Interaktív élet játék - Hangcsapda

A Zsolnay Kulturális Negyed sötéten fogadott. Fénykörtől fénykörig űzték az árnyakat a lámpák ezen a meleg októberi estén. Elhagyatottság és csend, csak az Ártérből szűrődött ki valami muzsika az elveszett lelkeknek. A Hangcsapdát kerestük, de a biztonságiak sem tudták, hogy hol van:
- Tankcsapda? Talán a koncertteremben, de itt is lesz valami...
Öt-hat ember várakozott csendesen...
Tovább kerestünk. Az étterem környékén kis csoportosulás, látva elveszettségünket, egy gitáros srác megszólított:
- Hozzánk jöttetek?
Na végre, helyben vagyunk! Mindjárt kezdődik. Megtudtuk, hogy ezt az előadást, performanszt, utat (a nem kívánt törlendő) mindenkinek egyedül kell bejárnia és az ő reakciói alakítják a történéseket. Izgalmasnak tűnt belevágtunk. A fúvós quartet lassan hömpölygő zenéjét követve beléptünk az első ajtón...
Nem mesélem végig, a fotók követik a történéseket. Most inkább a gondolatainkról, érzéseinkről mesélnék. Nekünk ez a kaland az életről szólt a születéstől a halálig. A különböző stációkban mi alakítottuk a történéseket és megmérettettünk a viselkedésünk által. Nem tudom, másokkal hogy alakultak az események, minket végig segítettek angyalok és egyéb lények még a legnyomasztóbb helyzetekben is. A végén megmérettettünk és várt az elkerülhetetlen vég: a halál. Az életben is ez a katarzis. Itt bekötött szemmel elfektetve olyan volt mintha koporsóba tettek volna és halk zsolozsmázás közben („ ... a földbe kerülsz meglátod...“?) a temetőbe vinnének... ...De a vég vége előtt egy göndör hajú angyal halk verset súgva fülünkbe feltámasztott és táncos léptekkel kivezetett minket a... nem a fénybe, hanem a félhomályos Zsolnay Negyedbe, a most-ba, a valóságba. Kicsit zavartan forgolódtunk körbe:
- Vége? Most mi van? Merre menjünk? Mit csináljunk? De jó volt! Visszamennénk!
... És a város, az élet, lassan újra magába fogadott...


Hangcsapda from simarafoto on Vimeo.