A tegnapi nap (na, most egy kicsit abbahagyom a rohangálást és leülök a fenekemre végre körmölni) lélektisztító, telt házas örömünnep volt.
Hogy ti is értsétek, a részletek (amiben az ördög rejlik):
Reggel - 11-kor - Tasnádi István Hargitai Iván segítségével beültetett minket a Tranzitba és röhögcsélve, szinte észrevétlenül csúsztunk bele a létezés sötét bugyraiba, hogy a végén megtisztulva(?), szipogva tántorogjunk ki a déli napfénybe. Erős, székhez szögező előadás, ihletett zenével, koncentrált mozgásokkal, remek énekhangokkal. Szerencsénk volt, hogy délelőtt láttuk, mert utána nem tudtunk volna semmire beülni, meg kellett emészteni a látottakat, hallottakat. (Egyik kollégánk annyira a hatása alá került, hogy hazament gondolkodni...)
Mire rendbe szedtük háborgó érzelmeinket, a Madredeus nyitogatta lelki csakráinkat. Fájdalmasan szépséges, hömpölygő muzsika, eszköztelen, precíz és érzelemdús előadás, a letisztult, lassan változó ”minimalista” világítás hatásosan fokozta a megváltozott tudatállapotba varázsolt telt házas nézőtér hangulatát. (Aki eddig nem tudta most megérthette, Wim Wenders miért szerelmesedett beléjük a „Liszaboni történet“ forgatásán.)
Két méterre a föld fölött lebegtünk vissza a Csík Zenekar ”gyárfoglalására”: egy gombostűt nem lehetett leejteni a színpad előtt. Nehéz volt lebegve lavírozni a tömegben és ráhangolódni a banda ”földhözragadtabb” muzsikájára. Főleg, mert érkezésükkor új stílusú népdalokat játszottak, amit kevésbé szeretünk, de utána jöttek a mezőségiek (és hasonlóan ”archaikusak”), a koncert második felében pedig a rockzenei feldolgozásaik a tömeg legnagyobb örömére.
Palya Bea a szefárd zene változatosságát és tisztaságát bizonyította be nekünk töretlen jókedvvel. Élveztük, de bevallom, akkor élveztük legjobban, amikor igazi „palyabeássá“ vált, magára alakította, bolondította a dalokat.
Azt hittük, ezzel vége az emelkedettségnek, de a koncertről kijőve a Csőke Renáta Kvartettbe botlottunk, akik igazi etno-jazz-zel örvendeztettek meg bennünket, méltó feloldásaként és lezárásaként ennek a lélektisztító napnak.
A Tranzit sárba tiport és felemelt, a Madredeus elvarázsolt. Palya Bea pedig megmosolyogtatta a szívünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése