( "Mi a ‘Bardo’?
A buddhizmus alaptanítása szerint, mindennek aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, amelyet jelen létformánkban megismerhetünk. Minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik..." Tibeti Halálmeditációk - a szerk )
Választások
Három helyes választástól függ az élet harmóniája.
Helyesen kell megválasztani szenvedéseinket. Vannak test-idegen és lélek-idegen szenvedések.
Ha ilyeneket vállalsz magadra, bizony hamarosan megroppansz alattuk. Tiltakozásul megbetegszik a test és zavarossá lesz a lélek.
Ne legyél hetyke. Ne hidd, hogy minden szenvedés neked való, majd te győzöd őket cipelni. Ám a helyesen megválasztott szenvedés próbája lehet a Sorsban, vagy az Istenben való bizalmadnak. Megállhatod a próbát. És ezzel lehetővé teszed Istennek, hogy Ő is megállja a próbát.
Helyesen kell megválasztani az akadályokat, amiket le akarsz győzni. A helyesen megválasztott akadályok legyőzése előre lendít és megtisztít. Ám eléd állnak számodra méltatlan akadályok is. Ezeket ki kell kerülni. Mert ha harcba bocsátkozol velük – elpiszkolódsz!
Helyesen kell megválasztani élet-programunkat, feladatainkat is. Akkor igaz úton fogsz járni, még akkor is, ha hamis ember vagy. Ámde úton-útfélen álfeladatok csábítgatnak. Pontosan olyanok, mint a valódiak. Ezért könnyen beugrasz nekik. Ez a legkönnyebb módja az élet elpazarlásának. P.P.
Ma legyen a feladat!
A tavalyi évem sok nemből állt.
Úgy sodort a sors, hogy rájöttem arra, mi az, amit már nem akarok.
Saját utamon megláttam, mi a szabadság, mi jelent nekem igazi boldogságot és megelégedettséget s észrevettem azt is, mi az, ami ennek az elérésében meggátol, mi az akadályozó, mivé kell válnom ahhoz, hogy teljesebb legyek.
Előállt a képlet, tudtam, mit nem akarok.
Ez az év, legalábbis az eleje, számos olyan helyzetet hozott, amelyben a tagadás mellett tán valahol ott rejtőznek már az igenek is.
Még kavarog minden bennem, ezért is írok most neked, segíts nekem rendet rakni a zűrzavaromban.
Kértem, adjon a sors nekem olyan hivatást, melyet szívesen csinálok, azt nagyon jól megláttatta velem, mi az, amit nem szeretek, ami lebéklyóz, most kapom a lehetőségeket.
Csak tudod, az a nagy hiba itt a kréta körül, hogy én úgy érzem, egyik sem jelentene tényleges megoldást, ideig-óráig menne is a dolog, már ameddig a pénz hajtóerő, de nem erre vágytam.
Egyezzek ki, legalábbis egy időre, döntetlenben?
(most szól a Word, hogy a csinálok nem szép szó, de akkor is hagyom, nem változtatok!:))
Szóval a nagy fene bevonzásos időszakomban kicsit túl sok lett a koppanó e-mail-sokaság, ami olyan ajánlatokkal volt tele, amit csinálhatok, de valahogy egyikre sem sikoltottam fel a gyönyörtől, hogy ez az!
Elmaradt az a wow, az a trallala-jóérzés, ez sejteti velem, hogy mégse….
Még ugye mindig csak a negatívnál tartok?:)
Tudom azt is, választott hivatásomból szeretnék pénzt csinálni, csak nem találom az utat.
Akkor, ahogy a Fekete lovag mondja a Gyalog-galoppban, én mondom a sorsnak: Állj ki velem, gyáva kukac!
Várom azt, ami egészen az enyém.
És hogy tudd, ehhez minden aljas eszközöm bevetem, elkészítem a saját kívánság-táblámat, reggel úgy ébredek, hogy rágondolok, akinek csak tudok, mesélek róla, és ezzel ennek az útnak is be kell jönnie!
Ja, mellesleg, azért dolgozom is érte, mert úgy mondják, tán azt is kell..:)
Ami a megragadó, a döbbenetes és elgondolkodtató, az az, hogy ezek a dolgok nem azért történtek velem, hogy pénzhez jussak.
Nem.
Mikor elkezdtem valamerre keresgélni milyenek a lehetőségeim, ne eszetlenül vágjak bele dolgokba, (no azért ne örömködj, maradt még meggondolatlanság és hirtelenség épp elég bennem!) rég elfeledett barátok, ismerősök jöttek elő a tudatlan mélységből.
S mikor találkoztunk, én valamerre indultam volna, s valami egészen más lett belőle.
Megdöbbenve álltam emberek előtt, akikkel rég nem tartottam a kapcsolatot, hogy azon az út-on vannak, amin én, olyan dolgokra jöttek rá, amikre én is, megtaláltam a lelki szövetségeket és most csak ülök, s nézek ki a fejemből, tudod, abból a szőkéből a harmadik sor szélén, mert várom, mi lesz ebből?
Várom, miért kellett ennek így lennie.
Várom, milyen jelet kapok tőlük, mire tanítanak meg.
Várom, mi a szerepük életem következő szakaszában?
Várom, hogy továbbmenjek az út-on, de már ne egyedül szabad gondolkodóként, hanem – velük.
A karma azért vezette őket, mert kozmikus egyedül-gondolkodásom ideje lejárt, s most szükségem van a társas meditációkra?
Hasztalan is töprengenék, a végzet majd utat mutat.
„Odatárulkozom a jövőnek”- a te kifejezéseddel…
Ez a várakozás eddig nagyon idegen volt tőlem.
Ha valamit eszembe vettem, mentem, s megtettem.
(Tudod, nem vak ez a ló, csak bátor!:))
Ha jó jött ki belőle, örültem, ha rossz, bánkódtam, letörtem, felálltam.
Mi az, ami megtanított a türelem erényének gyakorlására?
Számba lehetne venni ezer-meg ezer elkapkodott dolgomat, de minek?
Gondolom, mindegyik kellett ahhoz, hogy ma ez legyek, ma tudjak várni.
Mert kell az erőgyűjtéshez a várakozás.
Csak a nyugalomban találom meg azokat a gondolatokat, amik a hogyan tovább-ot segítik.
A nyugalom a jövő első építőköve?
Azt hiszem, tényleg más lettem………………
Tao:
Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen.
Ha fejedelmek, királyok megõrzik,
minden magától rendeződik.
Ha kapálóznak és intéznek,
letöri őket a titkos természet.
Vágytalan a titkos természet,
s a vágy hiánya: béke,
az ég alatt a rend teljessége.
mégis mindent végbevisz észrevétlen.
Ha fejedelmek, királyok megõrzik,
minden magától rendeződik.
Ha kapálóznak és intéznek,
letöri őket a titkos természet.
Vágytalan a titkos természet,
s a vágy hiánya: béke,
az ég alatt a rend teljessége.
Még jövök!
S0phia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése