„Emerkettős zene!“ - jellemezte egyszerűen Xénia a Hated Tomorrow koncertjét. Igaz, hasonló gitár centrikus pop-altereket kilóra nyomnak a még mindig leghallgathatóbb (bár változó színvonalú) magyar zenei rádióból. Fő jellemzőik, hogy ha nem ismered a dalokat, vagy jól a zenekart, meg nem mondod, hogy éppen ki sikálja a divatos húrokat. A hangszerelés, a dalok, a dallamok deja vu-jében tobzódunk, hiányzik az (újat)mondani akarás (vagy a tehetség), az egyéniség.
A Hated Tomorrow nyert tehetségkutatót, kapott díjakat, lemezeikbe próbálnak változatosságot csempészni, ez a koncertjük mégis olyan volt, mintha a „Hogyan csináljunk villanygitáros pop slágereket“ című önképző tananyagból csak az „Ami bevált, azon ne változtassunk“ című fejezetet olvasták volna el. Ahogy elkezdték, majdnem úgy fejezték be egy óra múlva: szinte ugyanaz a tempó (bpm), ugyanaz a hangzás (hangszerelés), ugyanaz a vers - refrain ismétlődés könnyen megjegyezhető és énekelhető dallamokkal. Ebben a keményen és vidáman előadott szelíd fodrozódásban voltak azért kisebb hullámok is, az első, a kábé középső és az utolsó magyar nyelvű dal, amikor nem kellett elnyomni készülő ásításunkat. A befejező „angolozás“ pedig kifejezetten felébresztett, bizonyítva, hogy tudnának ők, ha........
Persze nem vagyunk egyformák, a buli sokaknak tetszett és biztos mi vagyunk félrefaragva, akiket a változatosság (és az egyéniség) gyönyörködtet.
Hated Tomorrow from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése