Szószerint ütős, de nem vágunk az események elébe, betartjuk az időrendet, az in média rését Tán Egy Balkánira hagyva, de az ő szavai nem tűrnék a blogfestéket.
Tehát:
Ha valaki egyedi cipőt szeretett volna venni magának, megtehette a fesztiválon, sőt, a kreatívok saját terveiket is elkészíttethették pár nap alatt. Jó ötlet, drukkolunk a vállalkozásnak.
Hölgyeim és Uraim, fontos bejelentés történt tegnap: az Európa Kiadónak húsz év után új dala van! Úgy látszik Menyhárt Jenő lassan visszapréselődik a Nagy Magyar Valóságba. Azért a régi zenéket sem kell felednünk, ugrált rá boldog és...., na, boldogtalant azt nem láttunk. A dalok hangszerelése kicsit módosult, de a ma is aktuális mondanivaló és a kedvvel előadott műsor mindenkire nagy hatással volt.
A Psycho Mutants sodró lendületét nekünk most elnyomta a gitárok csörömpölése és a harmonika el-el tünedező alig hallható nemhangja. Kár, hogy a hanggal nem sikerült rendesen beállniuk!
A Velőrózsák új csapatában KisPi mellett csak az énekes maradt, dalaik egyre érettebbek, bár nem túl változatosak. Frenk szokás szerint bűvölte a közönségét, a tőle megszokott stabil színvonalon adta elő új lemezének lassan egyre népszerűbbé váló friss dalait is.
Szabó Balázs nagy meglepetést okozott. A dalok a régiek (kivéve a készülő lemez dalait), de a csapat teljesen kicserélődött és a hangszerelésbe belelopakodott egy kis elektronika. Nagy volt az érdeklődés és nagy a megérdemelt siker.
Aztán épp a következő helyszínre bandukoltunk - csináltunk egy képet a Kiscsillag beállásáról és lefényképeztük a karcsú holdat -, mikor hátulról leütöttek és Péter, immár csak volt barátom (a nevét a családjára való tekintettel nem írom ki) eszelős tekintettel és ököllel-tenyérrel ránk támadt, hogy mi vámpírok vagyunk és azonnal takarodjunk innen. Megdöbbenve álltuk az ütéseket („Nem az a férfi aki adja, hanem aki állja.”), próbáltuk szép szóval lecsillapítani, de Xéniának is akkora pofont adott, hogy darabokra hullt a szemüvege. Immár félig vakon, feltoluló rossz emlékekkel, sírva próbált kitérni az ütések elől, míg fotósunk a felszerelését próbálta menteni. Az egyik fesztiválozó hívta a biztonságiakat, akik példás határozottsággal vezették el sz őrjöngő embert. Az ismeretlennek, a hirtelen segítőkész embereknek és a biztonságiaknak a segítségét köszönjük. Mielőtt mindenféle mendemonda szárnyra kapna, le szeretném szögezni, hogy sem a fesztiválnak, sem a szervezőknek az ügyben semmi felelősségük nincs, az ilyen „megőrülős” eseteket nem lehet előre kiszűrni, csak ahogy itt is, helyben, megfelelően kezelni. Nem értjük mi történt és miért, de reméljük, hogy Pétert meg tudják gyógyítani.
Nekünk ez volt a Kutya Vacsorája. Hazakisértük a zokogó Xéniát és megpróbáltuk megfejteni, feldolgozni a történteket.
Nekünk sajnos így ért véget a Fishing on Orfű 2012-ben.
A vég - Fishing on Orfű 2012 from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése