Kijött három srác a szomszédból és elkezdtek nagy lelkesedéssel és lendülettel zenélni. Mi pedig leesett állal, bambán néztünk egymásra: -Ez jó! A gyér közönség egyre nagyobb lelkesedéssel tódult előre és kezdett felduzzadni. Láttam egy srácot telefonálni, majd pár perc múlva megjelentek a haverok és feltüzelten magyarázta nekik, hogy ez jó.
Miért volt ez a lelkesedés? Egy remek dobos, aki néha egy kézzel verte ki a kétkezes ritmusokat, egy különleges hangú énekes és egy mozgékony basszeres, lendület és hit, jó zene kellett hozzá. A koncert közben felsejlettek a gyökerek, nekem néha a Uriah Heep, a Deep Purple, a Clash, a System Of A Down jutott eszembe, az énekes hangja Ian Gillan-t és Serj Tankian-t idézte. Jól előkészítették a terepet a Kolin szomorú véget ért bulijához, melynek az idő előtti befejezése miatt beállt tanácstalanságot jameléssel mentették meg. A basszeres kapta a gitárt, a Kolin dobosa a basszust, az ének és a dob maradt a helyén, és a közönség is, mert muzsikájukkal feloldották a feszültséget. Az énekes most a magas regiszterek mellett megmutatta mélyebb, „blues“-osabb hangját is, bizonyítva, hogy a „Mi Jimmy Királyunk“ nem egyedülálló természeti csoda és a hangi adottságokat jó zene szolgálatába is lehet állítani.
Az LSD on CIA beindította és a végén megmentette az estét.
(A fotóknál a jammelés akkor kezdődik, mikor a képek kicsit pirosra váltanak.)
LSD on CIA from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése