Gyalog a Katlanba!

"Tavaly mi ketten -Viki és Pista- Szekszárdról indulva 4 napos gyaloglással jutottunk el az Ördögkatlan Fesztiválra a Szálka-Mórágy-Maráza-Geresdlak-Máriakéménd-Szederkény-Kisjakabfalva-Kisbudmér-Villány-Nagyharsány útvonalon. (Már e gyönyörű településnevek miatt megérte!) Napi 20-25 km-t talpaltunk szépséges tájak ösvényein, dűlőútjain és porosan, napszítta-fáradt testtel de lélekben feltöltődve érkeztünk meg a Katlanba. Mi ezt idén is megtesszük, de most szívesen megosztanánk ezt az élményt más gyaloglókedvű Katlanba tartókkal is! Mi vállaljuk az úti szállások, napvégi közös étkezések megszervezését és vezetjük a társaságot.

Indulás augusztus 2-án reggel Szekszárdról!
Csatlakozz hozzánk: gyalogakatlanba@gmail.com"

(ordogkatlan.hu)

Pécsről nem tervez senki hasonlót?

Ősbemutató a JESZ-ben: Szerelmem, Majomúr

A színlapot lásd a tegnapi bejegyzésben, itt!


Szerelmem, Majomúr from simarafoto on Vimeo.

Szerelmem, Majomúr - ősbemutató

Szerelmem, Majomúr

avagy

Nagy esők Londonban, Afrikában

ősbemutató

Írta : Keresztesi József

Rendezte: Köles Ferenc 

Jászai-díjas

Diszlet, jelmez: Fenyő Péter
Mozgás: Kerekes Soma, Lőrinc
Zene: Csernák Samu Zoltán
Műszak: Regényi Gábor, Tolnay Donát

Játsszák: Sólyom Katalin, Jászai-díjas, Tóth András Ernő, Inhof László, Pásztó Renáta,
Tál Achilles, László Virág, Kuti Gergely, Szabó Márk József, Zakariás Máté, Horváth Marin

27-én este 7-kor

Szerelmem, Majomúr avagy Nagy esők Londonban, Afrikában ősbemutató

Fluor Akusztik (Zsolnay-PEN 2014)

Ha már ott voltunk megnéztük Fluor rock csajokkal felturbózott koncertjét.
Első örömünk az volt, hogy a színpadon felfedeztük régi haverunkat, Hunyit, aki énekhangjával emelte a színvonalat. Második örömünk az volt, hogy egész nézhetőnek bizonyult a számunkra nem épp kedves program. Kicsit színvonalasabb volt, mint a Mizu, amit jó érzékkel nem játszottak el... (vagy épp akkor mentünk feltölteni a készleteket?).
Lezárásként elmondhatjuk, hogy ha nem is szerettük meg Fluor Tomit, de kellemesen csalódtunk.


Fluor Akusztik (Zsolnay-PEN 2014) from simarafoto on Vimeo.

Élőkép Színház: HULLÁMTÉR

2014. július 2., szerda 18 óra

Élőkép Színház: HULLÁMTÉR

Absztrakt vizuális színház

Műcsarnok, Kiállítótér

„Forgó propellerek, tenger felett szárnyaló sirályok idéződnek meg, és olykor talán kialakul valamiféle misztikus diagram is”. (Péter Márta)

Előadók, munkatársak: Gerzson-Lipták Orsolya, Hrotkó Heléna, Hegedűs Barbara, Törzsök Kata

Rádióvezérlés, szoftverfejlesztés: Tankó Barnabás

Hangkeltő: Gerzson János

Látvány, rendezés, zenei montázs: Bérczi Zsófia

Az előadáson aznapi kiállítási belépővel lehet részt venni. Külön jegy: 800 Ft

Az egyensúlyt keresve minden mozgásban van, ezért szüntelen a világban az áramlás. "Pantha rei" - minden folyik - mondta Hérakleitosz és a változás állandóságára irányítja figyelmünket a keleti filozófia is. Kék fénnyel világító hullámok úsznak a térben megidézve világunk egyes jelenségeit.

In the universe, all is in motion, seeking for balance - this is why the flow is unceasing. "Pantha rei" - everything flows - said Heraclitus, and Eastern philosophy directs our attention also to the constant change. Blue lighting waves float in the space evoking certain phenomena of our world.

Előadók, munkatársak: Performers, associates: Gerzson-Lipták Orsolya, Hrotkó Heléna, Hegedűs Barbara, Törzsök Kata
Hullámok: Waves: André Rolland (formaötlet form idea) Terebessy Tóbiás (design)
Elektronika, szoftverfejlesztés: Electronics, software engineering: Tankó Barnabás
Zenei montázs (Változás kapui): Sound montage (Gates of Change): Mátrai Péter
Zene: Music: Gerzson János; Zenei montázs Music montage: Bérczi Zsófia
Látvány, koreográfia: Visuals, choreography: Bérczi Zsófia
Támogatók: Sponsors: Szkéné Színház, Élőkép Egyesület, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Művészeti Akadémia, Sín Stúdió, BME Diákközpont, Ethnosound

A Szigeten a Queens of the Stone Age

Az idei Sziget egyik sztár csapata a Queens of the Stone Age lesz.
Valami ilyenre számíthatunk tőlük:

Like Clockwork full concert as broadcast by NPR radio on May 23, 2013

Description:

The band's sixth album, out June 4 on Matador Records, ...Like Clockwork features guest performances by Dave Grohl (one of three drummers onboard), Elton John, Trent Reznor, Scissor Sisters' Jake Shears, Mark Lanegan and more. But QOTSA's streamlined its lineup for this First Listen Live performance at The Wiltern in Los Angeles on May 23. QOTSA performed ...Like Clockwork in its entirety (except "Fairweather Friends" nd Simmessa.), plus a generous assortment of older material, including "No One Knows", "Feel good hit of the summer" and "A Song For The Dead."

Set List

"Keep Your Eyes Peeled" 1:40
"You Think I Ain't Worth a Dollar, But I Feel Like A Millionaire" 6:14
"Sick, Sick, Sick" 8:50
"First It Giveth" 12:32
"No One Knows" 17:14
"My God Is the Sun" 23:00
"I Sat by the Ocean" 27:10
"The Vampyre of Time and Memory" 31:00
"I Never Came" 35:30
"Kalopsia" 41:21
"If I Had a Tail" 46:20
"Turnin' on the Screw" 51:07
"Burn the Witch" 57:39
"Make It Wit Chu" 1:02:26
"Smooth Sailing" 1:07:17
"Little Sister" 1:12:24
"I Think I Lost My Headache" 1:16:46
"Go With the Flow" 1:24:04
"I Appear Missing" 1:28:27
"...Like Clockwork" 1:39:08
"Feel Good Hit Of The Summer" 1:45:17
"A Song For The Dead" 1:49:51

Színház a Katlanban

Ember legyen a talpán, aki az idei Ördögkatlan programjait mind be tudja járni!
A több, mint bőséges kínálatból most a színházi legetőségeket vesszük sorra, kedvcsinálónak:

ARANY JÁNOS: TOLDI
INTERAKTÍV NÉPMESEI 1ÓRA
Teatr Na Walizkach (PL): Bohóctámadás
Fabók Mancsi Bábszínháza
Pianínó - Szacsvay László Szép Ernő-estje
Dennis Kelly: Love and Money
Jon Fosse: Tél
Ember tenyerében, dinnyének magjában
Hamlet
Lőrincz-Gergye: Honvágy
Helen Edmundson: Irtás
Bob és Bobek
Faluturisták
Káva Kulturális Műhely: Szobor
KATONA MOZI: HÁROM NŐVÉR (r.: Ascher Tamás)
Mennyekbe vágtató prolibusz - Weöres Sándor versei
Hrabal 100
Watta Cirkusz: Projekt 25/ Aerial Wall
Teatr Na Walizkach (PL): Bohóctámadás
Színházi workshop
Improvokál
Tadeusz Slobodzianek: A mi osztályunk
KATONA MOZI: PLATONOV (r.: Ascher Tamás)
Bóbita Bábszínház: TERÜLJ, TERÜLJ, ASZTALKÁM!
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Szókratész védőbeszéde
Brestyánszki B. R.: Vörös
Egymás Bábelében
Az úrinő
Slawomir Mrozek: Mulatság
Don Quijote
KATONA MOZI: A REVIZOR (r.: Zsámbéki Gábor)
A very comedic evening (Winegret)
A helység kalapácsa
Artur Pałyga: A zsidó
Pintér Béla és Társulata: Titkaink
NÉGY ŐSBEMUTATÓ ÉS EGY PREMIER
Balkán
KATONA MOZI: ÜBÜ KIRÁLY (r.: Zsámbéki Gábor)

A címekre kattintva juttok el a részletekig, a teljes, részletes programot pedig az ordogkatlan.hu oldalon találjátok.








Tadeusz Słobodzianek: A mi osztályunk from Katona József Színház on Vimeo.
Dora - Pálos Hanna, Zocha - Pelsoczy Réka, Rachelka, késobb Marianna - Bodnár Erika, Jakob Kac - Dénes Viktor e.h., Rysiek - Takátsy Péter, Menachem - Rajkai Zoltán, Zygmunt - Bán János, Heniek - Szacsvay László, Wladek - Ujlaki Dénes, Abram - Haumann Péter

Fordította Pászt Patrícia
Díszlet Cziegler Balázs m.v.
Jelmez Füzér Anni m.v.
Színpadi mozgás Takátsy Péter
Zene Sáry László
Asszisztens Gerlóczy Judit
Súgó Czakó Klára

Rendezo: Máté Gábor

www.katnajozsefszinhaz.hu

Tündérváros - könyvbemutató

A Könyvhétre jelent meg P. Horváth Tamás első regénye, a Tündérváros. A könyv bemutatójára szóban is és írásban is invitált a szerző, ezért ott volt a helyünk nem csak az ismeretség és a téma okán.
Szép volt a terv: a Pintér Kert természetvédett fái és bokrai, virágai között a tó partján beszélgetéssel, felolvasással, jazz-el, borral mutatni be a regényt, de az időjárás keresztbe tett, egy kis szobába szorultunk, már aki befért a sok érdeklődő közül.
P. Horváth Tamás ("Petőfi") bölcsész, szerkesztő, "kocsmáros", szakács, a "Zsolnay Miklós titkos élete" alcímet adta műfajilag nehezen
besorolható regényének. Talán az erősen történelmi alapokon nyugvó fikciós kalandregény 18 éven felülieknek lehetne a meghatározás, de az alapos kutatómunka és az erős irodalmi értékek túlmutatnak ezen.
A cselekmény a Zsolnay gyár kezdeti időszaka körül bonyolódik több országon keresztül, a levéltárban fellelt írásos dokumentumok alapján a lehetséges szituációkat megteremtve. (Pécs városának kedvelúi boldogan fedezhetik fel az ismerős helyek századeleji hangulatát...)
A kiadás a Pécsi Önkormányzat és a Duna-Dráva Nemzeti Park támogatásával valósult meg. A Duna-Dráva jelen volt, mint a könyvbemutató helyszínének biztosítója, de az önkormányzattól sajnos nem láttunk senkit, amit "enyhén" furcsállottunk.
A bemutató dedikálással, kötetlen borozással, beszélgetéssel fejeződött be.
Az időtöltés nem volt hiábavaló, felkeltette érdeklődésünket és bár a helyszínen nem vettük meg a könyvet, de hamarosan beszerezzük és élvezettel fogjuk olvasni.

David Yengibarjan Trio (2014.06.18.)

Míg a többség a Sétatéren hódolt a hedonizmusnak - kaja, pia, Ruzsa Magdi -, addig a nem csekély kisebbség a Pirogránit udvar lassan cseperedő fái alatt David Yengibarjan triójának néhol kicsit experimentálisba hajló world-jazz-ét élvezhette a jegy mellé kapott pohár bor társaságában.
Azt hiszem, mi jártunk jobban, akik a Zsolnay Negyedet választottuk!


David Yengibarjan Trio (2014.06.18.) from simarafoto on Vimeo.

Éjszaka a Műcsarnokban!

Szombaton MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA!
Az év leghosszabb napján lesz szobanövény sétáltatás a Hősök terén, makettkészítés a gyerekeknek a Mélycsarnokban, interaktív ismerkedés a harmonográf működésével LÉVAY JENŐvel, tárlatvezetésZOBOKI GÁBOR építésszel, Litera-díj átadás kortárs írókkal, felolvasószínház a vágyakozásról, BERN ATOM SANTI zenés előadása videókalandokkal fűszerezve, KÁRÁSZY SZILVIA harangjáték-hanginstallációja, JUHÁSZ GÁBOR és GYÉMÁNT BÁLINT jazzduója,  valamint SANTA DRIVER-koncert a világzene és a jazz határán.

Múzeumok Éjszakája karszalagok már kaphatók a Műcsarnok jegypénztárában!
Az első 10 vásárló egy Műcsarnok kiadványokból összeállított ajándékcsomagot is kap.
Azok között pedig, akik június 21-e 18 óra előtt a Műcsarnokban veszik meg karszalagjukat, 5 db éves Műcsarnok-belépőt sorsolunk ki.

1 Fishing emlék

Tavaly, mikor hivatalos tudósítóként átléptük a Fishing kapuját és kezdtünk felfelé caplatni a dombon, lefékezett előttünk a szemből kismotorozó biztonsági őr és megkérdezte, nem mi vagyunk-e azok, akiket tavaly (vagyis egy évvel azelőtt) megvertek? - tán még emlékeztek rá, egyik barátunk gyógyszerhiányból fakadóan kicsit elborult és minket talált meg tévképzeteivel (szerencsére már jól van) -, mert most felajáln nekünk két ingyen bérletet. Jól esett. de mutattuk a nyakunkban fityegő Press Passt, köszönjük, már bent vagyunk.
Idén nem vagyunk. Fizetőssé tették bejutásunkat és úgy gondoljuk, azért nem fizetünk, hogy reklámozhassuk őket. (Az új reklámtörvény értelmében talán még adóznunk is kellene utána? haha!) És még 1 zárójel: (napi 18-20 óra munkáért minimum köszönet járna!)
Végül - nem a savanyú szőlő miatt -, talán előre sejtették, hogy a Dankó Rádió napi nóta-karaoke-ját nagyon lecikiznénk. (Ó, színvonal!) Tehát az idei Fishingről ez az utolsó megjelenésünk.

ZAZ (Sziget2013)

ZAZ (Sziget2013) from simarafoto on Vimeo.

Pécs lova

POSZT2014 hangulatok 10

POSZT2014 hangulatok 10 from simarafoto on Vimeo.

POSZT2014 hangulatok 9

POSZT2014 hangulatok 9 from simarafoto on Vimeo.

POSZT2014 hangulatok 8

POSZT2014 hangulatok 8 from simarafoto on Vimeo.

POSZT2014 hangulatok 7

POSZT2014 hangulatok 7 from simarafoto on Vimeo.

POSZT2014 hangulatok 6

POSZT2014 hangulatok 6 from simarafoto on Vimeo.

POSZT2014 hangulatok 5

POSZT2014 hangulatok 5 from simarafoto on Vimeo.

POSZT2014 hangulatok 4

POSZT2014 hangulatok 4 from simarafoto on Vimeo.

POSZT2014 hangulatok 3

POSZT2014 hangulatok 3 from simarafoto on Vimeo.

POSZT2014 hangulatok 2

POSZT2014 hangulatok 2 from simarafoto on Vimeo.

POSZT2014 hangulatok 1

POSZT2014 hangulatok 1 from simarafoto on Vimeo.

POSZT 2014

Ma kezdődik a POSZT, a Pécsi Országos Színházi Találkozó, ahova mi is kitelepülünk, így a következő tíz nap nálunk erről fog szólni. Mint ahogy már megszokhattátok próbáljuk követni az eseményeket amennyire lehet ebben az igen csak bőséges kavalkádban. Hangulatokkal. érdekességekkel fogunk jelentkezni, kiemelve néhány fontosabb témát, ha nem éppen most, akkor kicsit később, a "leülepedés" után.
Szóval, fesztiválra fel, holnap találkozunk!

"MI A HITÜNKET TUDJUK ADNI" - INTERJÚ HUSZTI PÉTERREL

"Az idén 70. születésnapját ünneplő Huszti Péter, Kossuth- és Jászai Mari díjas színművész a 14. Pécsi Országos Színházi Találkozó díszvendége. A művésszel, egykori tanárommal, a Színház és Filmművészeti Egyetemen találkoztunk, csöppnyi szobájában a politika és a színház viszonyáról beszélgettünk, arról, hogy, van-e jobb- és baloldali karmester, hogy mi a „fontos”, hogy mennyire lényeges a hit és az őszinteség - Spilák Klára interjúja.

Mit szólt, amikor Önt kérték fel a fesztivál díszvendégének?

Annak örültem igazán, hogy mind a Színházi Társaság, mind a Teátrumi Társaság engem javasolt. Külön-külön felhívtak, hogy vállalnám-e a felkérést, és hogy még egyeztetniük kell a másik szervezettel. Én már akkor mosolyogtam magamban. Aztán mesélték, milyen váratlan örömöt okozott, amikor a közös megbeszélésen mindkét fél engem javasolt. Korábban még nem fordult elő, hogy a két társaság ugyanazt szeretette volna díszvendégnek. Bevallom, nagyon jólesett, hogy a személyem körül ilyen konszenzus volt.

Minek tudja be, hogy a személye kapcsán teljes a szakmai egyetértés?

Azt hiszem, hogy ez mind a személyemnek, mind annak szól, amit az egyetemen csináltam és csinálok ma is. Talán az egész életem, az, ahogy éltem okot adhat erre, garanciát jelenthet mindenki számára. Nem vagyok túl hiú, de kétségtelen, hogy jó érzéssel tölt el, hogy egy szakma, ahol manapság rengeteg feszültség és ellenségeskedés van, meg tud egyezni valakiben és az épp én vagyok.

Azt nyilatkozta egy interjúban, hogy távol áll Öntől a politika és azt sem szereti, ha a színpadon politizálás zajlik. Hogy látja, maga a POSZT fölötte áll-e a kultúrpolitikai és színházi csatározásoknak?

Csak így lehet megrendezni... Egyébként nem gondolom azt, hogy a színház nem politizál. Shakespeare is politizál. Ha most olyan előadásokra gondolok, mint a III. Richárd, a Hamlet, Az ember tragédiája vagy Sütő András, Németh László művei, amiket fiatal koromban a Madách Színházban játszottunk, az „átkos” érában, azok is borzasztó erősen politizáltak. Nagy csendekre is emlékszem a nézőtéren... A Csillag a máglyán-ban például arról beszéltünk, hogy régi jó barátok miként válnak iszonyatos ellenségekké, hogy küldi Kálvin a legjobb barátját, Szervét Mihályt a máglyára azért, mert elveik ütköznek, mert más oldalra kerültek. Élénken élnek bennem a kiszakadó sóhajok a nézőtéren... De emlékszem a Nemzeti Színház legendás III. Richárd-jára is. Nem mondták ki, de természetesen mindenki tudta, hogy a Rajk perről szól. A tökéletes, klasszikusan eljátszott Shakespeare szöveg, amibe semmit nem írtak bele, politizált. Ilyen szempontból igenis van és kell is, hogy legyen politika a színpadon. Azt azonban, hogy fölismerhető karaktereket megjelenítve, napi aktuálpolitikai kérdésekre reflektálni a színházban, borzasztóan picinek, vacaknak tartom. Nem méltó a színház hivatásához. Engem egyébként maga a politika untat. Olyannyira, hogy nem is foglalkoztam vele, még rektorként sem. Miután soha életemben semmilyen pártnak nem voltam a tagja, megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy ne kelljen politizálnom. Nagyon furcsálltam, amikor kollégáim képviselőként jelentek meg a parlamentben. Sokan élesen politizálnak ma is. De szerintem a színház másról szól, én másképp gondolkodom erről a hivatásról. Nem tudom mi az, hogy jobboldali vagy baloldali rendező... Milyen a jobb- és milyen a baloldali Hamlet? Hogy dirigál egy akármilyen oldali karmester? Ezek teljesen abszurd kérdések.

Ön, mint az egyetem volt rektora, jelenlegi tanára, próbál-e, tud-e tenni a megosztottság ellen?

Úgy hiszem, az ember csak a saját példájával tehet valamit. Itt az egyetemen és az én szememben is mindig csak az számított, hogy ki milyen tanár. Az életét mindenki úgy éli, ahogy akarja, de az iskola falai közé soha nem engedtem be a politikát, az egyéni illetve az egymás ellen szított indulatokat. Én ezt tehettem a megosztottság ellen. Talán a POSZT felkérés is ennek köszönhető. Az egyetemen ma is egy a fontos: a hallgató. Nekünk őket kell szolgálnunk.

És a szakmai minőséget, gondolom.

Természetesen. A legfontosabb a szakmai minőség. Amikor rektorként belevágtam a munkába, mindenki szeretett itt dolgozni és tanulni. Lelkesek voltak a tanárok és a diákok is. Azzal kezdtünk el foglalkozni, hogy hogyan lehet nemzetközi fesztiválokat rendezni, hogy lehet a vizsgaelőadásokat technikailag még színvonalasabbá tenni, hogy tudunk pénzt szerezni ahhoz, hogy az elképzeléseinket megvalósíthassuk, hogy lehet az oktatást gazdagítani, a hallgatókat elvinni külföldre, hogy lássák milyen a színjátszás más országokban. Nekem erről szól az egyetem. Jó esetben a színháznak is hasonló kezdeményezésekről kéne szólnia. Aztán ott a néző.  A néző sokkal értelmesebb, mint ahogy gondoljuk, a közönségnek érték kell. Ha a televízióban olyan tévéjátékokat vetítenének, mint amiket az én fiatal koromban adtak, az emberek boldogabbak lennének, mint ezzel a rengeteg vacakkal, ami most ömlik a televíziókból. És így van ez a színházzal is. Azt tapasztalom nap, mint nap, hogy az emberek igénylik, hogy gondolkodhassanak, hogy magukra ismerhessenek, hogy szembenézhessenek olyan problémákkal, amelyek néha fájdalmasak, amelyekkel nehéz megbirkózni.

Én azt érzékelem, hogy most, amikor rengeteg hatásnak vagyunk kitéve, a színház nem találja igazán azt a nyelvet, amivel megszólíthatná a közönséget. Maga a színész szakma is devalválódott. Ön szerint mit lehet tenni ez ellen?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. A megoldáshoz az szükségeltetne, hogy maga a kultúra, a színház „fontos” legyen az életünkben. Igen, megvagyunk színház, könyv, zene nélkül, csak hát micsoda minőségi zuhanás következik nélkülük! A devalválódás érzékelhető egyébként az egyetemen is: lényegesen kevesebb a felvételiző. Másról szól ma a színház, mint az én fiatalkoromban. Akkoriban hatalmas társulatok működtek, ahol nemcsak a vezetőszínészeknek volt rangjuk. Olyan híres epizodisták játszottak, akikről ma dolgozatokat íratunk a hallgatókkal. És a nézők is partnerek voltak. A színházaknak jórészt kialakult a törzsközönsége, a nézők készültek az új bemutatókra. A sajtó nagy hírverést csinált a premiereknek, riportok, interjúk, fotók készültek. Nagyon forró színházi estéket éltünk. Ezzel szemben az érdektelenség a színházi kultúra iránt ma világjelenség. Igaz, amit mondanak: a politika ellopta a show-t. Most ott vannak az igazi nagy botrányok, a „nagy sikerek” és „bukások”. Még egy lényeges dolog. Mindig mondom és egyet is értünk ebben sok tanár kollégával, hogy nekünk nem szabad lejjebb vinnünk a színvonalat azért, hogy népszerűbbek vagy sikeresebbek legyünk. Muszáj azt tanítani, amiről hisszük, hogy egyszer majd visszanyeri a létjogosultságát. Nincs másik út. Amikor bekerültem a főiskolára tanársegédnek, azt kérdeztem Nádasdy Kálmántól, hogy jó-e az, hogy fiatal színészként, olyasmivel foglalkozom, ami rengeteg energiámat veszi el a színpadtól. Ő azt felelte: ha így teszed fel a kérdést, akkor nem jó, mert a tanítás egyáltalán nem látványos dolog. Olyan, mint amikor van egy kerted, amit minden nap gyomlálni kell. Aki ránéz, úgy látja, mindig ugyanolyan gyönyörű, és csak te tudod, hogy közben rengeteget dolgozol vele, órákig gyomlálod, azért, hogy ilyen legyen. És minden nap elölről kell kezdeni. Azt mondta: szeretni kell a hallgatókat, hinni kell bennük, magadban és egymásban, és akkor végül nagyon nagy gyönyörűséget fog okozni a tanítás számodra. Így is történt. Egyre jobban megszerettem a tanítást és ma már szinte csak ezt csinálom. Ez tudniillik valóban gyönyörű dolog. Arról is beszélt Nádasdy, mennyire nagyon fontos, hogy higgyünk ennek a hivatásnak a szépségében, a méltóságában, a nagyságában és ezt át is tudjuk adni. És én is azt mondom, nincs annál nagyobb örörm, mint amikor egy fiatalembernek megcsillan a szeme, amikor tanítványokat látni a színpadon. Mi nem hatalommal vagy pénzzel rendelkezünk, mi a tudásunkat és a hitünket tudjuk adni ezeknek a fiataloknak és a szakmánknak. Többször elmeséltem már, de annyira lényegesnek gondolom, hogy újra felidézem a Lukát játszó Pécsi Sándor szavait az Éjjeli menedékhelyből: „Azt kérdezed tőlem, hogy van-e isten. Ha hiszel benne, van, ha nem hiszel, nincs. Amiben hiszel, az van.” Ez a gondolat sokszor visszaköszönt az életem során és a kérdésre is tökéletes válasz: ha hiszünk abban, hogy az iskola, a színház, az adott szó fontos, ezt képviseljük egész életünkben. Ha egyre több dologról mondjuk, hogy nem fontos, akkor egyre silányabb lesz az életünk.

Azt gondolom, hogy a hitetlenségnek leginkább az az oka, hogy a fiataloknak nincs jövőképe, mert minden bizonytalan. Felveszik őket mondjuk a Színművészetire, itt dolgoznak, tanulnak öt évig, elhiszik, hogy ez fontos, de aztán kikerülnek, és mi lesz velük? Hogy lehet felkészíteni őket arra, hogy a pályára lépve életben maradjanak?

Nagyon fontos, hogy az ember őszinte legyen és elmondja a diákoknak, milyen nehéz ma ez a pálya, és hogy erre készüljenek fel lelkileg. Csak ez a megoldás, és talán még az, hogy az ember az életével példát mutat. A tanításhoz nagyban hozzájárul, ha az ember mindig hiteles marad, akkor is, ha épp nincs a legjobb állapotban. Szintén Nádasdy mondta nekem: addig taníts, amíg nem kell rendezned a pofádat, amikor belépsz az osztályba. Akkor ezt nem értettem pontosan. De most már annyi tanárt láttam, aki „rendezi az arcát”, hogy pontosan tudom, mire gondolt. Én ezt soha nem tettem. Mentem már be úgy az órámra, hogy teljesen a padlón voltam és ez látszott rajtam, a diákok észre is vették, beszéltünk róla. Ilyenkor megkönnyebbül az ember, mert rengeteg segítséget kap, ha meg tudja mutatni a gyengeségét is. Azt hiszem, én mindig megmutattam... Soha sem változtam meg, akkor sem, amikor rektor voltam. Azt mondtam magamnak: nem rektornak születtem, hanem négy évig vagy nyolc évig most ez lesz a munkám. Bemegyek abba a nagyszobába, de attól, hogy három titkárnőm van, ugyanaz maradok. Azt sem tragédiaként éltem meg, amikor visszajöttem ide, a kisszobába. Az ember soha ne változzon meg, akkor sem, ha jól megy neki, és akkor sem, ha bajban van. Rengeteg kollégát látunk, aki egy siker vagy egy díj után elhiszi, hogy ő más ember lett. Jó, ma ez történt, de kérdezem: mi lesz holnap? Talán ez a lényeg, hogy az ember megőrizze magát annak a csetlő-botló pasinak, aki.

Most milyen feladatok várnak Önre, mit fog tenni a találkozó tíz napja alatt?

Én nyitom és zárom a fesztivált. Emellett a ... Sárból, napsugárból...  című estemet láthatja majd a pécsi közönség, amelyben régi, kedves kollégáimat idézem meg, az írásaikból olvasok fel. Lesz egy beszélgetés Játszó-társakcímmel, melyre Ildikóval, a feleségemmel együtt kaptunk meghívást, annak apropóján, hogy sokszor voltunk egymás színpadi partnerei. Száz éve született Tolnay Klári és ez alkalomból tartanak egy emlékülést Pécsett, ezen is részt veszek, hiszen nagyon sokat játszottam együtt Klárikával és az utolsó öt darabot, amelyben színpadra lépett a Madáchban, én rendeztem. Nagyon ragaszkodott hozzám. Több kiállításmegnyitón is részt veszek, és a híres pécsi lakatfal első éves évfordulóján én is lakatolni fogok. És persze amit tudok, megnézek.

Várja a találkozót?

Kíváncsi vagyok, igen! Nagyon szép szó ez a díszvendég, de nem készülök arra, hogyan kellene majd viselkednem ebbéli tisztségemben. Ugyanígy fogok ülni és állni, mint most. De díszvendég ide, díszvendég oda, az a legfontosabb, hogy jó előadásokat lásson a közönség. Ha tényleg izgalmas, erős, jó produkciók lesznek, a fesztivál azt a célt is szolgálja, amiről már beszéltünk, hogy a színház rangját, fényét valami módon megmutassa, és ráirányítsa a szélesebb rétegek figyelmét az általunk úgy szeretett hivatásunkra.

Szerző: Spilák Klára"

Színház.hu