Én ebből akkoriban kimaradtam. Magyar pop zenét is csak elvétve hallgattam. Tudtam, hogy van valami ilyen nevű banda és annyi. Azóta el is felejtkeztem róluk, egészen feltámadásukig. Most, mint egy ujszülöttnek, nekem minden daluk új. És a koncertjeik is.
Nem csak az ezredforduló ifjúsága, hanem az akkori ovodások is özönlöttek a régen várt bulira. A zenekar nagy késéssel kezdett, de akkor az eddig szinte üres terem hirtelen megtelt vidáman üvöltő, csápoló fanokkal (nem szőrzet!). A lemezekről megismert dalok szóltak lendületesen, lehengerlően. Bár itt egy kicsi törést éreztem: a banda egyik fele mindent beleadott, míg a másik kicsit szokatlanul visszafogott volt, de ez a zenei teljesítményen kifelé nem látszott, hallatszott. Mikor a koncert után Frenket ennek okáról kérdeztem, csak csendesen elmosolyodott és felhajtotta a pálinkáját...
Két koncert is volt egymásutáni napokon és a másodikra is elmentem volna, ha nem vág orron aznap este az Álom Manó…
Hiperkarma from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése