Az alkalom szomorú, a világítás hangulatos és néhol sejtelmes, az összegyűlt zenész kollégák és barátok és rokonok és üzletfelek és azok akárkijei vidámak. Teve végig színpadon, a többiek pedig sorban váltják egymást, némelyek a beharangozott jam session-re készülve.
Először Stoni triójának kétharmada társul és játssza Stoni új szerzeményeit, jól, bár kicsit röviden alapozva meg az estét. A Woodstock, a nevében is jelzett klasszikusokat utánjátszó zenekar stabilan ült rá erre az alapra kívánságokat is teljesítő műsorával. Majd Rudán Joe kaparintotta kezébe a mikrofont és fokozta a hangulatot egészen addig - legalábbis nekünk -, míg nem kezdett a daláért két forintot kunyerálni. Innen már ment tovább az örökmozgó, Deep Purple-t utánozni próbáló P. Mobilt utánjátszó… Eszembe juttatta, miért is nem hallgattam sokáig magyar zenét… (Nem mondom, részegen lehet gajdolni és ugrálni rá - mire nem? -, de ez már születése pillanatában is kicsit poros volt (gondoljatok bele, mik mentek akkoriban „odaát”…), most meg szinte fullasztóan ósdi nekem. Érdekes, a Zeppel, Hendrixel, Pörpüllel, stb. nem vagyok így! De hát kinek a pap, kinek a paplan…) Ezután még jött Beatrice, meg Bikini, meg még ki emlékszik rá mi, míg az egész vad zászlólengetésbe torkollott, amit mi már otthagytunk…
… Ez így frappáns befejezés lenne, de nem fedi a valóságot. Csak fontolgattuk az távozást, de még maradtunk beszélgetni, hidratálni… és búcsúztatni ezt a szép házat és kertet, melynek helyén hamarosan társasház épül.
(A kert képeinek egy részét Xénia készítette, a többit a szokásos Simarafoto. Mivel nem akartuk senki zenéjét kihagyni, ezért a képek alá inkább „hátradőlős”, nyugis muzsikát választottunk.)
Házbúcsúztató koncert from simarafoto on Vimeo.
zene: La Mia Bocca, Small Night Orchestra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése