A plakát/szórólap kicsit megtévesztő volt: egy szúrós szemű metál gitáros nézett farkasszemet velünk. Páran - akik nem olvastak tovább - be is ugrottak neki és Alapi Istvánra, az Edda gitárosára jöttek, de hamar csalódtak és távoztak. A maradók ezzel szemben remek jazz-rockot, fúziós zenét élvezhettek.
Én személy szerint az Eddát a harmadik lemeze óta nem tartom számon - van ilyen, nekem az első volt az igazi -, ezért talán kicsit előítéletesen Alapi munkásságát sem kísértem nyomon... eddig.
Alapi István niXfactor albumát tavaly a legjobb magyar jazz lemeznek választották. Hoppá! Ez eddig hogy kerülte el a figyelmemet? (Mint megtudtuk, a hír Alapit is meglepte, így egy kicsit kevésbé szégyeljük magunkat.) A koncerten nagyrészt az album anyagát játszották egy kicsit másképp, Lantos Zoltán hegedűművésszel kiegészülve. Sodró lendületű műsor volt, az akusztikus részek kimaradtak, viszont megcsodálhattuk Alapi remek technikáját. A komoly beharangozó fotóval ellentétben egy mosolygós, vidám embert ismerhettünk meg a gitárok mögött. Minden számban brillírozott valaki, a legtöbbször persze Alapi. (Figyelitek? Rímeltem!) Kaptunk pár feldolgozást is, például Billy Cobham Stratus-át...
Aztán nagyon gyorsan vége lett: még hallgattuk volna. Várjuk a folytatást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése