper technikát nem árt az adott médiához beállítani! (Én vetítések előtt mindig állítok a projectoron ha tehetem, alkalmazkodva a környezethez és a vetítendő anyaghoz.)
A film utóéletéről annyit lehet tudni, hogy bejelentették (talán most először), hogy hamarosan nézhető lesz az interneten. (Mikor ez megtörténik, mi is jelezni fogjuk.)
Most csak egy részletet tudunk mutatni nektek (egészében hatásosabb).
Aztán hallhattok egy interjút Lévai Balázzsal a bevezetem.hu jóvoltából itt. Kattintsatok rá, ha a téma érdekel, megéri a pár percet.
Hát ez volt a mi Szentimentálmunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése