2010. szeptember 30., csütörtök

Kaleidoszkóp (Monte-Cristo)

életképek péntek éjjelről egy szűrreális világból...

Először vegyük a jóbarátot...
titokban lelkesedik egy 23 éves lányért, jó is lenne nekik, ha nem
lenne bazi
nagy a korkülönbség, meg különben is..
 mivel itt lakik a közelben az idős anyjával, szinte minden nap itt van
, de így berúgni, mint ma is, csak ritkán látjuk, szerencsére...
 már tudjuk, mik azok a kifejezések, amik mutatják az alkohol-fokot... 
az éjjel elején még lazán berúgott, aztán mikor megjön a lány is, 
kicsit visszahúzódóbb, de mivel ő is kicsit részeg, így ivásba 
torkollik a dolog és a végén még rock and roll is, egy jóbarátnőjével 
persze… 
a nő 
újabban egyre többet van itt, tán válságban a kapcsolata, ha ugyan meg nem szűnt... s jóbarátok a csapossal, nagyon 
kedves és aranyos és komoly és mindent túl komolyan vesz és még a
 könnyelmű szőkéket is óvja, nehogy érzelmileg sérüljenek, mert nem
igazán érti, hogy tulajdonképpen mit is látott..., 
de nem is kell, nagyon kedves, hogy ennyire jót akar, aztán belemerül 
az éjszakába és a kaleidoszkóp vált..

.
fiatal kissrác, sok illegális üzlete van, de most épp a nőnek teszi a 
szépet, hogy sikerrel-e ezt nem lehet tudni, de ha nem érdekli a nőt, 
akkor biztos nem, mert ő komoly nő, nem keresi a kalandokat...
fordulat: 
belép egy kissrác, nagyon komoly és mindig is az volt és mikor mesélt 
a terveiről…….
öreg csákó belép, 
neki már csak az a fontos, hogy régi hírnevéből megéljen, ha lehet 
jól és a csaja, aki féltékeny, de ennek ellenére pasi, szereti meg fél 
is tőle meg nem is lehet tudni, mi is ez, valószínű héjanász...
 van, aki így szereti... 
ennek ellenére persze udvarol a csinosabb nőknek, de valószínű
megszokásból teszi, nehogy kiessen a gyakorlatból, 
viszont sokat iszik, talán hogy könnyebb legyen megjátszani magát..

.
mindezek közepén áll a csapos, aki nem csapos, hanem lélekápoló és 
emberidomár... 
meghallgat, ha olyanja van, ha kevesen vannak, te is meghallgathatod, 
de ma sokan vannak, így csak a konyhába rohangászva lehet mesélni neki 
a dolgokat... 

és mikor áll az ember a pultnál és körülötte a kaleidoszkóp hol
 kinyílik, hol más mintát vesz fel, nyílik az ajtó és újabb érdekes 
karakterek jönnek...


először bejön kisgeci, akit nem lehet tudni, ki is ő, megismertük
 valami okán pár hete és azóta úgy gondolja, neki istápolnia kell és
 mindig érdeklődik a hogylét, a lélek állapota és minden iránt, ha
 elrúgja magától az ember, se számít, legközelebb újra visszatalál..

. alkoholista matekprofesszor, aki világéletében úr volt és akármilyen 
részeg is, akkor is úr marad és a legjobbat a világ tágulásáról 
hajnali 5-kor, totál részegen lehet vele beszélni... 

a 23 éves lány beindít egy pár pasi- fantáziát, jó látni, ahogy nagy 
ártatlanul beszélgetve töri össze a szíveket és álmokat... 
aranyos, kedves és szép és még nagyon ártatlan
 mikor elmegy egy gyerekkori jóbarátjával az éjszaka vége felé, otthagy 
egy elkeseredett zsidó színész-palántát..

 színészpalánta nagy arc..., 
úgy beszél a színművészetről, mintha sok ideje művelné, pedig még alig
 és akkor válik igazán beképzelt és ellenszenves alakká, aki elől meg 
kell lépni, mikor elkezdi mesélni izraeli élményeit, mert ő aztán 
tudja, mi az a háború... 
na neee...
 szép, ha az embert naivnak nézik és hazudnak neki, de azt 
tehetségesebben kellene... 

ma színházi világnap lehet, mert itt egy kedves, jólápolt, öltönyös
 70-es, aki megesküszik mindenre, hogy szőkét öltöztette már, aki 
táncosnő , hisz látszik a tartásán, csak sajnos, most nem jut eszébe a
 neve, mert már öregszik... 
és nincs szíve senkinek kiábrándítani, hogy utoljára 14 évesen táncolt 
a színházban és akkor sem öltöztették... 
legfeljebb a Lékai festette ki, de az is rég volt...

 és duma és ital és tánc és a kaleidoszkóp mutatja az alakokat, akik 
mások, mint nappal, mások, mint egy más helyen lennének, és akik csak 
a hajnal megjötte előtt érdekesek...

 szokásos péntek éjjeli kaleidoszkóp által kirakott képek.......
(S0phia)

Videó díszlet Carlos Acosta premierjén

2010 nyarán mutatta be Carlos Acosta új műsorát, melynek díszlete vetítve volt. A videót Simon Ellioth rendezte, az animációkat Anna Boberg, Barry Gene Murphy, Somu Mohapatra és Shaun O'Connor készítette, a "táncosok" Carlos Acosta és Zenayda Yanowsky voltak. A videón főleg a vetítés látszik, táncról nem igazán beszélhetünk, de a látvány érdekes.


Video stage design at Carlos Acosta's Premieres from Bopa on Vimeo.

2010. szeptember 29., szerda

A szórakoztató napilap :)

még egy engedetlen


A picsába, már tényleg legyek engedetlen!!! Ha már erről a Hattyúházi kiállításról van szó!
Ami számomra se nem megbotránkoztató, se nem elgondolkodtató, se nem pop-kulturális és profán.. De még a dühöt és a haragot sem éreztem ami állítólag ott lakozott mindegyik műalkotásban. Hát körülbelül ezek voltak a fő szavak amelyek megjelentek a kiállítással kapcsolatban. Szinte minden  nyomtatott és elektronikusan íródott írásműben szerepeltek...gondoltam én sem hagyom  már ki.
Nekem nem tetszett és kész! Na, nem azért mert botrányos és családellenes lenne és mert az emancipált " ronda nőt" ábrázolná, hanem azért mert nekem egyszerűen nem mondott semmit.
Botrányosnak csak talán azt mondanám, hogy alig volt mű amit meg lehetett tekinteni ebben a szegényes környezetben...már a Hattyúházi feliratozás is a ház falán...igen ez  botrányosnak mondható.. kopott... semmitmondó.... simán el lehet bandukolni mellette. Megérdemelne egy hivalkodóbb megjelenést: Hé emberek itt vannak kiállítások!!!
Na mindegy, most vagy én vagyok a bunkó és nem értettem meg az alkotók által oly velősen megfogalmazott üzeneteket, vagy már annyira engedetlen vagyok , hogy nekem ez már semmi....
De vajon mi járhat a fejében Mayer Mihálynak?.... meg a sznobistáknak?......( hát ezt sem lehetett most kihagyni:))
engedetlen xénia


2010. szeptember 28., kedd

Exhumálják a gyereksírokat Pécs főterén

A közkeletűen csak gyereksíroknak becézett virágágyásokba hajdanán (kb. két hónapja) a kapkodva végzett befejezés és alapos szakértelem hatására olyan agyagos föld került, amit a virágok - ellentétben a pécsi türelmes polgárokkal - nem tudtak tolerálni: kirohadtak. Most élhető földet kapnak a gödrök, bár ettől sem lesznek esztétikusabbak.
Már eljátszottam a performance ötletével, hogy egy éjszaka kis fejfákat tűzdelünk a sírokba. Feltűnne valakinek?

Botrány! - (Engedetlenek)

Kedves Püspök Úr!

Mélységesen egyetértek felháborodásával!
Hallottuk az asszonnyal, hogy van ez az engedetlen kiállítás oszt úgy döntöttünk, mi is megtekéntjük. Hát ilyet! Nem találtam szavakat. Még a tegnap főzött törköly is belém rekedt. Ilyet kérem nem kehet. Hogy mindenki kedvence, ez a szelíd, bájos teremtés, ez a gyerekek szerelme: Hófehérke így legyen ábrázolva, ekkora táskákkal a szem alatt! És az a szerencsétlen ártatlan isten teremtménye madár: Szent Ferenc madara is fekete karikákkal! Hát ezt nem lehet! Ezt nem tehetik a jövő nemzedékével! Az ártatlan, szelíd gyermekeknek ezután egy lestrapált tramplival kell beérniük?
(Az asszony is megbolondult: - Na látod? - mondta és azóta a tükör előtt illegeti magát engedetlenül.)
Mi lesz így a világból?

egy felháborodott tán balkáni

2010. szeptember 27., hétfő

Mara meséje Kiss Erzsiről, Varázskertről, esőről és vödrökről, kétlábúakról és a kis rózsaszínű szivacs kockáról

auuu…auuu…de jó este volt…hhhhh… de jó este volt!… nem volt végre meleg és az égből potyogott az a nedves izé és én nagyon jól éreztem magam auuu…hhhh… jöttek a kétlábúak és szolgáltak nekem…hhhh… megtanítottam nekik, ha odaviszem a kis rózsaszínű kockámat, akkor dobják messzire én meg rohanhatok…hhhh….és megint és megint…hhhh….csak az a baj, hogy nagyon gyengék, hamar kifáradnak, ezért mindig másik dobálóst kell keresni…hhhh…ezért szeretem, ha sokan vannak….hhhh…ők valamiért nem kedvelik ezt a nedves izét ami potyog, ezért kevesen jöttek, de azért jó volt…auuu…jó volt….mert ott volt a Kiss Erzsi (nem tudom, miért kiss, amikor olyan nagy?) és nekem is énekelt dalt…auuu…ő is mondta: auuu….és ez jó volt… auuuu… négyen voltak és olyan jók, hogy néha meg kellett állnom a rohangálásban, hogy hallgassam őket… hhhh… ez az Erzsi meg hol suttogott, hol búgott, ordított, hol üvöltött mint én…auuu… közben ugrált, táncolt és nem törődött sem az én rohangálásommal, sem a beeső nedves izével ami miatt szép színes vödröket raktak a földre, de engem zavartak, mert utban voltak… hhhh…
aztán egyszer, mikor nagyon figyeltem egy csendes résznél Erzsi a lelkembe látott, mert mondta, hogy dobják el a kockámat, mert ebbe a dalba kis csörgés hiányzik és nagyon jó lesz, ha a körmeim csattognak és surlódnak a kavicson… hhhh… együtt zenéltünk… hhhh…auuu… már zenélni is tudok….hhhh…és dobálta mindenki a kockát…hhhh….és azt hitték, majd elfáradok, de nem, kellettem a műsorhoz…hhhh… csak az a kétlábu nem kellett, aki dal közben akarta seprűvel lelökni a vizet a ponyváról, ami addig annyira sem érdekelte, mint az én végtermékem a fal melletti bokor alatt… auuu… akkor mérges voltam a többi kétlábuval együtt…auuu…de szerencsére hamar elvezették és folytathattam a futkározást az égből potyogó izében és Erzsi is énekelt még, mert a kétlábuak olyan zajt csaptak, mintha el akarnának valamit ijeszteni (talán a csöndet?), de én nem ilyedek meg hanem viszem nekik a kockát és rájukparancsolok, hogy dobják el, és futok…hhhh…futok…és viszem és futok…hhhh…nagyon jó este volt…auuu…és csak mikor levonultak a zenészek, akkor pihentem meg kedvenc helyemen amit addig elfoglaltak a kétlábuak…auuu…hhhh…auuu...
(lejegyezte: Gandalf)

(ezt a 3 fotót Xénia készítette, csak véletlenül került rájuk másik felirat)


Kiss Erzsi zene from simarafoto on Vimeo.

2010. szeptember 26., vasárnap

Az arany ára (premier) - Pécsi Szabadtéri Játékok

Bereményi Géza Eldorádó című fílmje azt hiszem mindannyiunk nagy élménye volt hajdanán.
Az arany ára a fílm alapján készült, de hiányoznak is belőle és kerültek is bele uj jelenetek: a fílmhez képest tíz évvel később teljesedik ki a dráma. Tehát ez nem adaptáció, hanem szuverén alkotás amelynek színvonaláért felel az író-rendező személye: Bereményi Géza.
Ez már a negyedik bemutatója a darabnak és Bereményi szerint most készült el a végleges szövegváltozat.

A felujított Szabadtéri Színház nézőtere - talán a hűvös idő hatására - nem telik meg. Miután a Székesegyház harangjai elütik az időt, megkezdődik a játék.
Piacon vagyunk, egyszerre kint is és bent is az egyik bódé hátsó lakóterében. A díszlet illuziókeltően szép és lepusztult ácsolat, ami mint később kiderül kicsit nehézkesen mozdul, ezért színváltozáskor élvezhetjük a díszítők izomszakító, nyögdécslős munkáját. (A nyögéseket persze nem hallom, csak hozzáképzelem…) A főszerepet, Monorit alakító Balikó Tamás súlyosan. „dúvadosan“ hozza a figurát. Évekkel ezelött alakította ki ezt a játékstílust és formált meg emlékezetes alakokat, de most inkább a rutint érzem, mint az átgondolt szerepértelmezést és a karakter mögötti embert. A másik „öreg“, a Skultétit játszó Kovács Zsolt kis szerepében is szokott mívességével dolgozik. A nőket kicsit mostohán kezeli az előadás, háttérbe szorulnak, nem ajándékoznak meg olyan emlékezetes élménnyel mint a fílmben Pogány Judit.
Így, két és fél hónappal a bemutató után a legjobb emlékeim a fiatalokról vannak, közülük is Szél Horváth Lajos testileg-lelkileg sérült és odaadó Bercije, Köles Ferenc mindig az adott helyzethez alkalmazkodó geric- és jellemtelen Gombacsikja, Zayzon Zsolt gátlástalan játékszenvedéjü Tiborja maradt meg bennem.
És ott volt Tulipán. Szegezdi Róbert kevés beszédü és mozgásu alakítása számomra a legemlékezetesebb. Ahogy mozdulatlanul néz a semmibe, számol és gyilkol rezzenéstelenül, lesz önként (hát ez az, biztos, hogy nem önként) rabszolga, az mély tragédiát, rengeteg elfolytást sejtet és kíváncsivá tesz az ő ki nem mondott történetére is. Talán egyszer Bereményi ezt is megírja (ha még nem írta meg).
A darab vége más mint a fílmen, amit egyik Nővérem nehezményezett és hiába magyaráztam az eltérő műnem eltérő szabályaival és hogy dramaturgiailag ez így sokkal erősebb és katartikusabb, nem tudtam meggyőzni.

Az előadás most ősszel bekerül a kőszínházba, fel lehet ujra fedezni és lehet vitatkozni nyári élményeimmel.

2010. szeptember 25., szombat

Somló Tamás és a Zsűri

A Közgáz 40 éves pécsi fennállása alkalmából nem túl nagy, de kedves kerti parti meg minden volt...
Először magam sem hittem, hogy a Somló jön, és elég, ha bemondom a nevem, így lettem nagynevű...
Úgyhogy nem is mentem kezdésre, de nagyjából jól is jártam el, mert miután már voltam, kezdődtek a nagy számok...
úm. Álomarcú lány , mindig gondolj tárárárám..
meg Ringasd el magad
Meg Barta emlékére egy szál...
Meg az Én annyi mindent nem szerettem még (még én se:)))
S a végén a könnyes szemű, 40 vagy annál kevesebb évvel ezelőtt a teret akkor birtokba vevő közönség lelkes énekével, a padokon tanuló, vagy pasikat/csajokat vagy csak buszokat váró, nosztalgiázó emlékekkel a "S miénk itt a tér...."

Az biztos, hogy érzés több volt benne, mint technika, de Somló azt adta, amit, önmagát, nem akart sem nagyobb, sem több lenni, s a Zsüri meg jól megtámogatta, ha épp kifulladt volna...

Úgyhogy elment....
(S0phia)

Időgép - kiállítások-Ördögkatlan

Na persze a kiállítások! Volt belőle jó néhány amit nem is láttunk.... Pajta-szobrászat Palkonyán, Higt-tech üvegbolt Palkonyán, Palkonyadtól-pirkadatig Palkonyán. Hát igen. Ez a falu idén nekünk kimaradt... Bár mentségünkre legyen mondva a Nagyharsányban a Narancsligetnek helyet adó iskolában három ( négy-öt ) kiállítást kétszer is megnéztünk.
Természetesen nem hagytuk ki a Vylyan teraszon a Művészi Hordók megtekintését sem Szakcsi- Lakatosék kísérő zenéje mellett elheveredve a fűben. Igaz ezt a kiállítást tavaly is láttuk.
Aztán persze a fotók Kisharsány barátságos kocsmájában és Nagyharsány főutcáján kiaggatva mint száradó ruhák egy ház udvarán.
A Szoborparkban megtekintettük Lois Viktor szoborhangszereit és mobilszobrait... mosógépdob, írógépalkatrész és kerékpárhenger, meg ki tudja milyen géproncsokból összeeszkábált- persze művészileg- eszközökön ki lehetett próbálni az örömzenélést. Meg is szólaltatták ezeket a hangszereket egy koncert keretében, amit sajnos nem tudtunk végighallgatni, mert egy másik érdekes eseményre kellett eltávoznunk...
A kiállítások közül nekem három  tetszett a legjobban: Háy János  "Janó és a Manók" című tárlata, Jordán Katica "Szomszédom Cseh Tamás" képregény sorozata, "Rajztanárból egy nemzet énekese" Cseh Tamásnak gyermekkori rajzai  és képzőművészeti tanulmányai alatt készített művei. Ezek közül is Jordán Katica  Cseh Tamás dalaiból összeállított gyermekien bájos képregényei, ami különösen megpiszkálták a fantáziámat... Aztán volt itt egy helytörténeti kiállítás mellékhelységgel, amit többször is meglátogattunk.. és itt kukkantottunk be egy két-három napig tartó műhelymunkába, amit Kis Tibi (Quimby) és Háy János vezetett. Nem hiányzott ebből a társaságból ef Zámbó István sem. Nem véletlen, hogy a a nagyharsányi hegyet felszántó ördög a mű középpontja...
Hát ennyit a kiállításokról amiket áthatott a hely atmoszférája, a táj lenyűgöző szépsége és az Ördögkatlan rakoncátlan ördöge......
 (xénia )

2010. szeptember 24., péntek

A Facebook csodája - Kishúg (Szalóki Ági, Borlai Gergő, Csókás Zsolt, Kovács Zoltán)

- Gergővel már régóta nem találkoztunk és mit gondoltok, hol futottunk össze? - kérdezte Szalóki Ági a koncert egy pillanatában.
- A Facebookon! - jött a bekiabálás.
- Igen, a Facebookon. Elmeséltem neki, hogy népdalokat szeretnék énekelni elektronikus kisérettel, ő küldött hangmintákat és lassan összeállt a Kishúg és a mai műsor.

A zenekart így kezdték, a koncertet pedig ambientes, balladisztikus népdalfeldolgozásokkal. A szőnyegek, hangminták konzervből jöttek és ezt az alapot tette élővé a zeneszerző-átdolgozó dobos: Borlai Gergő, a megszokottól hálistennek eltérő stílű gitáros: Csókás Zsolt és a biztos alapokat hozó bőgős: Kovács Zoltán. Ági hangja a megszokott tisztasággal, biztonsággal, tűzzel és spontaneitással szólt.
A közönség egyforma örömmel és lelkesedéssel tapsolt a népdaloknak és versmegzenésítéseknek és a végén együtt mozogtak a bulizósabb nótákra. A színvonal egyenletes, de a műsor kicsit eklektikusra sikeredett, ami nem baj, hisz: „a változatosság gyönyörködtet“.
(Volt vetítés is, de a látványt majd talán kicsit hozzértőbb kollégám, vjl(ab) fikázza, aki végigélvezte velem a muzsikát.)

Aki ott volt nem bánta meg, aki pedig nem, hamarosan megveheti készülő lemezüket, melyet így áttételesen a Facebooknak köszönhetünk.


2010. szeptember 23., csütörtök

vénemberek nyara - Tátrai Band

Kabócák hangjától hangzik a természet.
A városban Kossuth Lajos hiún szemléli magát a telihold fényében.
A Sétatéren árusok zsivaja vegyül a zsíros sülthusok szagával. Bor, sör, pálinka locsolja a vénasszonyok nyarát.

És a vénemberek nyara is elérkezett: hosszu hallgatás után ujra visszatért a Chris Rea nevével fémjelzett füstös kávéházi rock magyar élcsapata, a holtából feltámadott Tátrai Band.
A Dóm téren egy tűt sem lehetne leejteni, bizonyítandó, hogy van igény a míves popzenére is, és érdemes volt feltámasztani a közelmult legendás csapatát.
Az első hangokra megindulna a tömeg, de hiába, már nincs hová. A színpadon Charly lötyögő nadrágban, kinyult pólóban, kalapban próbálja lazára venni a figurát, de amikor kiengedi Joe Cockerre hasonlító hangját, megbocsájtunk neki. Tibusz ujjai alatt füstölögnek a húrok, grimaszaival követi játékát, sokat mozog a színpadon. Remek a hangulat, láthatóan élvezik a sokaságot, a sikert, a bekiabált kéréseket. A második dal Rolling Stones átirata után sorjáznak az emlékezetes slágerek, csak egy magyarosch blues rontja el a hangulatomat. Az egész koncert érettebbnek tűnik, jót tett nekik a pihenő, most megint nagyok az energiák, az érzelmek.

Az öreg legények bebizonyítják, hogy vén kecske is megnyalja a show-t. A közönség nehezen engedi el őket 22 órakor, én pedig szomorú vagyok, mert a Püspöki Pincészet standján elfogyott a cabernet sauvignon...


2010. szeptember 22., szerda

Időgép - Big Daddy Wilson és Rakosnikov..Nyugati Szinház, 2008. december 21.

Én csak érzésekről tudok, amit keltett bennem, tudod, ami lassú volt, az az volt, ami szépen dicsérte az urat, az dicsérte és ami gyors blues, az meg nagyon ott volt, ritmikus, ősi...

 a lényeg, hogy a pasi folyamatosan fenntartott, nem engedett el és nem engedte, hogy kiélvezzem, csak a határán és akkor meg egyszer csak és akkor ott minden volt, zuhanás, meg vörös, meg éreztem a saját energiám, igaz, vigyáztam körbe is menjen és csupa libabőr meg borzongás és talán a lassú Raskolnikovon a legjobban, azt hittem hirtelen, lefagytam, mint windows... 
egyszerűen csodálatos volt 

és mindent adott.... 
és nem vett el semmit! 
Nagy csoda volt, rég éltem át ilyet koncerten, talán Chris Rea, de ez sokkal meghittebb, meg minden, ami kell!!!
(S0phia)

2010. szeptember 21., kedd

Hej, Czigani! Gőzhenger! - Mahala Rai Banda

Hát ez lehengerlő volt!

És gőzős, mert az eső elmosta a szabadteret és egy meleg és párás terembe szoroltunk páran, akik kezdésre odaértünk. Jó 25 percet vártak a szervezők, hogy aki akar, az beérjen az eredeti helyszínről, ennek ellenére csak laza félház volt mikor az első hangok felcsendúltek, de utána…! Mintha megérezték volna az esőben kóborló melegségre vágyó lelkek, hogy itt VALAMI TÖRTÉNIK, mert folyamatosan telt meg a helyiség boldog, táncoló emberekkel, balkán fiesztává változtatva a szomorú, őszi estét.

És a Banda! A rezeken megcsillantak a reflektorok váltakozó fényei, a fogak fehérlettek a nevetésre nyíló ajkak között, az ujjak már-már erotikus hevülettel símogatták a hangszereket. Hatalmas lendülettel csapott bele a zenébe a hét fúvóssal, harmonikávall, hegedűvel, dobbal és énekessel felszerelkezett Banda és ebből a lendületből, hevületből nem engedtek később sem: mikor úgy éreztük, hogy ezt már nem lehet fokozni, mindig ráraktak még egy-egy lapáttal. Az istenáldotta, nehezen mozduló, belülről élvező pécsi közönség az elején még a fenekét melengette a berakott néhány széken, de később többen csatlakoztak a táncos lábu kozmopolita újonan érkezőkhöz.

És a zene!
Aki szereti Boban Markovicsot, annak tetszik a Mahala Rai Banda is.
Aki nem szereti Boban Markovicsot, annak nagyon tetszik a Mahala Rai Banda.
Az egyik Skoda, a másik Mercedes. Az egyik mákosnudli, a másik őzporkölt.
A balkáni népek romamuzsikájának feldolgozásaiból és ezen elemek saját nótákba illesztéséből állt a műsor. Elhangzottak unásig ismert dallamok is, de másképp, finom zenei humorral megspékelve (figyelitek? egy kulináris hasonlat!), váratlan hangszeres futammal vagy modulációval zökkentve ki agyunkat a kényelmes kerékvágásból és indítva kellemes borzongást a gerincoszlopunkon. A rezesek jazz-es riffekkel és "odamondogatásokkal" leptek meg, a hegedűs nem csak húzta és énekelte a dallamokat, hanem vezényelte is, hogy éppen ki szólózzon ( -Én? Komolyan? Most én nyomjak egyet?) és széles mosoly kiséretében előreperderűlt a trombitás, a szakszofonos, a tubás, a harmonikás vagy épp a hegedűs és olyat rittyentett oda, amire azt szokták mondani elnéző mosollyal és enyhe szemöldökfelvonással: hiába, a vérükben van.
Volt ebben a muzsikában minden: mulatós, jazz, reggae, swing, rock, rap, de mindez átszűrve a saját vidám stílusukon, egységbe fogva kicsit talán - de nem bántóan - harsány, határozot keretekbe foglalt ízlésükkel.
Bebizonyították, hogy méltán világhírüek és nem véletlenül dolgoznak például olyan nevekkel együtt, mint Shantel (Persze, ha valaki nem ismeri, akkor csak falrahányt borsó. Most megint a kulináris élvezetekhez jutottunk (borsó), de talán nem véletlenül.)
A küzdőtéren a tömeg minden küzdelem nélkül táncolt, a színpadon a zenészek ropták és húzták és fújták, mi pedig köszöntük jó szerencsénknek, hogy nem feledkeztünk meg erről a programról.

A koncert után a mellékhelyiségben véletlenül kihallgattam két fiu beszélgetését:
- "Hát nem ez a zene csúcsa, de nagyon jó volt!"

2010. szeptember 20., hétfő

Időgép-Técsői banda-Ördögkatlan fesztivál

Úgy kezdődött, hogy augusztus 4-én felkerekedtünk, beültünk a hétmérföldes autónkba és már majdnem ott is voltunk az ördögnek a Katlanjában, amikor csendesen megjegyeztem, hogy az 5 napra szóló bérletünket otthon felejtettük....nosza ez nem vette el a kedvünket és így  a másodszori startolást hangos szó nélkül megúsztuk.
Persze mert már a várakozás izgalma, a koncertek, az irodalmi és képzőművészeti előadások, a katlan különleges hangulata és nem utolsósorban a borospincék sötét mélyének varázsa elfelejteti az emberrel a mérgelődést.
Az első meglepetés Kisharsányban ért minket, amikor szomorúan láttuk, hogy se Templomkert, se a jó színvonalú kirakodóvásár.....Tavaly kedvenc helyünk volt ez a falu. Bár a további napokon itt tanyáztunk a legtöbbet, de erről majd később....
Irány Nagyharsány, ahol volt már egy kis mozgás, lehetett  érezni, hogy idén is lesz valami ebből a fesztiválból.
Vártuk a megnyitót a Quimby-vel, de mindenhol azt olvastuk, hogy valami Técsői banda lesz előtte.Nem is gondoltuk nagyon, hogy megnézzük, mert úgy összebarátkoztunk a büfésoron a borkimérős emberrel, hogy ott ragadtunk.( Ez a büfé-és kirakodó sor azonban nagyon gyenge pontja volt a katlannak....)
Jól tettük, hogy itt maradtunk, mert egyszer csak muzsikaszót hallottunk és mire oda értünk a helyszínre már nagy számú helybéli is megjelent az eseményre.
Ez a rutén zenét játszó banda a Tisza felső szakaszáról érkezett igen változatos repertoárral.... volt itt ukrán, zsidó, román, cigány, orosz magyar dallamvilág.... örömzenélés a javából!
Nem csoda, hogy egy vékonyka cigány asszony sörösüveggel a kezében táncolni kezdett erre a muzsikára...
Szóval ez a Técsői banda nagyon jól húzta a talp alá valót! Egészen különleges dallamvilág keveredett a sötétedő Ördögkatlanra. És ez minden este így volt ott a nagyharsányi árokparton....és ez a zene ami összehozta a falu   lakosait a katlan lakóival.... még ha egy pár napra is.....:)
(xénia)

2010. szeptember 18., szombat

pécsi blues

Stoni ma vette eső elleni Kalapját és elindult a Tettyére. Vigasztalanul esett szinte egész nap.
A Kalap aztán mégiscsak szerencsét  hozott. Koncertjük alatt alább hagyott a zuhogás.
Ám volt szívás így is. Már ép kezdtem belendülni a régi és újabb nóták hallgatásába, amikor kifogyott a benzin az áramcsinálóból... (?)   és végleges szünet.
Nagycsaládosok találkozója volt ma ezen e téren, itt történt ez a gyalázatos dolog.
Mindenesetre úgy gondolom jobb lenne egy ilyen koncert zárt helyen, sörözgetés mellett. Egy blues kocsmában. Ami nincs ebben a városban.... Minden valamire való helyen van egy- vagy két blues kocsma,  csak itt nincs. Az Európa Kulturális Fővárosában.  Hmmm.... és hmmm....:(
(xénia)

otthonka

Csodadolgokat lát az ember jártában-keltében.
Ma három szemrevaló otthonka kellette magát egy nagykapura kiakasztva.
Eddig azt gondoltam ilyen príma darabokat csakis a pécsi vásárban lehet fellelni.
Szerencsére tévedtem. Megálltam és komolyan elgondolkodtam azon, jó lenne már venni egy-két darabot ebből a szép árúból. Sőt az is átvillant a gondolataimban, hogy ha nem kellene ennyi adót befizetnem az Apehnak, akkor talán gyűjthetném is rakásra. Mert van belőle nejlon (hát ezek a legszebbek) pamut és len anyagból készültek, nem beszélve a minták és színek sokaságáról, na és a formákról...
Igen, azt hiszem legalább egy darabot fogok venni!
Jó lenne találni egy igazi hagyományos nejlon kis otthonkát.. talán zöld, vagy jó lenne a kék apró mintás is. Szépen felhúznám a konyhában főzés közben és anyámra gondolnék akinek szintén volt egy otthonkája. Barna apró mintás. Mert ő a barna színt szerette. A meleget. Ami áradt belőle. Barna apró mintás otthonka nélkül is...
Az otthonkájában konyhánk szaga rejtőzött. Jó volna kicsit szagolgatni még....
(xénia)

2010. szeptember 17., péntek

A három halászlé meséje + 1

Szibilla szót, hogy macskazenélnek a Faterral valami blúzfesztiválon Szegeden, menjünk. Így, hát felpattantunk a hétmérfőldes Opelra és egyik kerekünk itt, másik ott, hipp-hopp Szeged mellett termettünk és áradt a fülünkbe a muzsika, a szánkba a sűtkóbász és a pályinka (meg sör, meg viski, meg jégermatyi).
Másnap - szó szerint és jelképesen is -, (mert mit tehet az atyámfia a Tisza partján) elmentünk vadászni egy halászlére. Lőttünk a színház melletti kalózcsárdában mingyá többet is: nekem vegyihali jutott tészta nékül. de Szegeden élj úgy, mint a szegediek!
Nem vót rosz első pillantásra - főleg miután erőssen megpaprikáztam -, de alig egy óra múlva mehettünk vóna motorcsónakozni a folyóra motor és csónak nélkül, akkorákat fingottunk mindahányan. (Szerencsére sokan vótak az utcákon, így mindig másra tudtuk kenni a dógot!)

A második adagot baján faltuk fel a híd alatti csárdában. Frissen festett helyiség, udvarias kiszolgálás, igazi, tésztás bajai hallé, amit annak ellenére bevágtunk, hogy nem is vótunk éhesek. (Baját látni és halászlét enni...!) Na, ez vót az igazi egy!...

És most jön a legrosszabb! Balatonmária-Alsón a parton: szinte üres véndöglóban cérnametélttel! hozták a külön főzőtt, íztelen halat és levet, melyet kénytelenek voltunk a tányérban hagyni, bár legszívesebben az asztalon hagytuk vóna. Egy másik csehóban találtunk még ehetetlen viziszörnyeket, de ott legalább a koctélbár remek vót.

Három a magyar igazság - itt csak a bajai vót az -, és egy a ráadás, de az nagyon.
Az igazi kettőt Alsónánán, barátom szakács barátja rittyentette nekünk pontyból, de annyira, hogy még egymás tíz ujját is megnyaltuk vóna utána, ha nem számít ez tulságos bizalmaskodásnak. (Közben meg vjl(ab) nyomta a talpalávalót reggeltől hajnalig. Nem is tettünk mást, csak ettünk, ittunk és roptuk, ki meddig bírta.)

Hát ez vót a négy halászlé meséje, csak el ne csapjátok a hasatokat vele!
(egy tán balkáni, a gasztrokukac)

2010. szeptember 16., csütörtök

Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből

Nemrég a balatonberényi FKK strand Parti Büféjében üldögélve és élvezve a nyári nap utolsó sugarait, elhangzott az a kérdés, hogy írónak születni kell, vagy meg lehet tanulni?
Ekkor eszembe jutott (á lá Proust) Esterházynak egy régi előadása a Mindentudás Egyetemén, ami erről is szólt a sok minden mellett. Hazaérve kikerestem és most megosztom veletek.
A szöveg itt olvasható, de szerintem érdemes a videót nézni, mert plusz információkat is hordoz. Sajnos a mozi furcsa wmv, mert tapasztalatom szerint nem minden böngésző játsza le a képet, de hiba esetén érdemes másik szoftverrel próbálkozni (nálam a Firefox megette mint a nyulat).

Götterdämerung

Mégegy látvány-összefoglaló egy Wagner operáról. Igérem, legközelebb már saját élményekről számolok be, de ezt - ha már élőben nem láthattuk -, kár lenne így is kihagyni...


Götterdämerung from Martin Inda on Vimeo.
Video post production for Urano Films in Gotterdamerung opera.
This is a short view of the Wagner opera premiered in April 2009 in Firenze, Italy. These images were recorded by Franc Aleu during rehearsals and have no commercial intention. Unitel is producing an HD recording for selling purposes.
Credits:
Direction: Zubin Mehta
Scenic Direction: Carlus Padrissa (La Fura dels Baus)
Scenography: Roland Olbeter
Videocreation: Franc Aleu / Urano Films
Costumes: Chu Uroz
Coproduction between Palau de les Arts in Valencia and Maggio Musicale Fiorentino

2010. szeptember 15., szerda

cipők



Hihetetlen dolgokat tudnak a nők időnként felhúzni....Főleg ha egy szakmai előadásra készülnek.
Ma láttam a mellettem üllő hölgy lábán egy ezüst színű csizmafélét kék cipzárasat, egy lila nagyon tűsarkost előttem, és mögöttem egy égszínkék hegyesorrú és virágmintás csukát. Csak ültem ott a Barbis színorgiában. Mint egy babaházban. Morfondírozgattam magamban, hisz nekem is volt valamikor rózsaszín cipőm... olyan mokkaszín féle ....hű, de szerettem! Bécsben vettem, akkor még az igazán nagy szám volt!
Nézegetem a lábamon a lapos sarkú átlagosan barna cipőmet. Kár, hogy széttapostam azt a rózsaszínt! Ide kívánkozott volna most. A lila tűsarok és az égszínkék virágmintás
közé. De talán az ezüst kék cipzárassal is összebarátkozott volna....:)))
(xénia)

SIEGFRIED

Ilyen látvány nálunk nincs (és a világban is csak kevés helyen). Sajnos nem láttam élőben az operát, de ezt a videót találva meg akartam osztani veletek, hogy ámuljatok és bámuljatok, hol tartott 2008-ban a világ.


SIEGFRIED from Martin Inda on Vimeo.
Video post-production coordinator for Urano Films in "Siegfried" opera. 5 hours of video, 14 simultaneous projectors. Premiered in Ciudad de las Ciencias y Artes, Valencia-Spain, June 2008.

2010. szeptember 14., kedd

Libalegelő - PánBalkán Art Piknik

Majdnem elfeljtkeztem a Libalegelőről!
Lajkó Félix előtt melegítették be a közönséget. A szabadkai zenekar nem szakadt el gyökereitől és Szabadkától, a Boris Kovac által fémjelzett népzene-kávéházi muzsika keverékét játszotta virtuózan.
Műsoruk alatt a közönség sajnos csak lassan szállingózott Lajkóra várva - nem Godotra (tudom, rosz vicc) -, de aki ott volt, biztos nem bánta meg, mert a remek hangulat jó előkészítés volt Félix koncertjéhez.

Magyar Dal napja...

Vasárnap volt a Magyar Dal sokadik napja....
Merthogy egyszer elkezdték s azóta folyammá dagadt, de legyen is, így kell, bár a kampányszerűség az hmm, de legalább megmozgat..
Rengeteg minden dolog volt, de szóla barátném, nagyon csórók vagyunk, s ő tud egy tutit, ráadásul jól ingyen, s alig több 4 Ft-nál a pohár ser, mint azt rég megszoktuk...
És mindez igen, igen, bizony!!!!!!!!!
a BEM rak(rock)parton, a legendás (tűz)fészekben, Török Ádi vasárnap még ama ablakot is megmutatta, ahol a csajjal mászott ki, mikor aktuális másik csaj a kapu elejbe várta (ne vigyorogjatok, nem nekem, az egész közönségnek:)))
Nos volt ott mai blues, meg húszéves, meg Gőzhajó, meg Hívj fel, meg a szokásos halandzsa-hadova-isteni-török-ádámos... aki végülis a nagy hírt csak nem tartotta magában!!:)))

Nos, valamikor októberben Szivacs, az eredeti Mini dobosa megjön jól Amerikából s akkor az egyik majdnem-eredeti (most épp Bikinis) gitáros is beszáll a régi bandába s lesz 21-én a Bem Rakparton igazi, eredeti MINI!!!!!!! meg majd 28-án valami hajón, de nekem a neve "elszállt egy hajó a szélben" ja ez Kex, no nem baj.:)))
S most azon nagyon drukkolok, esetleg, ha nagyon jók leszünk s sokan elmegyünk, önköltségesen elmenne e formációval Pécsre is, ami isteni lenne csak akkor már igazán csak az lenne a kérdésem: de miért nincs már nemecsek?????????????

Ennyi a Bem rakpart 6. 2010. 09.12.

(S0phia)

2010. szeptember 13., hétfő

Volt egyszer egy Világ....

Az Esőember óta nem nagyon láttam, olvastam az autizmusról valamit is.... de ezzel a filmmel is úgy voltam, hogy tetszett nagyon, főleg a Dustin Hofmann miatt.. de nem érintett meg és nem gondolkodtam el magán a tényen: az autizmuson.
Egészen addig míg nem találkoztam hosszú évek kihagyása után egy barátommal. Ő mesélte , hogy van egy fia aki autista...
Börcsök Enikő a Nemsenkilényben nagyon le tudta hozni ezt a bezárt, különös világot, amit szerintem mi, akik azt gondoljuk magunkról, hogy normális emberek vagyunk, sosem fogunk megérteni....
Pedig a képlet egyszerű.
Nemsenkilény írta: Volt egyszer egy Világ. A világban egy bolygó. A bolygóban egy földrész.A földrészben egy ország. Az országban egy város.A  városban egy lakás. A lakásban egy szoba .A szobában egy ember. Az Emberben egy Világ.
KÉSZ.
(Xenia)

„Iszonyatos káosz van a külső világban.“ - Nemsenkilény – monológ nemmindegyembereknek

(Reccs.
Nemsenkilény letépi az első négyzetes kartonlapot a falra ragasztott tennivalók listájából. Nézi, majd tagoltan, szenvedélytelenül felolvassa)
NEMSENKILÉNY: Színház.
Néz. Még nem tudta eldönteni, reagáljon-e a feladatra - nem mindig szokot -, vagy sem. A szemében látjuk a lassan feltörni akaró szavakat. A játszó színész fejében látjuk gondolatait.)

„Iszonyatos káosz van a küldő világban.“
Ezzel a mondattal indul az előadás verbális része, de elötte Börcsök Enikő utat tör magának hozzánk a hatalmas színes kockákból épített falon keresztül. (Pink Floyd: The Wall, vagy a régi dilemma, hogy ki van a rács mögött: mi vagy ők? Rilke: A párduc, Szabó Lőrinc fordításában - bár ez inkább a továbbiakra jellemző.)
Ez egy jelképes tett, a színésznő segítségével mi látogatunk el, törünk be egy autista lány belső világába és ülünk ökölbe szorított kézzel zavartan vihorászva, könnybe lábadó szemmel csodálva emberi nagyságát és egyszerűségét, ahogy tükröt tart káoszvilágunk elé, melyben bizony elvarázsoltkastélyosan torznak és érthetetlennek látjuk magunkat. (Na, ki van kint és ki van bent?)

A reccsenések és a napi feladatok „normálisok“ számára mosolyogtató egyszerűsége tagolja az előadást. A szöveget autista szerzők müveiből (szövegeiből, beszélgetéseiből) gyurta egyneművé Börcsök Enikő, Gyulay Eszter segítségével. A játékmód egyszerű, letisztult, pár jellemző mozdulatra építi fel a szerepet, melyen végig átsejlenek a reflektáló színész gondolatai.
Kis örömök és kicsi dolgok feletti nagy örömök, nagy bánatok és hirtelen tragédiák, egyenesség, éleslátás és gyomorbavágó filozófikus gondolatok színesítik ezt a világot.

„Eldöntöttem, nem leszek tovább autista!“ - mondja Nemsenkilény és mi szomoruan mosolygunk, mert tudjuk, nem rajta múlik.
De mi még dönthetünk: rendet teszünk-e káoszvilágunkban?

(Nemsenkilény lassan odacsoszog a falra ragasztott teendőkhöz. Kicsit habozik, majd hangos reccsenéssel leszakítja a következő kartonlapot. Egy ideig nézi és jól érthetően felolvassa.
NEMSENKILÉNY: Vége.
Bólint, a lapot komótosan a fiókba helyezi a többi közé. Kezét sután oldalracsapja, megelégedetten tényközöl.
NEMSENKILÉNY: Kész.
Sötét.)


Időgép - Egy Markovic-koncert valamikor, tán 2008. augusztus 28-án, Margitszigeti Szabadtéri, Fenyő után….

Alcím: bomba, bomba…
A koncert jó, volt, nem bombasztikus, de utána bombariadó a hídon, így 
egy 2-esnek álcázott 4-essel mentem haza:))
Felszálló olaszok kissé bele is kavarodtak, le, s fel szálltak.. mármint a villamosról..
a legjobban az első, bevezető egyveleg írja le, ami aztán történt....

A koncert…
először jött egy kis kusturica-betét, hogy ismerkedjünk, meg hangulat
meg ismert..., aztán belecsapott egy autentikus népdalba , ez még jó is 
lehetett volna, de akkor csinált egy latinos betétet, 
ami nekem csak azért volt jó, mert tangó volt, de a későbbi latin
betétek bizonyították, hogy ez nem az, amerre menniük kellene, bár a 
fiatalabb Markovicnak most ez jön be nagyon láthatóan.. de nem akkora 
sikerrel..
. és még ebben a blokkban a következők történtek: volt egy Surda-sorozat
 valamikor a szoc.ban, na ennek könnyfakasztó betétdalával 
kedveskedtek, hogy belelendüljön a közönség, (én sört ittam...) 
és akkor belecsapott (ne kérdezd, hogyan, miért és minek) egy szirtakiba... 
ami annyira, de annyira megnevettetett, hogy nagyon, és kicsúszott 
számon, na ne, ez nem lehet ennyire gagyi... és mindenki engem nézett ekkor, mert nekik baromira tetszett és nem
 értették, nekem miért nem, 
na akkor jóvátették, mert volt néhány nagyon jó dzsesszes 
feldolgozásuk, aztán visszamentek népzenébe, pl az elcsépelt ederlezit
 egész jól adták elő....
, jött Palya Bea, aki az első számnál olyan hangos volt, majdnem kiestem 
a gatyámból, de vagy a technikus kapcsolt, vagy Bea hallotta meg magát 
a kontrollban és visszavett..
 A megjelenése cigányos volt, az első nótákat cigányosra vette, de
 aztán finomodott a kép és a népdalokban már egész jó volt és volt 
Bobannal egy nagyon szép nótája, így sok mindent megbocsátottam neki
 egész addig, míg úgy nem gondolta, hogy akkor most ő megénekelteti a
közönséget is, ami sok embernek nagy élmény volt, nekem kevésbé, mert
 olyan helyen ültem, ahol a szomszédom hangját hallottam és nem az
összhangzást, ami attól még lehetett jó. 
Bea után újra belecsaptak a fiúk és jött egy borzalom: 
átmentek szamba-zenekarba és amit tud a legelesettebb szamba-iskola 
karnevál idején, azt sajnos, ők nem tudták, vagy ha tudták, se tudták 
ezen a szinten előadni...
(dél, dél, dehát az a sajátos latin szamba.....:) az a fránya....
mindenesetre népi feldolgozásban és ezek dzsesszesítésében nagyok, az 
nagyon bejött nekem is
az újrázásnál Boban jól lejött a szinpadról a közönségbe, biztonsági
 emberek frászt kaptak, hatásvadászat, de belefért...
Ma ennyi.
(S0phia)

2010. szeptember 12., vasárnap

Ha te Jamo vagy…

Pécs, a kutúra egyik 2010-es fővárosa furcsán emlékezett meg a szeptember 11-i terrortámadás áldozatairól: külömböző korok ruháiba öltözött katonák ijesztgetik a városlakókat a közterületeken, tank áll a pláza parkolóban, máshol vérre menő csatákat vívnak. Furcsa, hogy míg a világ nagy részén a béke szükségességéről szónokolnak, addig Pécsett háboru dúl!

Találkoztam olyan asszonnyal, aki a második világégés egyenruhái láttán hallani vélte a fülében a bombák sivítását, érezte a gyerekkori félelmet, hogy most hova sújt le a személytelen halál, hallotta a becsapódásokat, látta lelki szemei elött a rokon hulláját törmelékek alól kaparó kezeit.

Nem azt mondom, hogy nem kell haditechnikai bemutató. Azt mondom, hogy korlátozott helyszínen és nem a város utcáin. Hogy csak az „élvezhesse“, akit ez érdekel.
Brutális érzéketlenségről vall ez a szervezőktől, a rendörség részéről, akik az engedélyeket kiadták és a Város részéről, akik tán azt sem tudták, mit fogadnak be az EKF programjai közé.

Ha nincs háboru csinálunk? Javasolnám a délszláv csatákat is belevenni, akár eredeti helyszineken is, hiszen csak egy órát kell autózni. A horvátok biztos örömmel fogadnák.
Építsünk anfiteátrumokat, ahol a gladiátorok életre-halálra kűzdhetnének a mi épülésünkre és a köztévé élőben közvetíthetné.

Az esemény neve: HATEJAMO - szép ősrégi magyar szó, lehet, az új értelmező szótárban már benne lesz.

Ha van véleményetek, ne tartsátok vissza: bökjetek a megjegyzés szóra és mindent bele!

2010. szeptember 11., szombat

Időgép - én nem tudom (Budapest Bár)

Én nem tudom, de valahogy nem megy nekem a beindulás a "legyen a horváth kertben budán"-ra, még ha a Budapest Bár adja is elő. Pedig az ember próbál igazán kulti lenni de nagyon....talán a Németh Juci, meg a Ferenczi... akkor is a Villa Negra mégiscsak a Págeré... jól van na, ezzel is lehet pénz keresni.
Nekem azért marad a Led Zeppelin vagy az E.Burdon. Mégsem Fred Aster szmokingjában muzsikálnak.
(xenia)

Sziget Fesztival 2010 - 5. nap


Bár sok felé kellett volna mennem, de a Kasabian és Daniel's papa Jack nevű fia nem engedett a nagyszínpad homokozójából. (Na, most jól a média résébe vágtam, a la Esterházy)
Akkor most az előzmények és utózmányok.
Nekem a Hangmással indúlt a nap és meg kell vallanom, jobban tetszett, mint a Danko Jones. Billy Talent földbedöngőlt hihetetlen lendületével, a Mahala Rai Banda pedig remek rezeseivel. Aztán a már említett Kasabian bizonyította be, hogy utolsó albumuk nem méltatlanul lett az év legjobbja.
A Muse-ra nagy várakozással készűltem, hiszen első lemezük óta figyelemmel kísérem a munkásságukat. És nem csalódtam, sőt halljatok csodát, az egész katlan látványorgiában fűrdött: VJ, lézer és tomboló rajongók.Na, erre a napra még visszavolt a Napra (bocsánat a gyenge szóviccért!), akik kicsit lerövidítve, de virtuózan játszották dalaikat. (Lehet, nem is rövidítettek, csak én hallgattam volna még őket szívesen.)Aztán volt még egy kis Jazzékiel és az eső meghozta Dr. Máriást is a Tudósokkal.
A végén már csak a búcsu Jack-től, a szekszárdi boroktól, régi és uj haveroktól, de nem volt Fanta.
Sáros utak, eldobált poharak, egyszerre szomoru és vidám arcok, HÉV… és az ágy símogató ölelése… a vér dobolása a fülben...
A Szigetből 2010-ben ez maradt…

2010. szeptember 10., péntek

PánBalkán Art Piknik

Volt itten ez a PánBalkán Art Piknik.
Montam az asszonynak, pakójon kis elemózsiát meg jóféle úzót, oszt usgyi a kútúra fővárosa.
Háát iljent még nem láttam: zongorák az uccákon oszt aki arra jár már klimpírozza is a fürelizét. Beszarok!
Aztán a Kultúrkertkafé: tiszta bizományi! Meg is akartam venni azt a jó kis tálalóasztalt, de azonnal elküdtek… a púthoz folyékony kenyérért.
Aztán volt ott az a Balanyeszku: egyedűl cincogott a hegedűlyén, de úgy, hogy otthon a Morzsi ezt hallva a falat kaparná. Én viszont egész megszerettem. Aztán egy hárembe mentünk, de csak ketten zenéltek, a Light in Babylon. Mi csak ültünk és feküdtünk a félhomályban és hallgattuk az ölében dobot melengető jány szép kántálását.
Aztán a padláson, a gerendák és borovicskák között szlovének fújták, a New Music Ensemble. Hát ezek… Az egyik tubákozott, a másiknak, a húzogatós trombitásnak egészen magyar neve vót, a dobos a szemét forgatta, grimaszolt, de a keze úgy járt, mint otthon a cséphadaró, a görbetombitásnak meg még ott lóg a fenekén a tojáshély, mégis ő dirigál és fújja cefetúl. Először macskazenének tünt - körülöttünk valami frídzseszről suttogtak -, de aztán találtam benne rendszert és a végén lelkesen tapsoltunk mikor jót szvingeltek a sajátos stílusukban…
Oszt mikor már kötöttük a laput a talpunk alá, hirtelen jöttek mindenféle emberek hangszerekkel és hangszernek látszó tárgyakkal, ülltek, álltak mindenhová és húzták nevetve a különféle nótákat, hát akkor én azt gondótam, innen tán haza sem kéne többet menni…
(egy tán balkáni néző)

Sziget Fesztival 2010 - 4. nap

Kicsit elfáradtak a fiúk...

Nem mi, szigetlakók, hanem akiknek nem kellene: a technikusok. Több koncerten is minősíthetetlen színvonalu hangzás bosszantotta a nagyérdeműt főidőben. Ha én így dolgoznék, már rég kirugtam volna magam! (Vagy a fesztivált akarják tönkretenni szarok bele alapon? Szlovák alkalmi ismerősök jelezték, hogy többet ebből nem kérnek.)

Most akkor az elejéről, megint idő- és erőhiánnyal küszködve.
A Vodafon flashmob-ja látványos lett volna, ha nekünk készűl és nem reklámnak, mert így semmit sem láttunk belőle. Nehezítette a helyzetet, hogy az Iron Maden rajongók 6 órával a kezdés elött igyekeztek maguknak jó helyet foglalni. A kamerák kb ezt látták:



A Zorállon jót lehetett mosolyogni a pultot támasztva, Ferenczi Gyuri a Budapest Bárt is szímpadra szólította.
A Rupa & The April Fishes kábé harmadik dalától már majdnem minden hangszert lehetett hallani, kivéve a csellót, ami a szólók alatt is az érzékelhető tartomány alsó határát súrolta. Viszont Rupának már az első dal felétől szólt a mikrofonja!
Az Iron Maden-ről sok helyen írtak, talán a hangpultba borult sörök miatt nem élvezhettük felhőtlenül.
Azért ne gondolja senki, hogy rosz nap volt, Nina Hagen mamáról például csak szuperlativuszokban lehet beszélni.
Bekukkantottam még ide-oda, de a rúdtáncot nem próbáltam ki..:)

2010. szeptember 9., csütörtök

Hrabal könyve

Vélemény??????  Olvass barátom Esterházyt! Jobban jársz! Én ép most falatozom "Hrabal könyvét". Ebben aztán minden benne van ami Istennel, két rakoncátlan angyalával egy íróval és annak negyedik gyermekét váró feleségével történik.  Ebben a könyvecskében az Úristen  walkie-talkie-n  kommunikál az ő angyalaival,  akik  Zsiguliban ülve figyelik a földi létet. Ez miatt aztán az ember rögtön a szívébe zárja ezeket a különleges lényeket.
Máris szereti Istent  és fityiszt mutat a képmutatásnak. Az író írás helyett  nyögdicsél, a felesége meg morfondírozgat egy angyalcsinálásról miközben beleszeret a cseh íróba és egyfolytában meséli neki az ő és felmenői életét. Ezt a 60-70  évet. A Való Világot.
Szóval barátom ezt olvasd és megszereted Istent, az ő angyalait, az írót, a feleségét,  Bohumilt,a rokonaikat, az életüket, a "csaknem egészen közös Duna-táji sorsot-ezt a formás rémdrámát....".
(xénia)

Sziget Fesztival 2010 - 3. nap

"Esik, esik..." (népköltés)
Időgép, visszafelé

Lassan bandukolunk a HÉV megállója felé, már csak szemerkél az eső.
Bejön a sátorba két lány röhögve, hogy hol lehet megmosakodni? Tetőtöl talpig sárosak. Az Erik Sumo Band feat. Kiss Erzsi nagyon jó!
Sikerül átverekedni magunkat a pocsolyákon a Wan2-hoz.
Mostantól nevezzetek Noénak!
Így születnek a legnagyobb barátságok: két orosz, két holland, két angol, Peti, Krisztián. Később egy magyar hoz pálinkát.
Legközelebb egy női WC, sikerűl bemenekülnünk. Csak pár méter, de bőrigázom.
Leszakad az ég.
Szervezési pánik: világvége közeleg, mindenkit kiterelnek a Jack Daniels-ből.
Az Oi Va Voi...! Mindenkit mellbeüt és letaglóz a színpadról áradó érzelem és profizmus. A tömeg megtölti a katlant és együtt lélegzik a zenekarral.
Buli, buli, buli: a RotFront, az emigránsok zenekara a mi lányunkkal, Gryllus Dorkával táncbaviszi a szigetlakókat. Lendület...
Teltház: Papa Roach. Hozzák a formályukat, mindenki boldog.
A Lyapis Trubetskoy nekem nem jön be :(
Ma nem lesz nagyon erős nap, de ami érdekel, azok szinte egyszerre kezdődnek. Na, majd válogatok és szomoru leszek a kihagyottakért...


Coelho

Nem értem ezt a Coelho őrületet! Veszik, mint a cukrot, olvassák és lelkesednek érte komoly emberek is.
Én többször, több könyvének is nekifutottam, de visszapattantam, mint a gumilabda: egy idő után mindegyiket dühösen vágtam a sarokba (jelképesen).
Csak én vagyok ilyen hülye? - tettem fel magamnak a kérdést és dühöngve, káromkodva átrágtam magam a 11 perc-en.
Az eredmény: konyha-filozófia, falvédő szövegek és kurva-romantika irodalmias (vagyis irodalminak látszó) mázzal: giccs a javából.
Utána felüdülés volt egy Koontz thillert olvasni: szikár, szabatos szöveg, jól szerkesztett cselekmény, egy pillanatra sem akar többnek látszani, mint ami.
És akkor Esterházy-ról már ne is beszéljünk! :) (de erről később…)
Vélemény?

2010. szeptember 8., szerda

Sziget Fesztival 2010 - 2. nap

Figyelem!
Az alábbi bejegyzés egyeseket esetleg zavaró, trágár kifejezéseket is tartalmaz. A szerző a valóságot akarta minnél hűebben közvetíteni és hát... ez volt a való.
Akiket sért, azoktól elnézést kérünk!
(Gandalf)

Most már féljél faszfej!

Valami ilyesmit énekelt Tereskova, akiról megtudhattuk, hogy nem csak illatos, hanem jelenleg szőrös is a pinája egy baleset miatt. A zenekarnak pedig szórös a fasza. Ezt, a lányok nagy bánatára csak verbalizálták. (Na, ez a kezdés és cím nagyon bulvárosra sikeredett, bocsánat!) Szóval majdnem a végén kezdtem, pedig ez csak a hab volt a tortán.
Akkor a többi, röviden:
A Kries horvát sámánzenéje pironkodásra késztethetné a magyar sámánokat, mert ez átélt, szuggesztív, magávalragadó, mozgásra késztetö nuzsika volt annyira, hogy a vén specialistákig -The Specials-, le is lassultam kicsit, aholis az első sorok kívűlről fújták a ska-matuzsálemek felejthetetlen sorait.
A Vad Fruttik nem méltántalanul váltak mára a közönség kedvencévé, most is hozták a formájukat.
A Faithless mint várható volt, teltházas koncertet adott, én meg csodálkoztam, hogy nincs rajta vizuál, pedig a régebbiek alapján számítottam rájuk.
Viszont a Cöxpon-ban a Luma Beamerz - .lov. mester csapata -, egész este rendületlenűl és remekül nyomta. :) (mély nyelvcsapások, de megérdemlik)
Majd a már fentebb említett "orosz űrhajós" és roma disco (már megint). (Sok minden kimaradt, de az idő és az ember teljesítőképessége sajnos véges...)
Közben mérgelődés a Dreher kizárólagossága miatt - nekem megfájdul tőle a gyomrom, de másokat is hallottam panaszkodni -, töprengés a kicsit több vizuálon és fáradás
szép lassan
reggelig...

2010. szeptember 7., kedd

morfondírozás versekről

Ma a könyvek közt matatva rábukkantam utasi mária hajnali ravatal-így van írva,kis betűvel mind- verses kötetére. Ezt a könyvet az első szeretőmtől kaptam 16 éves koromban. Akkoriban minden nap olvastunk verseket. Szerettük nagyon Adyt - Eszti barátnőmmel, tetszett nekem nagyon a pécsi fiatal írók antológiája, - főleg a Bebesi  - az ember már el is felejtette: kér fűszál közt egy fekete bogár fejét ölébe hajtva sírdogál.Vagy az Utasi: Neve hímpora, álomvirág, termő egész, formája csönd és szeretet. Azt gondoltam akkor: ez csak az Isten lehet. Csak úgy tolultak fel bennem a rég elfelejtett, de akkor kívülről fújt versek, részletek. Nem beszélve a saját magunk fabrikálta verssorokról...neked adom a bal mellemet, a csillagos homlokút,hogy ringó éjben rövid sóhaj beteljesüljön.... persze akkor még mit tudtunk a ringó éjről..?
Csak álmodtuk..
Aztán egyszer csak ott találtuk magunkat az akkoriban oly gyakori író-olvasó találkozókon.
Sose felejtem el mekkorát röhögtünk a széksorok alatt egy barátommal Pilinszky Végkifejlet verseskötetének ismertetésén.Persze baromira szégyenkeztünk ezen a nyerítésen, de nem tudtuk abba hagyni. Érdekesnek találtuk, hogy ez a törékeny  kis ember, azon vékonyka hangján olvassa  a remekműveit. A végére azért lecsitultunk, főleg a rosszalló tekintetek miatt...
Nem tudom vannak -e mostanában író-olvasó találkozók? Gondolom vannak. Egyről azért tudok : Mándoki Gyuri  költő barátunk 2 hete mesélte Egerben, hogy ő itt már olvasott föl...MŰÚT 54.évfolyam 2009016....
Szóval, hogy megtaláltam ezt a kis könyvet, ezt az utasi máriát, elgondolkodtam. Mennyire lesüllyedtem az adótörvények sötét bugyraiba és milyen jó lenne újból minden nap olvasni egy valamire való verset, vagy kreálni egyet, még ha olyant is mint a nagykőrösi konzervgyár az ember csak mélán áll és bebámul a gyár kapuján....
(xenia)

Sziget Fesztival 2010 - 1. nap

Figyelem!
Az alábbi bejegyzés egyeseket esetleg zavaró, trágár kifejezéseket is tartalmaz. A szerző a valóságot akarta minnél hűebben közvetíteni és hát... ez volt a való.
Akiket sért, azoktól elnézést kérünk!
(Gandalf)

"Az egész Hitler faszával kezdődött...

Mikor a Gwar horror-show-jában Hitler 40 centis faszából változó színű ejakulátumok spricceltek a közönségre és a zenészekre, a tömeg beindúlt és elkezdődött az első nap. (és még csak 15 óra volt...)
Itt egy kis videó a Sziget saját felvételéből, hogy érezzétek a hangulatot:

Azután a Kolin, számomra kicsit ambivalens zenéjén gondolkodtam el és döntöttem, hogy legközelebb is megnézem őket.
A Magashegyi Underground kedvelt, de sokszor hallott dallamai elvezettek a cseh Cankisou ázsiai és közép-európai mixjéből álló igazi bulihangulatára, és ebből a tombolásból csak a Ska-P tudott kirángatni és berántani egy rég volt - tán sosem volt -, Mano Negra típusu őrületbe. A Madness hozta a formáját, a Peaches AKTuális meztelenkedése és zenéje annyira elkápráztatta a nagyérdeműt, hogy alig lehetett beférni a sátorba. Ennek betetőzése volt a Roma Sátor Világzenei Nagyszínpad hangulatát idéző etno disco-ja.
Azért, hogy az egész hangulatát érezzétek, itt egy Sziget gyártásu videó az első napról:"