Varró Dani és Keresztes József (2022.05.29.)

 

titkok, katlanszövegek, vetítések…

 

"Kedves Barátunk!

 
titkok, katlanszövegek, vetítések…
 
A hírlevelek írója mostantól bajban van, hiszen a programok napról-napra zúdulnak a honlapra-facebookra, nem olyan könnyű már „titkos előzetes” információkkal szolgálni.
 
Na, azért nem olyan nagy a baj, tudunk előhúzni a kalapból egy-két meglepetést. Tudjatok róla, hogy a telex.hu-n hamarosan sorra megjelennek nagyszerű írások az Ördögkatlan apropóján. A 15. jubileumi év alkalmából felkértük néhány íróbarátunkat, hogy válasszon egy fotót és egy emléket az elmúlt másfél évtizedből – aztán írjon nekünk. Gyönyörű szövegek születtek, meglátjátok! Háy János az első Katlant idézi meg, amikor a megnyitón a ránk zúduló vihar elől a nagyharsányi tornaterembe menekülve a már nagybeteg Cseh Tamással beszélgetett; Parti Nagy Lajos a kapolcsi óvodától indul, hogy átöleljen három évtizedet; Kemény Zsófinak egy francia utcaszínházról, pontosabban a szereplők bőröndbe zárt fejéről saját generációja jutott eszébe; Grecsó Krisztiánnak, Kollár-Klemencz Lacinak, Nyári Krisztiánnak, Szabó T. Annának… na, mindent azért a hírlevélben sem írunk meg. Meghagyjuk a titkokat azoknak, akik majd meglelik ezeket a szövegeket a telex.hu-n.
 
A „titkosításban” segített nekünk a televízió is, mely nem közvetítette, de még csak nem is rögzítette a Nemzeti Színházban 2021. szeptemberében megrendezett Törőcsik Mari Emlékestet (mely erősen kötődik Katlanhoz, hiszen az est rendezője Bérczes László, közvetlen munkatársa pedig Göttinger Pál volt – mindkettejüknek van némi köze az Ördögkatlanhoz). Két kicsi kamera azért megőrizte az örökkévalóságnak ezt a kivételes estét. Kivételes, mert mondjon valaki egyetlen másik olyan helyzetet, amikor egy színpadra lép, közös műsorban Alföldi Róbert, Vidnyánszky Attila, Jordán Tamás, Trill Zsolt, Básti Juli, Szűcs Nelli, Dés László, Blaskó Péter… Sorolhatjuk. Nagyszerű művészek tisztelték meg egymást, a közönséget és mindenekelőtt Törőcsik Marit, és született egy egyszeri esemény – aminek tanúi lehetnek mindazok, akik augusztus 6-án este a Narancsligetben megnézik azt a filmváltozatot, amit Bérczes László és Ujvári Csaba varázsolt. Két kamerával, na meg egy kis fantáziával és munkával.
Ha már vetítés: sokan emlékezhetünk az „Eldorádó” híres jelenetére, amikor a halálból hozzák vissza a torokgyíkban szenvedő kisfiút, aki maga a szerző-rendező: Bereményi Géza. A kisfiú, Tóth Barnabás felnőtt, és filmeket, nem is akármilyeneket rendez (Susotázs, Akik maradtak) rendez. Ő találkozik Gézával a „Bereményi kalapja” című nagyszerű új filmben (rendező: Papp Gábor Zsigmond), hogy jobban megismerjük a Bereményi-legendáriumot. Ez a vetítés is a Narancsligetben lesz augusztus 5-én.
 
„Shakespeare37”, ez a címe annak a filmnek, amiben Shakespeare összes művét dolgozzák fel kortárs magyar szerzők. Van, hogy új átirat születik, van, hogy egy fő motívumot ragad ki az író, van, hogy egy jelenetet. A 20-30 perces etűdökben a hazai színházi szakma legjobbjai szerepelnek (Csuja Imre, Kováts Adél, Kocsis Pál, Fullajtár Andrea…). Izgalmas a képi megvalósítás is, egyetlen snittben dolgozzák fel az egész anyagot. A már elkészült 22 etűdöt folyamatosan vetítjük a beremendi Kovácsműhelyben.
Minden vetítést nem sorolunk, újra lesz Malter Vándor Filmfesztivál, a telex.hudokumentumfilmeket hoz, Bérczes Tibor menekült-kérdést boncolgató beszélgetésein találkozhatunk „Az állampolgár” című film főhősével, Dr. Cace-Baly Marceloval…
 
Persze minden titok fényre derül, főleg, ha találkozunk augusztus elején.
Addig is ölel benneteket,

a katlancsapat"

Wake Up 1230 (2022.05.19.)

 

Valahol oroszországban - A kaposvári Csiky Gergely Színház archívuma

 

Cím: Valahol Oroszországban

Bemutató dátuma: 1991. február 1.

A bemutató helyszíne: Kaposvár, Csiky Gergely Színház

Rendező: Jeles András m.v.

Szerző: Csehov (Három nővér), Eörsi István (Gulagdalok), Hamvas Béla (Karnevál), Puskin (Borisz Godunov)

Fordító: Kosztolányi Dezső (Csehov: Három nővér)

Dramaturg: Spiró György

Zenei vezető: Fuchs László

Zeneszerző: Melis László

Koreográfus: Györgyfalvay Katalin m.v.

Díszlet: Antal Csaba m.v.

Jelmez: Szakács Györgyi m.v.

Társulat: Kaposvár, Csiky Gergely Színház

Színészek: Tuzenbach: Hunyadkürti György, Szoljonij: Bezerédi Zoltán, Versinyin: Helyey László, Ferapont: Tóth Béla, Csebutikin: Jordán Tamás, Fedotyik: Karácsony Tamás, Andrej: Kulka János, Kuligin: Spindler Béla, Rode: Krum Ádám / Csapó György (szerepkettőzés), Olga: Csákányi Eszter, Mása: Kristóf Katalin, Cselédlány: Nagy Mária, Anfisza: Ilonka néni, Natasa: Varjú Olga, Irina: Szigethy Brigitta, Muzsikus: Hevesi András, Álarcosok: Németh Judit, Quintus Konrád, Kelemen József, Karácsony Tamás, Lugosi György, Kisvárday Gyula, Kósa Béla, Tóth Géza, Pál Tibor, Kalmár Tamás, Lukin Zsuzsa, Karsai Edina, Ottlik Ádám, Némedi Árpád, Kiss Erzsébet, Dénes Mariann

Gyere haza Mikkamakka (Karaván Színház)

 

Rózsaszín elefánt

 

Kondor Béla Az uránvárosi óvoda pannója című alkotásáról

Irónia, humor, az abszurdhoz való vonzódás, pimaszság: ez az, amit az európai kultúrtörténet igen, a magyar kevésbé tűr meg a (nagy) művészi életművekben – talán csak Örkény és Karinthy kivétel, velük enélkül ugyanis nem lehetne mit kezdeni. Mondhatnánk, hogy a tenger hiánya mellett a közép-európaiság van benne ebben a könnyedségre való teljes hajlamtalanságban, de ez nem igaz, ott vannak például a csehek, és ott van nekik Hrabal vagy Čapek.

Mégis: ahogy Hamvas Béla Karneválja sem mint létregény, sem mint csodálatos magyar abszurd nem képes átütni az irodalomtörténet tizenkilencedik századi pátoszból és nemzeti giccsből, valamint a huszadik századi egzisztencialista problémákból emelt falát, ugyanúgy nem megy át Kondor Béla különös festői világa sem. Szó sincs arról, hogy Hamvast vagy Kondort valami módon ne kanonizáltuk volna, inkább csak hogy humorérzék nélkül kanonizáltuk, és ezzel az életművek egy része takarásban, a vakfolt mögött maradt.

Kondor 1959-ben kapott megbízást a pécsi uránvárosi óvoda pannóira – nem meglepő módon a 19. századi nemzeti pátoszt a kétarcú horthysta kultúrpolitika intermezzója után felváltó szocialista-realista főkánon ítészei a mű „klerikális elemei” miatt nem fogadták el azt. A „klerikális jelentést” a még a Horthy-hivatalnokoknál is sótlanabb kommunista hivatalnokok szerint az angyalszárnyak hordozzák a képen, igaz, egy (uránvárosi) óvodásnak is feltűnhetett volna, hogy emellett egy rózsaszín elefánt, néhány napraforgó, trombita és labda (Nap és Hold?) is felbukkan a pannókon, és a rózsaszín elefánton ugyanakkora hangsúly van itt, mint az angyalszárnyon. Ily módon hacsak nem hordoz titkos klerikális jelentést a groteszk ormányos is, talán mégsem olyan angyalok ezek, amelyektől félnie kellene egy hithű kommunistának.

*

Ha nagy vonalakban áttekintjük a magyar képzőművészet 19–20. századi történetét, mindenféle egyéb kategória-rendszeren felül két tradíció különíthető el élesen – és különösképpen a két tradíció valami módon relációban áll a mindenkori hatalommal való viszonnyal is. Míg korábban a történeti festészetnek a nemzeti önazonosságot fókuszba helyező irányzata mellett és ellenére bontakoztak ki javarészt München, majd Párizs felől érkező hatásra a modernista törekvések, a huszadik század második felében a szocreál mint kötelező kánon mellett jó ideig csak a második nyilvánosságban, esetleg az aczéli tűrt kategóriában kaphatott teret az 1948-ban szétvert Európai Iskola megannyi művésze vagy például Erdély Miklós. Ugyanígy a második nyilvánosságba és a perifériára (undergroundba) kényszerültek jó időre a később, a hetvenes években jelentkező neodadaista szentendreiek, akiknél először jelent meg csoportosan a humor, az abszurd, a szürreális és az antiművészet. Mindezt azonban nehéz elválasztani attól a politikai kontextustól, amely nélkül a Vajda Lajos Stúdió művészeinek munkái – és a képzőművészeti teljesítményen jóval túlmutató összművészeti, zenei, filmes, költői stb. megnyilvánulásaik – soha nem voltak, és nem is lesznek érthetők.

Az ő humoruk, hogy úgy mondjuk, egzisztencialista humor, egy „a” és „b” választási lehetőséget felkínáló léthelyzetre adott „c” válasz, mélyrétegeiben inkább létfilozófiai tartalmú attitűd, mintsem a Picassónál vagy Kondornál artikulálódó művészi humor, utóbbiaknál ugyanis a vicc nem a szubsztanciája a műalkotásnak, csupán úgy jelenik meg, mint a hab a tengeren vagy a díszítés egyéb tartalmakon.

Mindez szükségszerű distinkció, hiszen míg a Bizottság zenekarhoz köthető Jégkrémbalettet vagy feLugossy László komoly tartalmakat is hordozó performanszait mondhatjuk viccnek, brahinak, poénnak, neodadaistaaktusnak, Kondor Darázskirályát, bizonyos nézetből humoros elemeket hordozó Liberiusát vagy az uránvárosi óvoda pannóit mindenestől mégsem gondolhatjuk viccnek.

*

Ha a hivatalos művészettörténet kánonát az egy évtizeddel ezelőtti műcsarnokbeli kiállítással végül áttörő szentendreiek emberi alapállását és műveiket létfilozófiai abszurdként határozzuk meg, és ettől elkülönítjük a hamvasi, kondori (picassói, mirói, fellinii etc.) humort, akkor viszont meg kell határozni, mivel írható körül az utóbbiak ilyesféle hajlandósága.

A kulcsszó a játék, amely a létfilozófiai alapállást a mű esszenciájává tévő attitűdnél, az abszurdnál és a groteszknél a humornak sokkal szelídebb formáját hívja magával – míg a neodada a maga nemében brutális válasz a világra, ám érvényessége korlátozott térben és időben is –, hiszen folyamatosan változik az a konszenzus, amellyel szemben magát artikulálja. A játék, a játékosság archetipikus emberi tulajdonság, és sokkal több lehetőség van benne, mint a huszadik századot meghatározó neoavantgárd és/vagy neodada, a rock és az underground kultúrájához köthető gesztusokban. (Noha, természetesen nem zárható ki, hogy egyes neoavantgárd, neodada stb. gesztusok egyszersmind játékosak is.)

Itt jegyezzük meg azt is, hogy a magyar képzőművészetben a tiltott státusból előbb kordivattá váló, majd a félmúlt összes kínos unalmával átitatódó neodada és neoavantgárd mint igazodási pont jelenleg a legnagyobb kerékkötője annak, hogy a magyar képzőművészeti élet megújuljon. Ami miatt zseniális és érvényes efZámbó István, feLugossy László vagy a nagy elődök közül Erdély Miklós, ugyanazért már nem lehet érvényes az őket követő csapat – a neomozgalmakban a fent említett konszenzusváltás okán is sokkal kisebb volt a mozgástér, mintsem hogy több évtizeden keresztül érvényben lehessenek. Már nemcsak esztétikájában merült ki ez a fajta hozzáállás, de sajnos ideológiai, művészi alapállásként is – arról nem is beszélve, hogy az ezredforduló körül megjelent új-esztétikai attitűd a világban jó ideje választ várna Magyarországról is, és nem a geometrikus absztraktot vagy az új érzékeny iskolát képviselő jelenleg hetvenes-nyolcvanas generációtól…

*

A játékosság tehát az, ami Kondor Béla pannóját – és életművének megannyi darabját – jellegzetessé teszi, ugyanakkor ez a játékosság, csakúgy, mint a rokonként említett Mirónál vagy Picassónál, nála is az esztétikusság és egyszersmind a klasszikus műfajok határain belül marad, nem lép ki azokból sem technikailag, sem motívumkincsét tekintve, ami miatt különös lebegés keletkezik, hiszen a pannón megjelenő angyalszárnyak, főleg az európai festészettörténeti hagyomány fényében egyszersmind a magasabb tudatállapot jelenlétét, a magasabb értelmezés lehetőségét is kínálják a játék és a humor mellett, miközben asszociálhatunk a „gyermek mint angyal”, még megrontottság nélküli lény képzetére is. Ugyanígy az aranyszínű és sötét „égitestként” is megjelenő labdák is egyszerre hordozzák a fehér-fekete, Nap-Hold, arany-ezüst, férfi-nő etc., illetve a gyermeki játékszer jelentését – ha pedig mindehhez hozzávesszük, hogy egy fiúkat és egy lányokat ábrázoló páros műről van szó, még tovább erősödik az ilyesfajta értelmezés lehetősége.

A napraforgók, a gyerekrajzszerű ábrázolás és a hangszerek obligát módon a lányok oldalán tűnnek fel, hiszen minden tradícióban szemben áll az anyagi, a sötét, a női, valamint a szellemi, a világos, a férfi princípium, ily módon a napraforgó adekvát női jelkép, csakúgy mint a Venus uralma alá rendelt zeneszerszámok, és általában a művészi tevékenység. Ezzel szemben az agón szelleme (labdajáték, mozgás, futás, talán verekedés is) a fiúkat ábrázoló pannón jelenik meg. Az említett rózsaszín kiselefánt a „női” oldalon azonban színével és funkciójával is egyértelműen a játékos jelentésre erősít rá, és egyszersmind zárójelbe teszi a komoly tartalmakat.

Hiba tehát, ha nem vesszük észre Kondor humorát – de hiba az is, ha emögött nem vesszük észre azt a fajta tradícióalapú festészetet, amire Németh Lajos, a festő monográfusa is utal, aki azt írja, „a kondori program, amely a világirodalom és az egyetemes művészet nagy moralistáihoz mérhető, csupán a gondolati irodalom párhuzamának tekinthető filozofikus festészetben fogalmazható meg”.

Ily módon a pécsi Modern Magyar Képtár egyik legfontosabb műtárgya, a pannó egyszerre emelkedett-filozofikus és ironikus-játékos, s mint ilyen kimagasló darabja a (humortalan) magyar kultúrtörténetnek.

(Péntek Orsolya)

A bűvésztrükkök ihlették a Horváth Gábor Trió Tricks című albumát

Tricks címmel jelent meg a Horváth Gábor Trió negyedik albuma, melyet a bűvészmutatványok varázslatos világa és a kártyatrükkök ihlettek. A zeneszerző a mutatványok elsajátításának örömét, a trükkök felépítését, szerkezetét és csattanóját fordította le a zene nyelvére. Egy bűvésztrükk felépítésében és a jazz darabok kompozíciós szerkezete között ugyanis számos hasonlóság felfedezhető. A lemezbemutató koncertet május 14-én tartják a Fonóban. 

Horváth Tojás Gábor jazz-zongorista, zeneszerző és tanár a Transform Quintet alapítója, a Gereben Zita Quintet tagja. Több filmzenét is írt, és közös lemezt készített a világhírű jazz-zongoristával, Joey Calderazzóval. Saját triójával negyedik albumát készítette el, Tricks címmel. Gábor még gyermeként kapott ajándékba egy trükkdoboz játékot, majd néhány évvel ezelőtt ismét belevetette magát a kártyatrükkök rejtelmeibe. Ennek a folyamatnak az örömét, egy trükk felépítését, szerkezetét és csattanóját fordította le a zene nyelvére. „Ez az album egyfajta visszatérés a gyerekkoromba, amikor ezekkel a trükkökkel egy ártatlan, őszinte és kedves örömszerzés volt a cél. Zeneszerzőként ezeket az érzéseket és hangulatokat próbáltam megjeleníteni ezen a lemezen. Zongoristaként pedig felfedeztem benne a kézügyeség fejlesztését is, hiszen rengeteg gyakorlást és olyan jellegű kézmozdulatokat igényel egy kártyatrükk elsajátítása, amely jól eső érzés volt a kezeimnek, és biztos vagyok benne, hogy a zongorajátékomra is kihatottak” – emeli ki Horváth Tojás Gábor.

Az albumon majdnem minden kompozíció egy bűvésztrükk vagy fogás elnevezéséről kapta a címét (pl. a Double Lift a dupla kártyaemelés, a Palm a kártya elrejtését jelenti a kézben). „A lemezen szereplő dalokban megjelenik egy ismétlődő repetitív egyszólamú hang, amelyre egyfajta vonalvezetésként fűztem fel a darabokat, ezzel is összekötve őket. Sok hasonlóságot fedeztem fel egy bűvésztrükk felépítésében és a jazz darabok kompozíciós szerkezete között. Egy trükk 3 felvonásból áll. Az első az “Ígéret” (The Pledge): A bűvész bemutat egy viszonylag átlagos dolgot, egy pakli kártyát, vagy egy galambot, amit megvizsgálhat a közönség és teljesen normálisnak talál. A második a “Fordulat” (The Turn): A bűvész az átlagosból csinál valami rendkívülit, például eltünteti a galambot. Ezt követi a harmadik rész a “Csattanó” (The Prestige), amikor a bűvész újra elővarázsolja a galambot. Számomra ez a felépítés tökéletesen rímmel egy jazz standard vagy kompozíció szerkezetére, ahol a hallgatóság az elején megismer egy melódiát, zenei témát, amellyel aztán a zenészek elkezdenek improvizálni, játszani, átváltoztatni, majd a végén visszatér az elején megismert dallam, de már egy másik értelmet nyerve, akár más harmóniákkal és ritmusokkal kísérve. Ezt a koncepciót próbáltam meg végig vinni a lemezen olyan zenei “trükkök” alkalmazásával, mint a metrum, a tempó vagy ritmusváltások” – árulja el a zeneszerző. Szerencsére az összes zenei megoldásban, ötletben zenésztársai – Gálfi Attila dobos és Horváth Balázs bőgős – is partnerek voltak. Az évtizednyi közös munka egyfajta könnyedséget is ad a daloknak, így a lemezen található kompozíciókat a játékosság, a zenei humor és az érzelmi színesség jellemzik.

A Horváth Gábor Trió Tricks című lemezét május 14-én mutatják be a Fonó Budai Zeneházban. 

Spotify - Horváth Gábor Trió – Tricks: https://open.spotify.com/album/5N0DFqyP8mvKY6WvX5r85t?si=YWzcALLXSq2dSZdCm2eXtg