Érdekes zenekar a mára kultikussá vált Korai Öröm. A világzene, elektronika és rock fúziójából elénk löttyintett vegyületéről azt szokták mondani, hogy vagy táncol rá az értő, vagy elalszik révült kábulatban. Transzcendentitásban kicsit a VHK babérjaira törnek. Ennek a zenekarnak úgy van énekese, hogy a zenében nincs ének. Hangulati és mágikus hangok vannak az üvöltéstől a suttogásig. A frontember ugrál, táncol, sétál a színpadon, csukott szemmel, befelé figyelve nyögi érzelmeit a mikrofonba. (Xéniának Grandpierre Attila jutott róla eszébe.) A zene lendületes - köszönhetően részint a két ütősnek -, de kissé monoton. A hangszerelés nem igazán változik, a tempó és hangnemek hasonlóak, mintha egy hosszú mixet húztak volna össze 120 BPM-re. A koncert kb feléig tudtunk élvezettel velük menni, de aztán hatni kezdett az elején említett mágikus hatásuk, sűrűsödtek az ásítások és Xéniát leverte lábáról az álomkór, csak a búcsú számra tudtak életet lehelni megint belé. (Lehet, transzba esett...) Szóval mi megtapasztaltuk az utat a tánctól az alvásig, hatásos volt a koncert. (A lemezzel könnyebb, mert bármikor abba lehet hagyni és újra lehet kezdeni.)
Mindenesetre én örülök, hogy ott voltunk. Nem volt korai az öröm.
Korai Öröm from
simarafoto on
Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése