leülni a seggemre
és befogni a
pofám...
... Csend-csermely csörgedez ajkaimról
Cementszemű légrémek buggyannak ki a csöndből
A szék feláll és megkéri az asztal kezét
A lámpa énekli a gyászéneket
Csend-szobában csend-fenekem csend-széken csücsül
Születik a gondolat
a száj tátva marad
és elröppennek a szavak
Felolvasztják a csend-jég-zárakat
megolvasztják a csend-buborékokat
Eljött az idő az időtlenség leküzdésére
Megindulnak a szinkronvágások
megkezdődik a retrográlódás
Újra szól a száj és
újra koppan a fej
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése