Nekünk egy régi szigetes sörözésen kívül nincs kapcsolatunk a zenekarral, lemezeiket sem gyűjtjük, egyes dalaik meg kifejezetten zavarnak, de erről majd később.
Leráztuk magunkról kifogásainkat (és nyafogásainkat) és felnőtt módra úgy döntöttünk, hogy ezen a koncerten a lehetőségekhez képest jól fogjuk érezni magunkat...
Így történt. A zenekar egyben volt, látszott, hogy élvezik a muzsikálást, a hangzás dögös, a dallamok nagy része "fütyülhető" (énekelték is sokan), a néha kicsit monotonul diszkós, negyedeket hangsúlyozó dob pontosan vitte magával a közönséget, rántotta magasba a csápolók karjait és az egész vitt magával minket is..., míg nem jöttek a "táncdalfesztiválos" dalok. Mi csak így nevezzük őket. Elképzeljük, hogy Aradszki László vagy Ambrus Kiry énekli a Dél-Amerikát vagy a Sárika-Márikát és lefelé görbül a szánk. A szövegben is találunk ilyen "bakikat" (Sárika-Márika, Szép, de nem elég csúnya, Sátán sátán hátán, stb), amiből Karinthy remek Szabolcska Mihály paródiákat tudna írni.
A koncert azért folytatódott tovább és a végére visszahozták a kezdeti hangulatunkat és őszintén csaphattuk össze tenyereinket. Tudjuk, sokan szeretik őket és most közelebb kerültünk ennek a megértéséhez, de a kifogásainkat fogadjátok el, mert tudjátok: ízlések és pofonok...
Heaven Street Seven (2012.12.) from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése