"2015. július 2 – augusztus 3. között rendezik az eddig is már több ezer látogatót vonzó, 24 éves Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivált. Az öthéten át tartó esemény hétfői és csütörtöki koncertjein többek között, olyan művészek és zenekarok lépnek fel, mint Tompos Kátya, a Budapest Klezmer Band, a Szent István Szimfonikus Zenekar, a MÁV Szimfonikus Zenekar, Orosz Zoltán és Horváth Kornél, a Magyar Virtuózók Kamarazenekar, Szirtes Edina Mókus, a Mendelssohn Kamarazenekar és a 100 tagú cigányzenekar.
„Az idei 24. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál gerincét a korábban is sikert arató zenekarok és szólisták fellépése, a klasszikus zenét bemutató koncertek adják, emellett azonban több újdonsággal is szolgálunk” - közölte Bálint Gábor, a koncertsorozatot rendező Musica Hermina Alapítvány vezetője.
Az idei fesztivál különlegessége, hogy július 13-án első alkalommal mutatkozik be egy virtuóz duó, Orosz Zoltán harmonika- és Horváth Kornél ütőhangszeres művész. Kuriózumnak számít Szirtes Edina Mókus koncertje is, hiszen a hegedűművész július 20-i fellépésekor életművét összegzi egyedi hangzású zenekarával. Különleges zenei csemegének ígérkezik a Mendelssohn Kamarazenekar fellépése: július 23-i koncertjükön előbb Csajkovszkij Vonósszerenádját adják elő, majd a Swing a la Django zenekar vérbő latin melódiáinak szolgáltatnak zenei hátteret.
A szerzői estek sorában július 6-án romantikus zenét (Dvorák és Brahms műveket) élvezhet a közönség a Szent István Zenekar előadásában, július 9-én a MÁV Szimfonikus Zenekar Csajkovszkij estet tart Jandó Jenő zongoraművész közreműködésével, a Magyar Virtuózok Kamarazenekar Szenthelyi Miklós hegedűművész fellépésével Vivaldi és Bach műveit szólaltatja meg egy barokk est keretein belül. Július 27-én a Budapesti Vonósok Mozart estet rendeznek Szentpéteri Gabriella zongoraművész közreműködésével.
A fesztiválon július 30-án lép fel az igazi hungarikumnak számító 100 tagú cigányzenekar, majd a koncertsorozatot az egyre népszerűbbé váló Budapest Bár nosztalgia zenékből álló műsora zárja. Az énekesek: Németh Juci, Rutkai Bori, Frenk, Keleti András és Kollár-Klemencz László.
A Vajdahunyad Vári Nyári Zenei Fesztivál nyitóhangversenyét minden esztendőben a Szent István Király Szimfonikus Zenekar biztosítja. Záborszky Kálmán vezényelt a Csajkovszkij esten.
"Aki azt várja, hogy a fílmet fogja tőlünk látni, az most menjen el..." - mondja Berger (Szabó Kimmel Tamás) - vagy valami hasonlót - a darab elején és ezzel el is helyez minket a Mohácsi testvérek univerzumában. A hírek szerint az eredeti Brodway előadást látjuk, de ismerve Mohácsi munkamódszerét és hallva a friss híreket - és most látva az előadást (és mert nem ismerve az eredeti szövegkönyvet - csak annyit tudunk róla, hogy a dalok átvezetói, összekötői a dialógok -, viszont ráismerve a "mohácsiádákra"), jócskán átdolgozott előadást kapunk.
A szakmai előbemutatóría szólt a meghívásunk, a premier elött két nappal, így csak a jelen állapotról tudunk beszámolni, de Mohácsinál minden előadás egy jelen állapot, jócskán a bemutató után is változik, átíródik, rövidül, hosszabbodik a darab.
Volt egy kis probléma a félretett jegyekkel, de ez mint mindig, megoldódott és az utolsó sorban, a hajdani mozi páholy helyén kaptunk zsöllyét. (Mondtam is Nővéremnek, ha ilyen távol is hat az előadás, akkor gondolkodás nélkül is jónak mondható.)
A színészek eljátszák, hogy színészek, akik aljátszák a Hair-t. Bemutatkoznak, énekelnek, beszélnek hozzánk, énekelnek, felvázolják az alaphelyzetet, énekelnek. Az első rész tulajdonképpen hosszúra nyúlt bevezetés kicsit néha abszurdba fordulva, változó minőségű poénokkal, direkt, szájbarágós tanításokkal, tanulságokkal szabadságról, elfogadásról. Amerikában maradva is a mai Magyarországra reagálva. Ahogy az eredeti (a hírek szerint) nincs megírva, úgy egyenlőre ez sincs nagyon, érezni rajta az improvizációk esetlegességét, ütemhibáit, de ez valószínűleg előadásról előadásra javulni fog. A dalok jól szólnak, a kórusok és szólók helyükön vannak, bár ahol ültünk nem mindig értettük az újrafordított szövegeket (Závada Péter). Ez valószínűleg a színház akusztikai hiányossága, mert a dialógokat is nehéz érteni, ha nem felénk beszélnek. Az erősített ének és természetes beszéd között pedig nagy az akusztikai külömbség, kell pár pillanat, míg a füll átáll. A tánc az első részben csoportmunka, együtt vannak, elég spontánnak tünnek, hozzák a “feelinget”.
A második rész egyértelműen erősebb, drámaibb, “megírtabb”. Szakít a rövid szöveg, rövid dal szekvenciával. Sztoriilag ez a Hair! A sorozás után ráismerhetünk a Megbombáztuk... abszurd katonai örületére új motívumokkal füszerezve. Bukowski halála is innen ismerős - nem lőjük le a poént, mert az előadás elején maga Bukowski ismétli többször, hogy a végén meg fog halni (itt van az egyetlen utalás a filmre, mikor Bergertől kérdezgetik, hogy nem akar-e vele ruhát cserélni) -, de a feldolgozása más, viszont most is drámai. A játék a második részben összefogottab, több a szóló tánc és ének. Itt kerül csak a főszereplők fejére hosszú haj - hogy el lehessen énekelni a “Hair”-t -, mutatva ezzel is, hogy a lázadó fejdísz itt nem divat kérdése, hanem a szabadság szimbóluma.
A második részben különválnak az énekesek és a táncosok, sajnos kevesebb az “öszmunka” közöttük. A drámai befejezés megadja a lehetőséget a katarzisra, ami a nézők belső állapotától függ, hogy megtörténik-e. (Nálunk, Nővéreknél egy igen, egy nem.) Elképzelhető, hogy később újra megnézzük - esetleg szabadtéren -, hogy hová fejlődött az előadás (mert hogy fog, az biztos).
Mindenesetre levonhatjuk belőle a tanulságot:
"Az elfogadás szabadsága a szabadság elfogadása." (én)
Rendező: Mohácsi János
Premier: 2015. június 24., Belvárosi Színház
www.orlaiprodukcio.hu
A videót készítette: Fanatics Film
„Mindenkinek más miatt nehéz”
A készülő Hair jócskán túllépi a szórakoztató színház megszokott kereteit: a minőségi zenés-táncos interpretáció mellett gondolkodtatni, ráébreszteni, reflektálni akar. Csémy Balázzsal és Nagy Dániel Viktorral beszélgettünk, akik Woof karakterén keresztül beszélnek elfogadásról, toleranciáról, a párbeszéd fontosságáról, a személyes szabadság elementáris akarásáról és azt is elárulják, miért lesz meghökkentő az előadás.
Most, hogy lassan elérkeztek a finisbe, átköltöztetek a Jurányi próbaterméből a Belvárosi Színházba, már itt folynak a próbák. Szokjátok a környezetet?
Csémy Balázs: Igen, most már be kell állítanunk a koreográfia végleges térformáit, és fel kell mérnünk, hogyan lehet ebben az új térben mozogni.
Nagy Dániel Viktor: Jóval kisebb a hely, de inspiratívabb is egyben. Már egészében tudjuk próbálni a darabot, nem elemenként, jobban látjuk a tér, a nézőtér tulajdonságait, a fényeket. A szöveg még mindig, folyamatosan formálódik és alakul, hiszen egy része eleve improvizatív. Nagyon mi vagyunk benne, Mohácsi ránk, rólunk írja.
Egy ilyen struktúrába belefér az is, hogy a bemutató után is alakul még, viszonylag sokáig képlékeny, formálható marad?
CSB: Én dolgoztam már korábban Mohácsi Jánossal, és akkor volt rá példa, hogy még az előadások során is behozott egy-egy új ötletet, finomított néhány mozzanaton, szóval nem kizárt, hogy itt is alakulnak majd bizonyos dolgok, már ami a párbeszédeket illeti. A mostani próbafázisban elsősorban az a fontos, hogy a táncokat és az énekeket a lehető legpontosabban kidolgozzuk, hiszen egy alapvetően zenés darabban döntő jelentőségű, hogy a számok erősen és koncentráltan tudjanak megszólalni. A látványhoz, a hatásmechanizmus működéséhez ez lesz a bázis; a prózai részeken, az összekötő jeleneteken pedig még csiszolhatunk akkor is, amikor az előadás zenei anyaga már üzembiztosan működik.
Mindketten Woof figuráját játsszátok az előadásban. Hogyan kell őt elképzelnünk az újragondolt darabban, ami köztudottan nem igazodik Forman filmjéhez, de még az eredeti Broadway-musicaltől is eltér?
NDV: Semmi köze nincs a filmben megismert Woofhoz – még csak nem is mi énekeljük azokat a dalokat, amiket a filmben ő. Nyilván megjelennek emblematikus elemek a karakteréhez kapcsolódóan, amelyek néhány utalás erejéig később is visszatérnek, például ki van mondva, hogy drogdíler és meleg. De ennek nincs döntő jelentősége, mert, ahogy a darabban is szerepel, tulajdonképpen mind egyek vagyunk, ugyanannak a törzsnek a tagjai, akik kivonultak a társadalomból. Fiatalok, akik sok mindent gondolnak a rendszerről, a társadalmi helyzetről, ezt pedig valamilyen gunyoros vagy szerethető formában előadják. A két szám közötti átkötő jelenetek tulajdonképpen életképek lesznek, egy-egy problémakör körbejárása és a hozzájuk való viszonyulások megmutatása. Mindenkinek van egy kis története, mindenkinek más miatt nehéz: van, aki terhes, van, aki fekete, vagy van, akit elvisznek katonának, mert nem járt be az egyetemre.
A közösség, az egység hangsúlyozása mellett mennyire lehet domborítani a karakterszerepekkel?
NDV: Az már önmagában erős személyiségre vall, ha valaki elszánja magát arra, hogy kivonuljon a társadalomból, vállalja a felelősséget, tudja, mit akar és mit nem. De a karaktereink alapvetően annyira lesznek erősek, mint amennyire mi a saját egyéniségünket beletesszük a próbákon, amekkora erővel mi akarjuk azt kimondani, hogy például mit jelent ma Magyarországon homoszexuálisnak lenni, milyen bélyeg ez, mit gondol róla a társadalom. Ugyanakkor szerintem a mondanivaló sokkal fontosabb, mint maga a karakter. A legtöbb szerep egyensúlyban van, viszont mindenkinek jut egy kis szelet, hogy fontos dolgokról beszéljen.
Mit tudtok Woof figuráján keresztül elmondani a másságról, a toleranciáról a magyar közönségnek?
CSB: Szinte az első jelenetek egyikében megtudjuk róla, hogy meleg, és hogy ő látja el a csapat többi tagját a drogokkal. A szerep megközelítésében azonban szerintem az az igazán lényeges, hogy mindemellett ő egy közösség fontos tagja, nemcsak elfogadják, hanem nagyon szeretik is őt, így számára a szexuális identitása egyáltalán nem jelent problémát. Éppen ellenkezőleg: bátrabbá teszi, szókimondóbbá – ez is érdekes tapasztalat lehet majd a nézőknek: egy olyan karaktert látnak, aki nem rejtőzködik, nem szégyenkezik, inkább egyfajta erényt kovácsol abból, amiben ő különbözik a többiektől. A Hairben úgy jelenik meg a másik mássága, hogy az különleges, szerethető és olykor vicces, de semmiképp sem olyasvalami, ami miatt kirekesztésre kell, hogy ítéljék.
NDV: Sokszor elfelejtjük, hogy embertársaink tulajdonképpen semmivel sem másabbak, mint mi. Azt hiszem, sokan a félelem miatt határolódnak el a „kényes” és tabusított témáktól, és a félelem bizony egy nagyon erős diktáló erő. Nekünk azt érdemes megmutatnunk, hogy legtöbben nem dekadenciából ilyenek vagy olyanok, hogy például melegnek lenni nem választás vagy különbözni vágyás kérdése. Ugyanolyan félelmekkel, szorongásokkal élnek, mint bárki, és ha ezt megmutatjuk, közelebb hozzuk az elfogadást a nézőkhöz.
CSB: Szeretnénk elérni, hogy a leendő nézőink esetleg elgondolkozzanak azon is, hogy számukra mit jelent a szabadság, mitől érzik szabadnak magukat, mennyiben jelent ma mást ez a szó, mint amit a hatvanas-hetvenes években, amikor az eredeti darab íródott, annak a bizonyos generációnak jelentett. Úgy érzem, hogy például a darab zenei világa kapcsot tud képezni a jelen és a múlt között, hiszen a Hair-dalokat a mai napig sokan ismerik, életkortól függetlenül. Tehát valamit nagyon erősen jelentenek most is, nekünk is: a személyes szabadság iránti elementáris vágyat. A mi feladatunk, hogy ezt az érzést a dalokon keresztül közvetíteni tudjuk.
Mennyire cél az, hogy provokatív legyen az előadás, hogy görbe tükröt tartsatok a mai magyar társadalom elé és sokan kínosan találva érezzék magukat?
CSB: Reméljük, hogy provokatív lesz, legalábbis abban az értelemben, hogy a felvetett és körüljárt problémák és kérdések képesek lesznek majd párbeszédet elindítani a nézők között, elgondolkodhatnak egy-egy számukra is ismerős helyzeten és megvizsgálhatják azokat a saját életükre kivetítve is.
NDV: Nem hinném, hogy kifejezetten inzultálni fogunk bárkit ezzel az előadással, de talán meghökkenteni igen – azzal, hogy pont a Belvárosi Színház színpadán, ennyire szabad szelleműen és szabadszájúan felmutatunk és kimondunk dolgokat. Ez a szórakoztató színház világában egyáltalán nem szokványos. Nem a hippi-életérzés megmutatásán erőlködünk, a gondolkodtatást tűztük ki célul. Úgy érintünk mélységeket, hogy beszélünk bizonyos problémákról, de megoldásokat nem kínálunk fel. Arra koncentrálunk, hogy mi, fiatal, 27-28 éves emberek mennyire pakoljuk bele önmagunkat, a magunk impulzivitását abba a jelenetbe, ami a mai napról szól. Tulajdonképpen a Hair kapcsán beszélgetünk arról, mi történik Magyarországon 2015-ben. Azokkal a témákkal, amelyek az előadásban is megjelennek, napi szinten foglalkoznak a médiumok, a tőlünk nyugatabbra történő események is arra világítanak rá, hogy mozdulni kéne valamilyen irányba. Egyelőre mi a színház világában, művészileg nem igazán tartunk ott, hogy sok példát lehetne felsorolni a párbeszédre. Persze nem gondolom, hogy a Hairtől valami hatalmas, robbanásszerű változás jön, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan fogják látni és olyan módon szólal meg, ami tanít és elindít valamit.
Reggel óta áll sorban a POSZT2015 hangulatok 7 videónk és várakozik a konvertálásra. Az oldal türelmet kér... Persze, ahogy ezt kirakom, biztos befejezi :) (így szokott történni Mörfiéknél...:)...)
Majd még visszanézünk, hátha............
Visszalépett a Fishing on Orfű egyik főtámogatója. A már teltházas fesztivál mégsem búslakodik: a támogatói jegyeket elérhetővé teszi, a nagyszínpad nevét pedig megszavaztatja. Ezzel egyidőben a fesztivál a pécsi futball előtt tisztelegve középső helyszínét PMFC színpadra kereszteli.
Június 17-én indul a Fishing on Orfű, amelyre május elején már minden jegy elkelt. Az orfűi fesztivál már második éve elővételben teltházas, most mégis felszabadul párszáz jegy: az egyik távozó főtámogató számára félretett 300 db 3 napos bérlet szerdától bárki által megvásárolható lesz.
A szervezők nem hagyják név nélkül a nagyszínpadot. 2013-ben már elárverezték a fesztivál legnagyobb zenei helyszínének nevét, a befolyó pénzösszeget pedig jótékony célra fordították. A Fishing idén szavazást hírdet, így a publikum lehet a főszponzor, és döntheti el a 2015-ös nagyszínpad nevét. Egy szabály van: a nevet a fesztivál egyik idei patinás fellépője kell, hogy ihlesse! Íme pár tipp:
A szavazás lebonyolításáról a fesztivál Facebook oldalán értesülhetnek az érdeklődők. A 300 db bérlet értékesítése június 3-án szerdán 12:00-kor kezdődik meg a Ticketportal országos hálózatában, valamint a ticketportal.hu oldalon. A szavazásban részt vevők között a szervezők 10 db 3 napos bérletet sorsolnak ki.
A Fishing on Orfű a harmadosztályba száműzött Pécsi Mecsek Futball Club előtt tisztelegve középső színpadát a patinás futballklubról nevezi el. A PMFC színpadon olyan független, leginkább az undergroundban tevékenykedő zenekarok lépnek fel, mint a Kipu, a Junkie Jack Flash, a Ricsárdgír, a Hollywoodoo, a Jazzékiel, a Grand Mexican Warlock, az Uzipov, a Blind Myself, az Apey and the Pea, a Téveszme, az AWS vagy a S O N Y A.
2015. máj. 7.
A nyolcadszor megrendezett fesztiválon a Pécsi Tudományegyetem is képviselteti magát, erről született egy együttműködési szerződés.
A Fishing on Orfűn 2014-ben tartotta első tematikus visszatérő koncertjét a legendás Kispál és a Borz. A három évre tagolt rendhagyó újjáalakulás időrendben veszi sorra a zenekar életművét: 2014-ben az első három lemez legjobb dalaiból válogattak, 2015-ben a középső, míg 2016-ban a lezáró korszak következik. A trilógiát indító, rendkívüli hangulatú tavalyi Fishinges koncertet most már felvételről is megnézhetitek!
A blog oldalsávjában találjátok.
Rákattintotok a lejátszásra és - na itt jön a dolog szépséghibája, mert csak a Spotify-al együtt működik, ezért behívja a programot, vagy ha nincs, eldob az oldalára, hogy letölthesd és ott - már játssza is le a zenéket. Sajnos csak helyben lehet szabályozni a sorrendet, így ti döntitek el, hogy mi szóljon: vagy mentek sorban (jelenleg több, mint 34 óra), vagy válogattok, vagy a "Lejátszás" menüből a "Véletlen sorrendre" böktök. (Sajnos csak így lehetett megoldani, hogy ne mi fizessük a jogdíjakat, mégis jogkövetők legyünk.)
Hogy miért csináltuk a "rádiót"?
Bulikban, ahol mi nyomjuk a zenét, barátaink mindig szomorúan kérdezik: Miért nem lehet ezeket hallani a rádiókban? Hát íme, nálunk mostantól lehet! A tartalom idővel változni is, bővülni is fog, ha egyáltalán érdemes lesz ezzel foglalkoznunk (majd csinálunk róla egy Nemzeti Konzultációt).
Tehát: kísérleti jelleggel elindult a Radio Lumnicer!
Ennek az ötletnek a hatására született meg a "sarnabör szövegelős" lemez. Persze - mint sokszor lenni szokott -, a "stúdióba vonulás" után az ötletből csak a szöveg és az alapritmus maradt, de talán ez jobban is illik a Sarnabörhöz, mint az eredeti terv, a Rage Against the Machine-es koppintás :)
Simara - Petőfi: Még nyílnak
a "Sarnabör szövegelős" album demojából
(680x480).png)
