Braindogs

Füstös, whiskey-s, blues-os, rock és roll-os kocsmahangulat. Már két és fél órája tart a buli, de a közönség legnagyobb örömére Ian Siegal nem akarja, nem tudja abbahagyni, annyira fel van pörögve, annyira jól érzi magát. „Ezt nem lehet megunni” mondta a régi sláger vagy reklám szöveg, már én sem tudom ebben a nagy, kollektív táncos, ugrálós őrjöngésben. A Braindogs nyomja a színpadon és néha a tömegben, Tom Waits dalok interpretálására alakult supergroup. A zenészeket mind ismerjük más bandákból: Ian Siegal, Ripoff Raskolnikov, Kiss Tibi, Líviusz, Laca, Frenk, Nagy Szabi. Mindenki kiváló a hangszerén és sokszor a másén is. Nem utánjátszó zenekar, a dalokat értelmezik, átszűrik magukon, hozzáteszik a saját személyiségüket, így nem csak Tom Waits szellemiségéhez hűen, hanem élőn, frissen, most születősen tolmácsolják, ahogy csak a legnagyobbak tudják. Az első perctől tombol az érdeklődő tini és a dalokat kívülről fújó ötvenes. Az első sorban egy barna kardigános, idősödő hölgy nézi csillogó szemekkel, kezében sörrel a sármos macsós Iant, tapsol önfeledten. Mellettünk boldog tini dicséri dokumentörünk teleobjetivét. Ian tüzet kér, bemegy a tömegbe, kezeket szorongat, közben füstösen-karcosan nyomja, visszaugrik, gitárt ragad, majd egy lányt is felvisz egy körre. Mindig jelen van, pörgeti a bulit akkor is, mikor Ripoff, Tibi, Líviusz, vagy éppen Frenk énekel. Lassan kihullanak mellőle a zenészek és majd három óra elteltével, üveg borral a kezében boldogan, de kicsit csalódottan veszi tudomásul a közönséggel együtt, hogy mint minden, egyszer ez a buli is véget ér. Az öltöző felé távozik a vastapsban és mikor a főbejáraton akar a terembe visszajönni a még mindig szorongatott borosüveget lóbálva, a biztonsági nem akarja beengedni. Nem ismerte meg. Igaz, ő nem is szórakozni jött ide…


Braindogs from simarafoto on Vimeo.

Zorka meséje

Volt egyszer egy dzsungeli erdő. Nem aranyos erdő volt, amiben hagymamedvék nőttek,de nem ám. Hanem igazi vad medvék, meg vadmacskák, meg mindenféle dzsungeli állat. Jajj, de jött a nagy szél, és minden állat kővé vált. Kivéve az oroszlánt, mert annak nagy szőre volt, és mozgott a szélben, és azt nem tudta kővé választani. Aztán jött az eső. Mindenki visszaváltozott. Az oroszlán meg szőrig ázott.
(lejegyezte: Katica)

Levél a bardoba 6

(Halálának egy éves fordulójára...)

( "Mi a ‘Bardo’?
A buddhizmus alaptanítása szerint, mindennek aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, amelyet jelen létformánkban megismerhetünk. Minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik..." Tibeti Halálmeditációk - a szerk )

Választások

Három helyes választástól függ az élet harmóniája.

Helyesen kell megválasztani szenvedéseinket. Vannak test-idegen és lélek-idegen szenvedések.

Ha ilyeneket vállalsz magadra, bizony hamarosan megroppansz alattuk. Tiltakozásul megbetegszik a test és zavarossá lesz a lélek.

Ne legyél hetyke. Ne hidd, hogy minden szenvedés neked való, majd te győzöd őket cipelni. Ám a helyesen megválasztott szenvedés próbája lehet a Sorsban, vagy az Istenben való bizalmadnak. Megállhatod a próbát. És ezzel lehetővé teszed Istennek, hogy Ő is megállja a próbát.

Helyesen kell megválasztani az akadályokat, amiket le akarsz győzni. A helyesen megválasztott akadályok legyőzése előre lendít és megtisztít. Ám eléd állnak számodra méltatlan akadályok is. Ezeket ki kell kerülni. Mert ha harcba bocsátkozol velük – elpiszkolódsz!

Helyesen kell megválasztani élet-programunkat, feladatainkat is. Akkor igaz úton fogsz járni, még akkor is, ha hamis ember vagy. Ámde úton-útfélen álfeladatok csábítgatnak. Pontosan olyanok, mint a valódiak. Ezért könnyen beugrasz nekik. Ez a legkönnyebb módja az élet elpazarlásának. P.P.

Ma legyen a feladat!

A tavalyi évem sok nemből állt.

Úgy sodort a sors, hogy rájöttem arra, mi az, amit már nem akarok.

Saját utamon megláttam, mi a szabadság, mi jelent nekem igazi boldogságot és megelégedettséget s észrevettem azt is, mi az, ami ennek az elérésében meggátol, mi az akadályozó, mivé kell válnom ahhoz, hogy teljesebb legyek.

Előállt a képlet, tudtam, mit nem akarok.

Ez az év, legalábbis az eleje, számos olyan helyzetet hozott, amelyben a tagadás mellett tán valahol ott rejtőznek már az igenek is.

Még kavarog minden bennem, ezért is írok most neked, segíts nekem rendet rakni a zűrzavaromban.

Kértem, adjon a sors nekem olyan hivatást, melyet szívesen csinálok, azt nagyon jól megláttatta velem, mi az, amit nem szeretek, ami lebéklyóz, most kapom a lehetőségeket.

Csak tudod, az a nagy hiba itt a kréta körül, hogy én úgy érzem, egyik sem jelentene tényleges megoldást, ideig-óráig menne is a dolog, már ameddig a pénz hajtóerő, de nem erre vágytam.

Egyezzek ki, legalábbis egy időre, döntetlenben?

(most szól a Word, hogy a csinálok nem szép szó, de akkor is hagyom, nem változtatok!:))

Szóval a nagy fene bevonzásos időszakomban kicsit túl sok lett a koppanó e-mail-sokaság, ami olyan ajánlatokkal volt tele, amit csinálhatok, de valahogy egyikre sem sikoltottam fel a gyönyörtől, hogy ez az!

Elmaradt az a wow, az a trallala-jóérzés, ez sejteti velem, hogy mégse….

Még ugye mindig csak a negatívnál tartok?:)

Tudom azt is, választott hivatásomból szeretnék pénzt csinálni, csak nem találom az utat.

Akkor, ahogy a Fekete lovag mondja a Gyalog-galoppban, én mondom a sorsnak: Állj ki velem, gyáva kukac!

Várom azt, ami egészen az enyém.

És hogy tudd, ehhez minden aljas eszközöm bevetem, elkészítem a saját kívánság-táblámat, reggel úgy ébredek, hogy rágondolok, akinek csak tudok, mesélek róla, és ezzel ennek az útnak is be kell jönnie!

Ja, mellesleg, azért dolgozom is érte, mert úgy mondják, tán azt is kell..:)

Ami a megragadó, a döbbenetes és elgondolkodtató, az az, hogy ezek a dolgok nem azért történtek velem, hogy pénzhez jussak.

Nem.

Mikor elkezdtem valamerre keresgélni milyenek a lehetőségeim, ne eszetlenül vágjak bele dolgokba, (no azért ne örömködj, maradt még meggondolatlanság és hirtelenség épp elég bennem!) rég elfeledett barátok, ismerősök jöttek elő a tudatlan mélységből.

S mikor találkoztunk, én valamerre indultam volna, s valami egészen más lett belőle.

Megdöbbenve álltam emberek előtt, akikkel rég nem tartottam a kapcsolatot, hogy azon az út-on vannak, amin én, olyan dolgokra jöttek rá, amikre én is, megtaláltam a lelki szövetségeket és most csak ülök, s nézek ki a fejemből, tudod, abból a szőkéből a harmadik sor szélén, mert várom, mi lesz ebből?

Várom, miért kellett ennek így lennie.

Várom, milyen jelet kapok tőlük, mire tanítanak meg.

Várom, mi a szerepük életem következő szakaszában?

Várom, hogy továbbmenjek az út-on, de már ne egyedül szabad gondolkodóként, hanem – velük.

A karma azért vezette őket, mert kozmikus egyedül-gondolkodásom ideje lejárt, s most szükségem van a társas meditációkra?

Hasztalan is töprengenék, a végzet majd utat mutat.

„Odatárulkozom a jövőnek”- a te kifejezéseddel…

Ez a várakozás eddig nagyon idegen volt tőlem.

Ha valamit eszembe vettem, mentem, s megtettem.

(Tudod, nem vak ez a ló, csak bátor!:))

Ha jó jött ki belőle, örültem, ha rossz, bánkódtam, letörtem, felálltam.

Mi az, ami megtanított a türelem erényének gyakorlására?

Számba lehetne venni ezer-meg ezer elkapkodott dolgomat, de minek?

Gondolom, mindegyik kellett ahhoz, hogy ma ez legyek, ma tudjak várni.

Mert kell az erőgyűjtéshez a várakozás.

Csak a nyugalomban találom meg azokat a gondolatokat, amik a hogyan tovább-ot segítik.

A nyugalom a jövő első építőköve?

Azt hiszem, tényleg más lettem………………

Tao:

Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen.
Ha fejedelmek, királyok megõrzik,
minden magától rendeződik.
Ha kapálóznak és intéznek,
letöri őket a titkos természet.
Vágytalan a titkos természet,
s a vágy hiánya: béke,
az ég alatt a rend teljessége.

Még jövök!

S0phia

Hétköznapi show – valahogy boldogulni

A Hétköznapi show – valahogy boldogulni című előadás interaktív showműsor, melynek a színészek csak tartozékai, mindig abba a szerepbe helyezkedve, amit a show következő feladata megkíván. A 18 éves roma fiú, a főhős pedig a játékos, akinek bukdácsolását végignézheti a néző.

Az ő élete a tét, ha elbukik, megy a süllyesztőbe. De nyerhet is: ha eléggé talpraesett, ha jó döntéseket hoz az élet nehéz helyzeteiben, akkor a játék végén lehet boldog, sikeres ember. Az előadást követően nézők és színészek spontán beszélgetésében/vitájában alakul tovább e hétköznapinak koránt sem mondható színdarab.

"A Hétköznapi show – valahogy boldogulni című előadás esetében a groteszk volt az adekvát megközelítés számunkra azonnal, amint elkezdtük a darab próbáit. Ugyanis amint elkezdtünk dolgozni a jelenetekkel, azzal szembesültünk, hogy teljesen abszurd helyzeteket kell eljátszani. Amikor elemeztük a szituációkat, akkor már világos volt számunkra, hogy roma színészeink kivétel nélkül megéltek ilyen abszurd eseteket, vagyis ami első látásra irracionálisnak és hihetetlennek látszik, az ott van a roma emberek mindennapjaiban. Egy olyan előadás született a rögtönzésekből, amelynek eleinte látszólag nem sok köze van a valósághoz. Csupán szórakoztatni és nevettetni akar. Ez a műsor egy roma fiatalember próbálkozása a sikeres életre, majd bukása. Ízelítő abból, hogyan válnak semmivé az álmok, a remények, ha valaki romának született.

Az előadás – mondhatni – interaktív. A nézők segíthetik játékosunkat. Az előadás folyamán mindig szavazhatnak, ha hősünk választás előtt áll, véleményt nyilváníthatnak arról, hogy egy-egy szituációban hogyan döntsön. De hiába. Újra és újra kiderül, hogy nincs jó döntés számára. Néha ugyan szerencséje van, de az, hogy cigány, bőségesen elég végső bukásához.

Az esélytelenségről szól az előadás. Nem teljesen mindegy, hogy a néző cigány vagy nem. A néző, ha cigány, attól kap hidegrázást, hogy a mulattató köntösben ráismer saját és testvérei, rokonai élethelyzeteire, azokra a pillanatokra, amikor megalázták, diszkriminálták származása miatt. A néző, ha nem cigány, attól kap hidegrázást, hogy mi ez az egész? Hogyhogy nincs jó döntés a fiú számára? Lehetséges ekkora igazságtalanság? De a döntési helyzetek sajnos félelmetesen valósághűek. El kell hinnie, hogy lehetséges. Mindkét nézőtípus katarzist él meg. Az előadás egyik fontos társadalmi célja a nem cigány társadalomban felébreszteni az empátiát. Azt, hogy érezzék, amit a legtöbb cigány átél szinte születésétől kezdve. Azt szeretnénk, ha az előadás segítene tudatosítani mindenkiben: a társadalmi igazságtalanságok elhallgatása uralkodó tendencia Magyarországon is."  Nyári Oszkár rendező

Kardos Péter és Nyári Gábor Cigánylabirintus című műve alapján
Írta, rendezte Nyári Oszkár
Dramaturg Nyári Pál
Asszisztens Fodor Judit
Zene Karaván Família

Színészek 
Horváth Kristóf
Csányi Dávid
Feuer Yvette
Jászberényi Gábor
Dobos Judit
Mózes Balázs
Szegedi Tamás
Orsós Róbert
Horváth Gyula
Danó Roland

Paródia :)

Hangulatok - Toronyóra

Toronyóra

Ahogy elhatároztam, hogy veszek egy kesztyűt, úgy múlott el kezem fagyos dermedtsége. Kirakatokat nézegettem: ez egyikben egy sárga ruhás játékbaba illegette magát a dominó és a plüsscsiga között. Ettől jó kedvem lett. Váratlanul megszólalt a toronyóra.

(Kristóf)

(http://weberkris.blogspot.com)

A Költészet Napja

Tegnap volt a Költészet Napja. Mi úgy gondoljuk, nem csak egy napot kéne a költészetnek szentelni... Eddig is jelentek meg nálunk versek, ezt ezután is folytatni fogjuk, talán kicsit következetesebben.
Ez a nap (a tegnapi) József Attila születésnapja. Szeretjük, tiszteljük és ismerjük (remélem!). Ezért mi most egy nálunk  kevéssé ismert világhírű költő, Reiner Maria Rilke számunkra talán legkedvesebb versével szeretnénk a költészet napját kisbetűssé, de állandóvá tenni.

A Wikipédia ezt írja Rilkéről:

"Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. – Montreux, Valmont 1926. december 29.) osztrák impresszionista költő, a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik. Prágában katonaiskolában nevelkedett, ami lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte. Majd kereskedelmi akadémiára járt, de megszökött, végül magántanulóként tett érettségi vizsgát. 1895-től a prágai egyetemen művészettörténetet, irodalmat és filozófiát hallgatott. 1896-ban Münchenbe költözött és írói pályára lépett. Fiatal korában (1899-ben és 1900-ban) Oroszországba többször ellátogatott, ahol Tolsztojjal is találkozott. Párizsba költözött, ahol a szobrász Rodin titkára volt. 1901-ben feleségül vette Rodin egyik tanítványát. 1902-ben Párizsba költözött, és megbízást kapott egy Rodin-monográfia elkészítésére. 1919-ben Svájcba telepedett le, ahol barátai egy kastély tornyában biztosítottak számára lakóhelyet. Korai halálát fehérvérűség okozta.
Egyik legismertebb műve az Archaikus Apolló-torzó. A félelem, a kiszolgáltatottság foglalkoztatja Malte Laurids Brigge feljegyzései (1910) című regényében. Verseskötetei: Imádságos könyv (1905); Képek könyve (1906); Duinói elégiák(1923); Szonettek Orpheuszhoz (1923); magyarul még: Válogatott versek. Prózai írások (I-II., 1961)."

Rilke: A PÁRDUC

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.

Szabó Lőrinc fordítása