2016. január 30., szombat
2016. január 29., péntek
Tavaszi produkciók
"2016 tavaszán az Orlai produkciós Iroda három különleges darabot mutat be a Belvárosi Színházban és a Thália Színház – Mikroszínpadán. Ingmar Bergman Őszi szonátáját Vörös Róbert rendezi Udvaros Dorottyával és Radnay Csillával a főszerepben; Frederick Knott darabját Novák Eszer viszi színre Kovács Patrícia, Nagy Dániel Viktor és Szabó Kimmel Tamás főszereplésével, majd Hernádi Pont címmel Hernádi Judit zenés önvallomását láthatják a nézők Pelsőczy Réka rendezésében.
2016. március 28-án kerül színpadra a Thália Mikroszínpadán Ingmar Bergman Őszi szonáta című műve. “Eva a Karácsonyra haza hívja évek óta nem látott anyját, Charlotte-ot; férjével, Viktorral nagyon készülnek a találkozásra. Az elismert és gazdag zongoraművésznő nem tudta, hogy Eva maga mellé vette másik leányát a fogyatékos, Helenát, akit még ő helyezett el egy intézetben…van mit megbeszélniük az ünnepek alatt. Anya és lánya szeretetre vágyva küzdenek egymás elismeréséért, megértéséért, tiszteletéért. – Az előadás Ingmar Bergman 1977-78-ban készült híres filmjének forgatókönyve alapján készült .” Az előadásban Udvaros Dorottya, Radnay Csilla, Széll Attila és Fodor Annamária szerepelnek, Vörös Róbert rendezésében.
2016. április 1-jén kerül bemutatásra Frederick Knott Várj, még sötét lesz krimije a Belvárosi Színházban, amelyet Novák Eszter rendezi Kovács Patrícia, Szabó Kimmel Tamás és Nagy Dániel Viktor főszereplésével. “Három idegen férfi találkozik egy üres lakásban. Keresnek valamit, ami a háziaknak nem jelent semmit, nem is emlékeznek, hogy hová tehették, de a három idegen közül egy tisztában van vele, milyen sokat ér. Hogy mi ez a valami, és miért olyan fontos, azt csak ez az egy szereplő tudja. Mindenkinél kiszolgáltatottabb azonban a hamarosan hazaérkező háziasszony, a gyanútlan Susy, akit még a látása sem segít abban, hogy felismerje az egyre növekvő veszedelmet. Bravúros szerepjátékok egész sorával próbálják a bűnözők kiszedni belőle azt, amiről fogalma sincs. Igazi macska-egér játszma kezdődik, és a növekvő sötétben összemosódik, ki az üldöző és ki az.”A darab számtalanszor aratott nagy sikert a világ színpadain, az Audrey Hepburn főszereplésével készült filmváltozat pedig örök üldözött klasszikus.
2016. április 8-án látható Hernádi Judit Hernádi pont című zenés estje zenekari kisérettel a Belvárosi Színházban Pelsőczi Réka rendezésében. “Díva, bohóc, ember és színésznő. Ez mind ami vagyok. Ès már egy jó ideje ez vagyok. Ilyenkor illik számot adni mi volt, mi lesz. Tojok az illemre, a szabályokra. Az érdekel, ami egy kicsit más. Mondatok, amiket már elmondtam, amiket nekem szántak vagy szánhattak volna. Dalok, amiket nekem írtak vagy írhattak volna a szerzők, ha kicsit jobban odafigyelnek. Ez az est rólam szól!” – Hernádi Judit."
(sajtóközlemény)
2016. január 28., csütörtök
Tüzedben
Simara: Tüzedben / In Your Fire
a "Csak szél / Only wind" album demójából
(A lassabb haladás folytatódik, mert következő koncertjére multimédiás show-val készül a zenekar...)
2016. január 27., szerda
Felvételt hirdet ingyenes képzésére a Snétberger Zenei Tehetség Központ
A közlemény szerint a felvételt nyert diákoknak 12 hetes bentlakásos zenei és képességfejlesztő képzést, valamint egész éves mentorálást biztosítanak.A 12-22 éves fiatalok február 16-ig jelentkezhetnek az intézmény internetes oldalán keresztül vagy emailben, a felvételi meghallgatások február 19-én és 20-án, valamint 26-án és 27-én lesznek Miskolcon, Kecskeméten, Szegeden, Nyíregyházán, Budapesten, Békéscsabán, Berettyóújfalun és Felsőörsön.
A központ Snétberger Ferenc művészeti vezetésével 2011 óta foglalkozik a fiatal zenei tehetségek felkarolásával. A program célja, hogy a növendékek megtalálják saját útjukat, továbbtanulva vagy zenei karriert építve önálló, felelős és alkotó emberekké váljanak - olvasható a közleményben, amely szerint a képzés az egyre szaporodó tehetségkutatókkal ellentétben komplex, hosszú távú fejlesztést nyújt.
Az egyéves, teljesen ingyenes képzés gerincét magas színvonalú klasszikus és dzsessztanulmányok adják, mindez kiegészül a mentorok szociális munkájával, közösségi programokkal, kulturális és szabadidős tevékenységekkel, fellépésekkel és koncertlátogatásokkal. A diákok kiválasztásáról Snétberger Ferenc vezetésével idén is rangos szakmai zsűri dönt. Mint a közlemény fogalmaz, nem kész zenészeket keresnek, hanem ígéretes tehetségű, elkötelezett fiatalokat, származástól és iskolai eredményektől függetlenül.
A Snétberger Zenei Tehetség Központ tehetséggondozó képzéséről bővebb információ a www.snetbergerkozpont.hu oldalon található."
2016. január 26., kedd
Kétszer ugyanaz a folyó
Elképesztően látványos előadásra készül Goda Gábor társulata az Artus: Cseppkánon c. darabjuk, amellyel elárasztják a MÜPÁ-t, 2016. február 12-én ismét látható lesz.
2016. január 25., hétfő
2016. január 23., szombat
2016. január 22., péntek
Január 19-én lett volna 73 éves Janis Joplin
(tovább: origo)
2016. január 21., csütörtök
Nagyszabású turnéra indult a Concerto Budapest
A január 25-koncert zongoraszólistája Marta Argerich lesz. Az argentin zongoraművésznő immár fél évszázada a világ zenei életének meghatározó személyisége. Rendkívüli tehetsége egészen fiatalon kiviláglott, már 9-10 éves korában Mozart- és Beethoven-zongoraversenyeket játszott. Első jelentős nemzetközi versenygyőzelmeit 17 évesen aratta, s ugyanebben az időben, Szigeti József oldalán mutatkozott be kamarazenészként is. Pályája kezdetén gyakrabban adott szólóestet, később – a közös zenélés örömét többre tartva a „magányos sikernél” – szívesebben játszott zenekarral vagy kamarapartnerek inspiráló társaságában.
A Kremarata Balticát a rigai születésű, 1980-tól Németországban élő hegedűművész, Gidon Kremer alapította 1997-ben. A zenekar koncertjein szívesen ütközteti a régit a modernnel, és különös hangsúlyt fektetnek arra, hogy megismertessék a világgal a Baltikum zeneszerzőinek munkái. Az alkalmi társulásnak induló Kremerata Baltica az elmúlt közel két évtizedben ötvennél több ország hatszáz városában másfélezer koncertet adott és több mint 25 lemezfelvételt készített, s ma már saját fesztivállal is rendelkezik.
Az esten elsőként Felix Mendelssohn-Bartholdy VII. (d-moll) vonósszimfóniája hangzik el, mely a szimfóniák többségével ellentétben nem három, hanem négy tételből áll, ezen különleges felépítéssel a barokk concertók kései örökösének is tűnhet. Másodikként Alexander Raskatov The Season’s Digest című Csajkovszkij-parafrázisa csendül fel. A preparált zongorára, ütőhangszerekre és vonószenekarra szerzett ciklus 2001-ben keletkezett és még ugyanebben az évben, Isztambulban Gidon Kremer és a Kremerata Baltica mutatta be. A szünet után Weinberg a-moll Sinfoniettája hangzik el. A szerzőt már egyre többen a posztmodern zene meghatározó alkotójának tekintik, akinek stílusában izgalmasan keveredik a klasszikus a modernnel, az egyéni hangvétel a népzenei fogantatású elemekkel. Az est zárásaként Ludwig van Beethoven II. (B-dúr) zongoraversenyét hallgathatja meg a közönség Marta Argerich gyönyörű szólójátékával.
Keller András, a Concerto Budapest vezetője és Gidon Kremer már régóta ismerik egymást, Keller szólistaként és a zenekar mestereként is többször dolgozott a kamaraegyüttessel. Mégis, a két zenekar közös turnéja máig váratott magára „A turné különlegességét az adja, hogy a két zenekar először dolgozik együtt ilyen formában - ez kezdete egy későbbi, nagyobb szabású együttműködésnek, amiben a Concerto Budapest teljes zenekara is részt vesz majd. A január 18-án indult koncertsorozat tehát egyelőre csak kezdet, de reméljük, nagyon szép kezdet” – mondta el az együttműködés kapcsán Keller András."
(sajtóközlemény)
"„A sikerért rengeteget kell dolgozni, küzdeni, de megéri”
Több szempontból is ritkaságszámba menő koncertet hallhat a komolyzenére (és a komolyzenei csemegékre) fogékony közönség január 25-én a Müpában: a Keller András vezette Concerto Budapest a Gidon Kremer hegedűművész által alapított Kremerata Baltica együttes találkozik a színpadon a világ zenei életét immár fél évszázada meghatározó zongoraművésznővel, Martha Argerich-csel. A Concerto karmestere-művészeti vezetője mesélt nekünk az Európát és a Közel-Keletet átívelő turné budapesti állomásaként megvalósuló est kulisszatitkairól, a zenekar fejlődéséről, művészbarátságokról és a 2016-os évadban rejlő továbblépési lehetőségekről.
Hogyan összegezné az elmúlt évadot: milyen évet zárt 2015-ben a Concerto Budapest?
Keller András: Őszintén mondhatom azt, hogy remek évadot zártunk, a közönség pozitív visszajelzései mellett nagy örömömre több zenésztársunk is gratulált hozzá. Rengeteg érdekes turnénk volt; Kínában járt a nagyzenekar, majd a fantasztikus Folle Journée sorozatban játszottunk rengeteg koncertet Nanntes-ban. Részt vettünk a rendezvény japán, tokiói napjain, majd a Richter Fesztiválon, tehát igazán nagyszerű helyekre jutottunk el. A két legszebb budapesti koncertteremben, a Zeneakadémián és a Művészetek Palotájában is folyamatosan jelen voltunk. Történt még egy nagyon fontos – számomra az egyik legfontosabb – esemény az életünkben: először rendeztük meg a Hallgatás Napját, amelynek keretében tizenöt koncertet adtunk a Budapest Music Centerben, október egyik szép vasárnapján, amely kívül ugyan esős volt, de belül sütött a nap. Nagyon sokan voltak rá kíváncsiak, ez már önmagában is ünnepivé tette az eseményt. Azt is fontos elmondani, hogy a Concertónál ma már egy nagyszerű háttériroda működik, akik igazán tudják segíteni a munkánkat. A növekvő népszerűséggel együtt egyre magasabbak a tőlünk elvárt szakmai követelmények; az azoknak megfelelő zenei fejlődés, úgy érzem, töretlenül halad előre. Alapvetően is nagyon magas nívójú a társaság; nemcsak a koncertekre, de már az első próbára is minden zenész maximális tudással és felkészültséggel érkezik. A profizmuson túl pedig tiszteletreméltó emberi-morális hozzáállást tapasztalok náluk. Ebben a zenekarban mindenki számára teljesen világos, hogy a sikerért rengeteget kell dolgozni, küzdeni, de érdemes, mert megéri. Megtanultunk együtt túljutni a buktatókon, és azt hiszem, továbbra is jó az az út, amelyen haladunk.
A változással, fejlődéssel párhuzamosan hogyan alakul az Ön művészeti vezetőként, karmesterként betöltött szerepe?
KA: Már van akkora egység, hogy vezetőként én néha hátrébb is léphetek. Egy zenekar sorsa, működése a nevelő karmesterével szinte elválaszthatatlanul összeforr. Nagyon érettek, dacára annak, hogy sok köztük a fiatal – mégis, a köztük meglévő kohézió lehetővé teszi, hogy akár hetente is képesek legyenek más karmesterrel is nagyszerű teljesítményt nyújtani. Érzem a felelősség súlyát is, de úgy döntöttem, kicsit csökkentem a saját koncertjeim számát, hogy több vendéget is hívhassunk játszani, minél többen megismerhessék őket. Ez is egy hosszabb távú fejlődés, fejlesztés lépcsőfoka lehet.
Hogyan indult az új évad? Az elmúlt időszak pozitív élményeiből bizonyára inspiráló lesz tovább építkezni.
KA: Mindig szeretnénk továbblépni, hiszen mindig jönnek új kihívások, új célok. Januárban már lement egy nagykoncertünk az Hommage á Stravinsky-sorozat részeként, most pedig a zenekar egy része nagyon érdekes vállalkozásba fogott: a Kremerata Baltica kamarazenekar a Concerto Budapest fúvósaival és két fantasztikus szólistával, Martha Argerich-csel és Radu Lupuval közös turnét kezdett el január 18-án. Az első koncertjüket Touluse-ban adták, a három hét alatt bejárják Európát és a Közel-Keletet is. A budapesti állomásra január 25-én, a Müpában kerül sor.
Mi adja a turné és a budapesti koncert különlegességét?
KA: Gidon Kremer, a Kremerata Baltica szellemi atyja és vezetője jól ismert arról, hogy időről időre fantasztikus kincseket fedez fel a zeneirodalomból; olyan zeneszerzőket hoz a nagyközönség elé, akiket korábban nem sokan ismertek. A mai napig a világ élvonalába tartozó hegedűművész, emellett pedig a kortárs zene jelentős innovátora is. Az ő évtizedek óta tartó zenemegújító, kreatív tevékenysége hihetetlenül fontos, az európai zene előadói között egy megkülönböztetett helyre emeli. Ki hitte volna még húsz évvel ezelőtt, hogy Piazzolla, Schnittke vagy Weinberg olyan népszerű lesz a klasszikus koncertlátogatók körében, mint manapság? Mióta Kremer behozta a nagyszínpadokra, a nagy koncerttermekbe a zenéjüket, gyakorlatilag már divattá váltak. Igazán becsülendő és nagyszerű, hogy nem arra fordítja az ő kiemelkedő népszerűségéből, mondhatni „sztárságából” fakadó befolyását és energiákat, hogy önmagát tovább fényezze, inkább szeretne mindig újat mutatni, kiszélesíteni a közönség látókörét. Nem pusztán szórakoztatni akar, hanem olyan aspektust, dimenziókat megnyitni, amelyeket korábban esetleg nem fedeztek fel. Ezáltal a Kremerata Baltica is egy rendkívüli együttes; mindig szerepel a repertoárjukon valami, akár nem új zenében is, ami így vagy úgy, de unikális.
Úgy tudom, Gidon Kremerrel már régóta dolgoznak együtt. Mesélne arról, hogyan alapozódott meg ez a régóta gyümölcsöző munkakapcsolat?
KA: A mi ismeretségünk már közel húszéves: először szólistaként hívott meg az általa igazgatott Lockenhausi Fesztiválra. Később sokszor a Keller Quartettel is felléptünk ott. De volt, hogy megkért, tanítsam be, dirigáljam el a zenekarának – noha többnyire karmester nélkül játszanak – például Bartók Divertimentóját vagy Beethoven Nagy Fúgáját. Többször eljött a korábban általam irányított pannonhalmi Arcus Temporum fesztiválra, és magam is gyakran játszottam szólistaként a Kremeratával, a jelenlegi turnéra való felkészülést is segítettem. A kapcsolatunk így ma már gyakorlatilag napi szintű, sőt nagyon közeli, baráti. Az utazó művészek között általában inkább erős munkakapcsolatok, szakmai barátságok alakulnak ki, amikor valaki megtalálja azt, akivel nagyon jól tud együtt játszani. Például, én nagyon szeretek Várjon Dénessel, Ránki Dezsővel vagy Csalog Gáborral muzsikálni. Ebben a szférában a szakmai és az „emberi”, a szimpátiából adódó barátság sok esetben összeér, nem is lehet igazán elválasztani a kettőt.
Martha Argerich és Kremer között hasonlóan nagy múltú az együttműködés, amely nyilvánvalóan előnyére vált a közös munkának.
KA: Karmester nélkül adják elő Beethoven második, B-dúr zongoraversenyét, egyrészt mert a darab valóban alkalmas erre, másrészt mert a Kremerata Baltica egyébként is ezt a metódust is szokta meg. A fellépéseiken általában nincs központi irányító, a koncertmester vezeti az előadást. Kremer és Argerich több évtizedes, igen szoros szakmai kapcsolatban állnak, amire már csak abból is lehet következtetni, hogy számtalan lemezt vettek fel együtt, a mai napig rengeteget szonátáznak. Persze a barátság nem feltétele annak, hogy nagyszerűen tudjanak egymással játszani, és fordítva is igaz: attól, hogy egymás barátai, közel sem biztos, hogy jól működhet köztük a dolog. Mindketten temperamentumosak, nagyon is azok. De mindentől függetlenül azt gondolom, hogy a zenei-emberi kifejezés foka mindkettejük esetében megkülönböztetett helyet ad nekik a mai előadóművészek között.
Milyen darabok kaptak helyet a koncertsorozat műsorán?
KA: A Concerto egy Beethoven- és két Mozart-zongoraversenyben működik közre a turnén. Emellett a zenekar túlnyomórészt vonós darabokat játszik, amelyek között vannak igazi csemegék – a már említett Weinbergtől, de kuriózum lesz Csajkovszkij Évszakok-ciklusa is, amelyet vonószenekar-átiratú hangszereléssel adnak elő. Kremerék a legritkább esetben hoznak agyonjátszott darabokat, épp ez az egyik oka, amiért nagyon szeretem és tisztelem őket. Folyamatosan, szüntelenül tanulnak.
Az elkövetkező néhány hónapban, a háromhetes turnét követően hol hallhatjuk-láthatjuk a Concerto Budapest előadásait?
KA: Márciusban vendégünk lesz a Schubert-Mahler bérletünk következő előadásában a szoprán Julianne Banse – aki szintén régi játszópartnerem, vele vettük lemezre Kurtág György Kafka-töredékek című, egyik legfontosabb művét –, és dirigensként Christoph Poppen, amelynek során nagyzenekarra hangszerelt Schubert-dalokat hallhat a közönség, illetve Mahler csodálatos IV. szimfóniája is elhangzik. Február 20-án a Müpában előadjuk Julianne Banséval a már említett Kafka-töredékeket, az azt megelőző napra, 19-ére pedig Kurtág György születésnapi estjére készülünk a Zeneakadémián. Nem vállaltunk keveset: hat nagyzenekari művet állítunk színpadra, amelyek bár nem hosszúak, de annál nehezebbek – reméljük, meg tudjuk tisztelni egy szép koncerttel a kilencvenéves mestert. Aztán márciusban egy dupla koncerttel jelentkezünk a Zeneakadémián: Messiaen Az isteni jelenlét három kis liturgiája és Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című művek lesznek műsoron – 19-én a Haydn mű zenekari változatban, 20-án pedig a Keller Quartett közreműködésével. Mindkét est szólistája Ránki Fülöp lesz zongorán, és Bruno Perrault egy különleges hangszeren, az ondes martenot-n. Március végén pedig az Hommage à Stravinsky sorozat záró koncertjén egy másik ifjú tehetség, Fejérvári Zoltán zongoraművész közreműködésével és Rácz Zoltán dirigálásával adjuk elő Sztravinszkij, Pierre Boulez és Berg műveit.
Dömötör Nikolett"
2016. január 20., szerda
2016. január 19., kedd
az Utas és Holdvilág Antikvárium vendége...
Gyukics Gábor a jazzköltészet hazai kezdeményezője, a Szépírók Társasága és a Magyar Műfordítók Egyesülete tagja. Angolra fordította többek között Szerb Antal regényét, az Utas és Holdvilágot, 2006-ban A Transparent Lion címmel József Attila fordításkötete jelent meg a Los Angeles-i Green Integer kiadónál. 2014-ben jelent meg A Kisfa galeri című szociohorrorja a hetvenes évek legendás, belvárosi hippijeiről. 2015-ben önálló kötete jelent meg az Egyesült Államokban .
Az esten beszélgetőtársa Fülöp Barnabás, a Lovassy László Gimnázium diákja. Barnabás is irodalmi pályára készül, legutóbb az Ex Symposionban jelent meg versfordítása."
2016. január 18., hétfő
2016. január 16., szombat
Készülőben a Vakondok dokumentumfilm-sorozat negyedik része. Kerülj fel Te is a filmvégi highscore listára!
Az új epizód a magyar számítógépes játékok fejlesztésének hőskorát mutatja majd be. A vasfüggönynek köszönhető elszigeteltség ellenére Magyarországon a nyolcvanas-kilencvenes években rendkívül színvonalas számítógépjáték-fejlesztések folytak. A 80-as évek közepén Nagy Britannia és Magyarország volt a két első számú komputerjáték-előállító a világon. Olyan kiadók adták ki a magyar játékokat, mint például a Commodore, Virgin, Activision.
Magyar szempontból a korszak két legjelentősebb cége az ’56-ban Angliába disszidált Stein Róbert alapította Andromeda Software, és a hazai Novotrade volt, mely az államosítás utáni szocialista éra első részvénytársaságának tekinthető. Az 1984. szeptember 20-23-a között Londonban megrendezett Personal Computer Show-n már mintegy tizenhárom magyar játékot mutattak be, amelyeknek csak az előlegeikből kb. 140 000 font bevétel folyt be. A The Times 1984. november 24-ei száma arról írt, hogy a “nyugati játékboltok letakarítják a polcaikat, hogy elférjenek rajtuk a magyar játékok…”
A játékfejlesztésbe olyan, más művészeti ágakat képviselő emberek is becsatlakoztak, mint például a Piramisnak és Charlie-nak is dalszövegeket író Horváth Attila, Kiss László, az Európa Kiadó együttes basszusgitárosa, vagy épp Mericske Zoltán a Bergendy együttes tagja.
“Olyan időszak volt ez, mint a húsz évvel korábbi, csak akkor mindenki gitározni tanult, most meg programozni.’ - Révbíró Tamás, a Novotrade egykori művészeti vezetője.
2016. január 4. és augusztus vége között minden héten kikerül egy újabb werk videó a film gyártásáról, amiben egy-egy újabb szereplő kilétére derül fény. A videókat megosztók a www.vakondok.com/jatek oldalon egy játékban vehetnek részt, ahol a werk videóknak a 10 legnagyobb nézettséget szerző játékos neve felkerül a film végén elhelyezésre kerülő highscore listára.
Az első werk videóban Kiss Donát, a Novotrade egykori stúdióvezetője látható, aki arról is mesél majd a filmben, hogy érték el, hogy a magyarok a '80-as években Nintendo-ra is tudjanak fejleszteni, miközben ez akkor még csak pár, főleg japán fejlesztő cég kiváltsága volt az egész világon. A videó itt tekinthető meg: https://vimeo.com/143938190
A film várhatóan 2016 őszén kerül nyilvános bemutatásra.
A Vakondok dokumentumfilm-sorozat korábbi részei ingyenesen megnézhetőek a www.vakondok.com oldalon.
Friss információkért a filmről kövesd a Vakondokot Facebook-on: https://www.facebook.com/Vakondok
Így készült a Vakondok 4 - 01 - Kiss Donát from Moleman on Vimeo.
Werkvideó a Vakondok 4 - Végigjátszás című dokumentumfilm készítéséről.
Epizód: 01.
Kiss Donát, a Novotrade egykori stúdióvezetője.
www.vakondok.com
Kiss Donát a Caesar the Cat című játék scpectrumos átiratával kezdte Novotrade-es játékfejlesztői pályafutását, majd az Eureka! Spectrumos változatát fejlesztő csapat vezetője lett. Közben Rényi Gábor, a Novotrade elnöke felkérte, hogy legyen a cégen belül a játékfejlesztő stúdió vezetője. Így ő fogta össze a Novotrade alatt futó külső játékfejlesztő csapatokat, és koordinálta a fejlesztések menetét. A 80-as években a Magyar televízió "Mi és a Számítógép" című magazinműsorának műsorvezetője volt több évadon keresztül, amiben nem egyszer szó esett a korabeli magyar játékfejlesztésekről is.
A filmben mesél majd arról is, hogy érték el, hogy a magyarok Nintendo-ra is tudjanak fejleszteni, miközben ez akkor még csak pár, főleg japán fejlesztő cég kiváltsága volt az egész világon.
Így készült a Vakondok 4 - 02 - Ian Livingstone from Moleman on Vimeo.
Werkvideó a Vakondok 4 - Végigjátszás című dokumentumfilm készítéséről.
Epizód: 02.
Ian Livingstone a Kaland Játék Kockázat könyvek egyik megalkotója, az Eidos Interactive egykori elnőke és ügyvezetője, és a magyarok által fejlesztett Eureka! számítógépes játék írója.
www.vakondok.com
Ian Livingstone 1975-ben két szobatársával együtt alapította meg Game Workshop nevű cégét, mellyel többek között a Dungeons & Dragons szerepjáték első angol viszonteladói lettek. A 80-as évek elején Steve Jackson-al közösen alkotta meg a Fighting Fantasy (itthon Kaland Játék Kockázat) címen megjelent könyvsorozatot, melyet 1998-ig 23 nyelven adtak ki, és több mint 14 millió példányban értékesítettek. A könyvek sikerének köszönhetően az 1984-ben megjelent angol Eureka! számítógépes kalandjáték történetének és játékmenetének kidolgozására őt kérte fel a játékot kiadó Domark cég. A programfejlesztéssel a magyar Novotrade céget bízták meg, így Livingstone többször is járt akkoriban Budapesten a fejlesztések kapcsán. 1993-ban befektetőként is beszállt a Domarkba, amiből aztán több cég egyesülésével létrejött az Eidos Interactive, aminek elnöke és ügyvezetője is volt egy ideig. Olyan játékok létrejöttét felügyelte ez idő alatt, mint pl. a Tomb Raider vagy a Hitman.
2016. január 15., péntek
2016. január 14., csütörtök
2016. január 13., szerda
2016. január 12., kedd
2016. január 11., hétfő
2016. január 9., szombat
Ma Sarnabör villám koncert
Kakukktojás lesz a banda, mert ezen az akusztikus színpadon igencsak villanyos ( plug in) lesz!
https://www.facebook.com/sarnabor/timeline
2016. január 8., péntek
Nem síkosság-mentesített terület
Milyen jó ötlet!
Én is csinálok egy ilyen táblát és eldobom a hólapátot!
Ha a város cégének szabad a Városháza előtt - a tér másik felén, a sétáló utcában és még sok felé tábla nélkül sem mentesített -, akkor nekem is. :)
2016. január 7., csütörtök
RÉGI HÚSOK, KÉNYES NŐK
„Ez a könyv nem egy öreg frontharcos mesélgetése a régi időkről. A történet vadul cikázik »az asszociációs mámor Szküllája és a koncentratív melankólia Kharübdisze közt«. Putyisan mulatságos, gátlástalanul személyes. Bár szinte mindegyik kitekert nevű szereplőjének földi mását ismertem, ismerem, csak kapdostam a fejem. Néha leesett az állam egy-egy tájleírás olvastán is.” írja Csaplár Vilmos, Jánossy Lajos ajánlója pedig itt olvasható.
Részlet a műből:
Egy alkalommal úgy hozta a sors, hogy rakott krumplit főztünk Imre bácsinak. Tünk az túlzás, mert én voltam az áldozati bárány.
– Gyerekjáték, kirázom a kisujjamból – mondtam könnyedén. Másfél óra tokkal-vonóval. Fredericóval annak rendje és módja szerint bevásároltunk. Burgonya, tojás, tejföl, kolbász és némi savanyúság. Fél tizenegy tájban elszopogattunk a konyhában egy üveg száraz fehérbort. Legyen kedv a főzéshez! Ekkor toppant be Frederico unokaöccse, Zsóka húgának fia, Imre bácsi unokája, Andriska. Hozott magával egy jókora novellát, amit egy újabb palack bor kíséretében elolvastunk. A hangulat a fellegeket ostromolta. Fél 12 felé járhatott, amikor Imre bácsi először ránk nyitott. Nyilván azért, hogy mi van a rakott krumplival. Észbe kaptam. Keserves koncentráció eredményeként sikerült feltenni a krumplit és külön lábosban a tojást főni. Mozdulataim irreálisnak tűntek. Eszeveszett óriásként rohant az idő, mégis állni látszott. Asszociációs mámorban fuldokoltunk, és röhögtünk, mint a fakutyák. Úgy tűnt, a látszat fontosabb a valóságnál. A valóság már senkit sem érdekelt. Nem úgy Imre bácsit, mert újfent érdeklődött.
– De jó kedvetek van! – mondta epésen. – Az ebéd meg sehol!Már fél egy.
Lassan, nagyon lassan haladt a krumpli- és tojáshéj eltávolítása. Az előbányászott jénai kivajazása megviselt ugyan, de a krumpli és a tojás egyforma darabra vágásába beleizzadtam. A kolbász már nem okozott gondot. Egy sor krumpli, egy sor tojás, egy sor kolbász. Rá a tejföl. Majd ezt még kétszer megismételjük. A tetejére szórhatunk reszelt sajtot. De sajtot nem vettünk. Egy órakor, leérve a Himalájáról, sütőbe került az ebéd. Beküldtük Andriskát, hogy nyugtassa meg az öreget. Fél órát kell kibírnia. Elérkezett a pillanat, amikor ünnepélyesen bejelentettük, hogy Imre bácsi kiszolgáltatottságának vége, tálalva van, lehet jönni ebédelni. Tüntetőleg nem sietett. Sőt, megvárakoztatott, nyilván nevelési szándékkal. Komótosan leült. Megfontoltan kezdett hozzá. Élvezte, hogy mindegyikünk őt lesi. Lassan nyelte le a falatokat. Látszott, hogy ízlelgeti. Majd felnézett, és röviden megjegyezte:
– Jó, jó, csak nincs karaktere."
Itt egy videónak kellene lennie!!! Ha valamiért nem jelenik meg, akkor nézd meg ezen a linken, érdemes! http://indavideo.hu/video/Regi_husok_kenyes_nok#nagyitas
2016. január 6., szerda
Mellettünk
"Amikor szegény édesanyánkat megkérdezik, mivel foglalkoznak a fiai, és megmondja, rendre azt kérdezik, és „normális gyereke nincs”? A falu zárt, kegyetlen és szép világ, olyan gyökér, olyan életkezdés, ami örökre meghatároz. Erről a közös identitásról mesélnek a Grecsó fivérek egészen más nyelven, egészen másképpen. A tánc nem magyarázza a szöveget, nem pantomim. A közös este Inkább különös küzdelem, lelki leltár, virtuális családállítás. Eltérő nézőpontok, más formák, a közös gubancok körül.
Tartalmas, mégis intim, szórakozás, egy est a családról, a szerelmekről, az első csóktól az első válásig.
GRECSÓ KRISZTIÁN 1976-ban született Szegváron, a békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskolán végzett tanítóként, de sohasem tanított. A József Attila Tudományegyetem magyar szakát 2001-ben fejezte be. Öt évig élt Békéscsabán, volt a Bárka folyóirat szerkesztője, a Nők Lapja vezető szerkesztője és a Szépírók Társaságának alelnöke is. 2009-tõl vezeti az Élet és Irodalom próza és esszé rovatát. Isten hozott című regénye (Magvető, 2004) németül, csehül és szlovénül is megjelent. A Magvető gondozta a Pletykaanyu című novelláskötet második kiadását is 2005-ben, 2001-ben ezzel a kötettel robbant be Grecsó Krisztián a kortárs prózairodalomba. 2008-ban jelent meg Tánciskola című regénye. Legújabb műve, a Mellettem elférsz 2011 tavaszán került a könyvesboltokba. Drámáját, a Cigányokat (2010) Máté Gábor rendezésében tűzte műsorra a budapesti Katona József Színház. Déry Tibor-díjat 2004-ben, József Attila-díjat 2006-ban kapott.
http://grecso.hu/
GRECSÓ ZOLTÁN 1983. április 8-án született Szentesen, szabadúszó táncművész és koreográfus. 2006-ban Linzben diplomázott, majd számos magyar és külföldi koreográfussal dolgozott együtt – Stefanie Batten Bland, Duda Éva, Frenák Pál, Goda Gábor, Anna Tente. Több mint tíz év szakmai tapasztalatot követően 2009-ben megalapította saját improvizációs stúdióját, amely Willany Leó néven vált ismertté. Immár negyedik éve tanít a Színház és Filmművészeti Egyetemen, 2014-től Fülöp Viktor ösztöndíjas táncpedagógus és az Amatőr Táncszövetség művészeti alelnöke.
http://grecso.com/"
"Grecsó Krisztián: „Sokat küzdünk a gyökereinkkel, azzal, hogy elfogadjuk őket”
Kettejük tehetsége és a köztük lévő mély összhang által régóta adott volt minden egy közös kezdeményezés elindításához. Grecsó Krisztiánban és Zoltánban viszont sokáig fel sem merült, hogy együtt kellene dolgozniuk. A Mellettünk című összművészeti estjükre – mely január 19-től látható a Jurányi Inkubátorházban, az Orlai Produkció szervezésében – ugyanakkor nagyon is megérte várni, általa ugyanis egy eddig kevésbé ismert intim világba, saját gyökereikhez kalauzolnak minket.
A közönség számára valahogy természetes, magától értetődő, hogy együtt lát benneteket a színpadon, ti mégis jó pár kanyart magatok mögött hagyva jutottatok el odáig, hogy kettőtök tehetségét vegyítve hozzátok létre a közös előadásotokat, a Mellettünket. Miért?
Grecsó Zoltán: Először a Margó Fesztivál Rokonok című estjén léptünk fel közösen, ide, logikusan, olyan művészeket hívtak meg, akik rokonságban állnak egymással. Látványos összhang volt közöttünk. Ezután merült fel az ötlet, hogy létre kellene hozni egy közös előadást, amely végül egy pódiumest formájában valósult meg a Millenárison. A bátyám felolvasott, én pedig táncoltam: a Mellettem elférsz című regényére készítettem néhány koreográfiát, és azt vegyítettem régebbi projektjeimmel, köztük a Nebáncsvirággal. Katartikus élmény volt ráeszmélni, hogy a Nebáncsvirág mennyire rímel egy-egy szövegére. Ekkor vált számomra egészen egyértelművé, hogy hasonló témák, kérdések foglalkoztatnak minket.
Grecsó Krisztián: Az volt a meglepő, hogy nem nekünk jutott eszünkbe, hogy közösen kellene dolgoznunk, hanem egy ilyen alkalmi fellépés hozta az ötletet. Az pedig, hogy létrehozzunk egy összművészeti estet, ami egy komplett dialógus-dramaturgiára épül, végképp nem. Arra az evidenciára, hogy mi együtt dolgozhatnánk, akkor csodálkoztunk rá, amikor erre kívülről rá mutattak, és mi szinte megszégyenülve álltunk ott, hogy ez nekünk miért nem jutott eszünkbe.
A kettőtök között lévő összhangból automatikusan következett, hogy a Mellettünk úgy válik igazán izgalmassá, ha az alapja az improvizáció lesz?
G. Z.: Nem mondanám. Sokáig kerestük a megfelelő formát, és így jutottunk el odáig, hogy nem kész koreográfiát dolgozunk fel, hanem a bátyám által felolvasott szövegekre, és a bennük megjelenő elemekre reflektálunk tánccal és zenével. Azoktól megihletődve jönnek létre részemről a mozdulatok, egy zenekarnak köszönhetően pedig a dallamok.
G. K.: Több formátum és próbálkozás volt mögöttünk, mire eljutottunk az improvizációs dialógus- formáig. A színpadon megjelenített – pontosabban a felolvasott – irodalom és a tánc ugyanis nem feltétlenül szeretik egymást. Végül eldöntöttük, hogy megteremtünk egy ilyen egymást segítő, egymást értelmező helyzet a színpadon, ami lényegében olyan, mint egy földobott labda a teniszmeccsen: folyamatosan passzolgatjuk. A történeteket – amiket elmesélek a családról, magunkról, vagy a körülöttünk élőkről – folyamatosan cserélem, ez által pedig Zoli válaszai is cserélődnek. Szó szerint ki vagyunk tehát lökve a sokat emlegetett komfortzónából, és mivel mi magunk is mindig új helyzetbe vagyunk kényszerítve, minden este egyedi és megismételhetetlen lesz. Abban a pillanatban fog működni a történeteivel és a történetekre adott válaszaival.
Egymásról is sokat tanultatok a közös munka által? Tekintve, hogy eléggé személyes, intim hangulata van az előadásnak, mennyire kerültek elő például régi sérelmek, családi történetek, melyeket másképp láttatok, dolgoztatok fel?
G. K.: A Mellettünk egy nagyon különös metszete a színháznak és az önmegmutatásnak. Javasolni tudnám családterápiának is (nevet). Türelemre és elfogadásra szoktat. Az emberek láthatóan szívesen is élik meg velünk, hogy ennyire egymásra tudunk hangolódni az előadás közben, és ők is bele tudják ez által helyezni magukat a családi történetekbe, amiket felolvasok. A közös munka egyébként sokat segített abban, hogy ez a harmónia – amire végtére is mindenki törekszik – meglegyen köztünk otthon is. Másfelől pedig az öcsémet – akire, mivel elég nagy köztünk a korkülönbség, mindig gyerekként tekintettem – most láttam először felnőttként. Érdekes volt.
G. Z.: Az, hogy tánccal foglalkozom, a környezetem szemében sokáig valami piperkőc, gyerekes dolgot jelentett. És ha jó ideig gyerekként kezelnek, azt egy idő után te is elhiszed magadról. Ez az év azonban szakmailag a rácsodálkozásokról szólt. Rengeteg olyan dolog történt velem, amire büszke vagyok, és ami jó érzéssel töltött el. Ilyen volt, hogy az Orlai Produkcióhoz került a Mellettünk, és hogy elkészült az Egy faun alkonya, ami a Szkéné színházban megy, legközelebb január 15-én láthatja a közönség. Ez az első koreográfiám, amit Pesten játszanak, és igazán büszke vagyok rá, nagyon szeretem.
A Mellettünkben hangsúlyos szerep jut a közös identitásnak: a vidéki létnek, az ottani gyökereiteknek is.
G. Z.: A falusi lét nagyon erősen bennünk él. Táncosként és koreográfusként én is sokat táplálkoztam ezekből a gyökerekből – főleg a kezdeti időszakban, a szárnypróbálgatásaim alatt. A bátyámról viszonylag korán kiderült, hogy író akar lenni, és hogy ez sikerül is neki. Ahogy ez bekövetkezett, rajtam is egyre nőtt a nyomás, ami a mi családunkban amúgy is erősen jelen volt: szorongtunk amiatt, hogy ha nem léphetünk rá a saját utunkra, arra a sorsra jutunk, mint apánk, és életünk végéig az elszalasztott lehetőségeken szomorkodhatunk. A Nebáncsvirág épp ezt a feszültséget dolgozza fel: kicsit az édesapánk történetét, aki nem tudta kiteljesíteni a vágyait, kicsit az én történetemet is, ahogy attól tartok, hogy az a sors vár rám, ami rá is. Az, hogy van bennem egy jó adag magamutogatási vágy, hogy mindent meg kell csinálnom és el kell vállalnom, az elég erősen táplálkozott ebből a családi háttérből. De én már elég régóta használom is ezt a magas labdát, és csodálatos, hogy megtaláltam magamnak a táncot, mert általa könnyebb volt ezt az egészet levetkőzni.
G. K.: Sokat küzdünk a gyökereinkkel, azzal, hogy elfogadjuk őket, hogy megértsünk bizonyos dolgokat – leginkább azt, hogy felnőttként mennyivel másképp látjuk, amit gyerekszemmel gondoltunk vagy megéltünk. Ennek a kétféle szemléletnek az eltéréséhez pedig önkritikusan, önironikusan viszonyuljunk. Ez egy olyan fajta küzdelmes viszony, amely megjelenik az előadásban, és amely másokat is csiklandozhat és provokálhat. Főleg ebben a kétmilliós városban, ahol sok ezer ember – aki szintén más világokból jött – ugyanígy a helyét keresi, ugyanezzel a problémával küzd. Rácsodálkozik arra, hogy valaki állandóan megkérdőjelezi, vizslatja, fürkészi a pozícióját – és neki ebben a világban kell önmagára találnia.
Filákovity Radojka"
2016. január 5., kedd
Made in Pécs Fesztivál
Egy olyan fesztivált szervezünk január első napjaiban, amire még soha nem volt példa ebben a városban, de tartunk tőle, hogy az országban sem.
Január 8-9-én 5 belvárosi helyszínen (Eozin, Nappali, Pécsi Est Café, Szabadkikötő, Starusz Ti-ti-tá) egész nap közel 100 pécsi együttes és szólista fog fellépni, 20 perces minikoncertekkel. Az ötletet a februári Made in Pécsben megjelent nagy pécsi zenekari adatbázisunk adta, ahol alapos kutatómunkával összeszedtük az összes működő pécsi bandát és elképedve tapasztaltuk, hogy számuk majdnem eléri a 100-at. Azóta weboldalunkon folyamatosan frissítjük az adatbázist: https://madeinpecs.hu/zene/nagy-pecsi-zenekari-adatbazis"
Igen, jól látjátok, a Sarnabör is fellép (január 9. 14 óra, Eozin Kávézó)!!!
A másik két helyszínről is hírt adunk majd, ha meglesznek a plakátok.
UPDATE
UPDATE 2
UPDATE
UPDATE 2
2016. január 4., hétfő
Elhunyt az Oszkár-díjas Zsigmond Vilmos
1930. június 16-án született Szegeden, apja Zsigmond Vilmos, futballedző és kapus, anyja Illichman Bozena hivatalnok volt. A középiskolát a szegedi piarista gimnáziumban végezte. A képek iránti rajongása gyerekkorában kezdődött, édesapja fényképezőgépével fedezte fel a fotózást. 1955-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett operatőrként. Több főiskolai társával megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit, majd 1956 novemberében Kovács László operatőrrel elhagyta Magyarországot.
Az Amerikába való kiköltözés után több mint egy évtizednek kellett eltelnie, mire sikerült beilleszkednie, és operatőrként képes volt kitűnni a mezőnyből. Olyan tudás birtokában volt, aminek más ottani operatőrök nem: ismerte az európai filmszemléletet, a szovjet mozgóképművészettől a francia és olasz új hullámon át a magyarokig, és ezek összessége határozta meg a vizuális látásmódját.
 |
| Koltai Lajos, Zsigmond Vilmos |
Kezdetben laborokban dolgozott, fotózott, oktatófilmeket, dokumentumfilmeket és reklámfilmeket készített.
Első jelentős munkája a Peter Fonda rendezte Bérelt kezek volt, majd Robert Altman rendező rábízta a McCabe & Mrs. Miller című, 1971-es westernjének képi megvalósítását.
Azon operatőrök egyike, aki élete végéig nem volt hajlandó digitális technikával, videonyersanyaggal dolgozni.
1978-ban nyert Oscar-díjat a legjobb operatőr kategóriában Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjével. Oscarra jelölték a Szarvasvadász (1979), A folyó (1984) és A fekete dália (2006) című filmek operatőri munkájáért.
Egy 2003-as kérdőív szerint a filmtörténelem egyik legnagyobb hatású operatőrének számít. Az egyik legfőbb elismerés munkájáról, hogy azt mondják, ötvenéves hollywoodi pályafutása alatt nem volt két filmje, ami ugyanúgy nézett volna ki.
 |
| Kristof Zanussi, Zsigmond Vilmos |
Operatőri látásmódja - a hangulati világítás, az emberi arc középpontba állítása, az emberi történetek bemutatása és a realista ábrázolás - az 1960-as években kibontakozó amerikai független filmes mozgalom, az Új Hollywood felé vitte. Elmondása szerint mindig azok a filmek érdekelték, amelyek az emberekről szólnak.
Ő fényképezte a vietnami háború borzalmait és utóhatását bemutató A szarvasvadászt, amiért - bár jelölték - Oscar-díjat nem kapott, de átvehette a Brit Filmakadémia (BAFTA) elismerését. Ő maga ezt a filmjét tartotta a legjobbnak.
2002-ben fényképezett először magyar filmet: a Bánk bán című Erkel-opera 2002-es filmváltozatáért Káel Csaba rendezővel megosztva megkapta a legjobb operaadaptációért járó díjat a világ egyetlen filmoperatőr fesztiválján, a Cameraimage-n. 2006-ban egyik közreműködője volt A lyukas zászló című 1956-os dokumentumfilmnek, és ő volt az operatőre A halálba táncoltatott lány című, Hules Endre által rendezett filmnek (2011).
Zsigmond Vilmos 1999-ben megkapta az Amerikai Filmoperatőrök Társasága (ASC) életmű-kitüntetését. 2000-ben Göncz Árpád államfő elnöki Aranyéremmel tüntette ki, 2001 óta a Corvin-lánc birtokosa, 2004 óta Szeged díszpolgára, ahol mozitermet is elneveztek róla. 2005-ben megkapta a Magyar Operatőrök Társasága életműdíját, a következő évben a Magyar Művészetért Díjat, 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjai közé választották. A 2014-es cannes-i filmfesztiválon átvehette az operatőri életműdíjat, ősszel a CineFest miskolci nemzetközi filmfesztiválon ismerték el életművét.
2015 április közepén az ő kiállításával nyílt meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál a Ludwig Múzeumban. A Gellért szállodában lakosztályt neveztek el róla."
2016. január 2., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)