Ma: Mark Lanegan Band (US) lemezbemutató koncert, Lyenn

"A seattle-i grunge egyik alapító atyja, a Screamig Trees és a Queens Of The Stone Age egykori énekese, Kurt Cobain és Josh Homme cimborája, az elszállt, bluesos rockballadák fantasztikus hangú énekese 2012-ben és 2015-ben is az év egyik legjobb koncertjét adta az A38 Hajón, és jó eséllyel harmadszorra sem lesz ez másként. Mark Lanegan július hatodikán legújabb, áprilisban megjelenő Gargoyle című lemezét mutatja majd be a Duna fölött. Az estet Lyenn vezeti fel. 

Mark Lanegan Band (USA)

Mark Lanegan életműve szinte maga a kortárs rock. Az 1967-ben született énekes-dalszerző a műfaj egyik legnagyobb alakja, akit – az ő esetében egyáltalán nem túlzás a kijelentés – valóban kultikus tisztelet övez. Összetéveszthetetlen, Tom Waitsre és Nick Cave-re egyaránt emlékeztető hangja, finoman fogalmazva kompromisszummentes életmódja, Queens Of The Stone Age-tagsága, hihetetlen mennyiségű vendégszereplése és együttműködése, egyszerre szomorú és dühös, melankolikusan bluesos, jellegzetes rockballadái ikonikus figurává emelték.

A pályafutását a nyolcvanas évek közepén a Screaming Treesben kezdő, később Kurt Cobainnel is együtt dolgozó Lanegan a nagyközönség számára 2000 körül lett ismert, amikor Josh Homme – sok más ideáljával együtt – elhívta a Rated R stúdiófelvételeire, és ő hosszú időre a Queens Of The Stone Age-ben ragadt. Közben folytatta az 1990-ben (még Kurt Cobain és Krist Novoselic társaságában) elkezdett szólókarrierjét is, és mivel elképesztő hangja miatt rengetegszer kérték fel közreműködésekre, a „csere-kollaborációk” hihetetlen névsort varázsoltak Lanegan szólólemezeire. Az albumokon ott szerepel szinte mindenki, aki valaha gitárt fogott a kezébe, vagy heroint fogyasztott az Egyesült Államokban. Layne Staley az Alice In Chainsből, Ben Shepherd a Soundgardenből, Josh Homme és Nick Oliveri, PJ Harvey, Duff McKagan a Guns N' Rosesból, Michel McCready a Pearl Jamből és még sorolhatnánk.

Annál meglepőbb volt, amikor a kétezres évek második felében igent mondott egy felkérésre, aminél nonszenszebb nem is érkezhetett volna. A finom hangulatairól elhíresült glasgow-i popzenekar, a Belle & Sebastian énekesnő-csellistája, Isobel Campbell kérte fel, hogy működjön közre lemezén, és az egymástól több ezer kilométerre élő és dolgozó két ember között működni kezdett „a kémia”. Campbell írta a számokat, Lanegan énekelt, és meghökkentőnek tűnő együttműködésből nemhogy kudarc nem lett, de még két nagylemez és közös fellépések sora. Lanegan utolérhetetlen hangját („a csellóm hangjára emlékeztet” - mondta róla Campbell) felfedezte magának a grunge-on és a stoneren túli világ, mindenekelőtt a brit elektronikus zenészek. Lanegan sötét, démoni éneke ott kavarog az UNKLE, a Soulsavers vagy a Bomb The Bass-es Tim Simenon fortyogó balladáiban sőt, tavaly még Moby is felkérte egy közreműködésre. Mindeközben persze a rock-gyökerekről sem feledkezett meg, énekelt például az Earth eddigi utolsó lemezén, a Primitive & Deadly-n is. De hallhattuk őt a Magyarországon négy éve bemutatott Fékezhetetlen (Lawless) című gengszterfilmben is. A filmzenét Nick Cave és Warren Ellis szerezte, ám két elsöprő erejű feldolgozásban, a Velvet Undergroud White Light/White Heatjében, illetve Captain Beefheart Sure 'Nuff 'N Yes I Do-jában énekel – szokás szerint elképesztő intenzitással.

És közben nemcsak az elektronikus zene képviselői fedezték fel Lanegant, hanem Lanegan is az elektronikát. Legutóbbi albumain már nem egy rafkós effektet hallhatunk – persze csak ízléssel, de kiderül belőlük, hogy Lanegan már nem az a kifejezett gitárközpontú grunge-harcos, aki évtizedekig volt. 2013-as feldolgozáslemezén - melynek nyitódala a hajót többször is megjárt Chelsea Wolfe szerzeménye - vagy az április 28-án megjelenő új albumán, a Gargoyle-on a jellegzetes, balladisztikus, melankolikus, már-már démonikus, sötét, pulzáló rock dominál. És természetesen az egészen ott uralkodik Mark Lanegan letaglózó, magával ragadó orgánuma: „a grunge hangja”. Lanegan 2012-ben és 2015-ben is az év egyik legjobb koncertjét adta az A38-on. Nagyon valószínű, hogy a Gargoyle bemutató turnéján sem lesz ez másként.

A zenekar tagjai

Mark Lanegan - ének
Steven Jassens - gitár
Aldo Struyf - gitár, billentyűsök, effektek
Frederic Jacques - basszusgitár
Jean-Philippe De Gheest - dob

Lemezek

Gargoyle, 2017
Phantom Radio, 2014
Imitations, 2013
Dark Mark Does Christmas, 2012
Blues Funeral, 2012
Hawk (Isobel Campbellel), 2010
Sunday at Devil Dirt (Isobel Campbellel), 2008
Ballad of the Broken Seas (Isobel Campbellel), 2006
Bubblegum, 2004
Field Songs, 2001
I'll Take Care of You, 1999
Scraps at Midnight, 1998
Whiskey for the Holy Ghost, 1994
The Winding Sheet, 1990"

(A38)

...és a végén pár kép 2015-ből:


Mark Lanegan, The Faye Dunaways, Duke Garwood (2015.02.23.) from simarafoto on Vimeo.