KÖNYVBEMUTATÓ - Kafka és a Balaton
****************************************
Kállai R. Gábor ( http://www.kaerge.hu) két újabb könyvéről
a szerzővel Vlasics Sarolta beszélget. Közreműködik Czifra Krisztina színművész.
*****************************************
"A változásban megtalálni a változatlanságot, a változatlanságban a változást az igazi bölcsesség”, írhatta volna akár Konfúciusz, akár Lao ce, de Hérakleitosz is, mondtak is hasonlókat, holott egyikük sem volt – tudomásom szerint – sem kenesei, sem akarattyai lakos, de még nyaralóvendég sem. Pedig a kenesei és az akarattyai magaspart éppen arról nevezetes, hogy kellőképpen változatlan, úgy pár millió éve, pedig hát naponta változik, így van ez rendjén.
Számomra az egész dolog télen kezdődött, 1959 telén, akkor épült fel a nagynéném háza, inkább lakóhely, mint nyaraló, akkoriban ez volt a szokás. A nagypapám postáskodott Fehérváron, nagymamám otthon dolgozott, anyámék pesti egyszobásában nem fértünk, tehát elkezdtünk késő ősszel nyaralni Akarattyán. És még az is hozzájött, hogy akkoriban tetőzött a sokadik gyermekbénulás-járvány, aki tehette, menekítette vidékre a gyerekét, adott esetben engem. A Sabin-csöppeket tehát már az akarattyai kisiskolában kaptam, bizony, akkor kettő is volt, úgy értve, iskola, a másik messze-messze, még a Rákóczi fán, sőt, a népbolton és a postán is túl, éppen szemközt Hilda néni trafikjával.
A trafikban mindenfélét lehetett venni; amikor a nagymamámmal a tejcsarnokba mentünk – ott volt a trafik mellett – valamit mindig kaptam, leginkább ólomkatonának nevezett műanyag harcosokat, megnéztük az iskolásokat a nagyiskolában, az volt ám az élet. A vizet becipelni a második utcából talán nem volt az igazi, de belefért az első nyarakba, az is, hogy 1961-ben a néprádión augusztus hatodikán bemondták a második űrhajóst, egy bizonyos Germán Tyitovot, a holdraszállást persze már tévén néztük, 1969 július huszadikán, ki hiszi már azt el, hogy az egyetlen telefon-készülék mellett a postán néha órákat kellett várni a pesti hívásra két űrutazás között.”
(Kállai R. Gábor: Ötvenhárom éve a magasparton - részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése