A Költészet Napja

Tegnap volt a Költészet Napja. Mi úgy gondoljuk, nem csak egy napot kéne a költészetnek szentelni... Eddig is jelentek meg nálunk versek, ezt ezután is folytatni fogjuk, talán kicsit következetesebben.
Ez a nap (a tegnapi) József Attila születésnapja. Szeretjük, tiszteljük és ismerjük (remélem!). Ezért mi most egy nálunk  kevéssé ismert világhírű költő, Reiner Maria Rilke számunkra talán legkedvesebb versével szeretnénk a költészet napját kisbetűssé, de állandóvá tenni.

A Wikipédia ezt írja Rilkéről:

"Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. – Montreux, Valmont 1926. december 29.) osztrák impresszionista költő, a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik. Prágában katonaiskolában nevelkedett, ami lelkileg és fizikailag egyaránt megviselte. Majd kereskedelmi akadémiára járt, de megszökött, végül magántanulóként tett érettségi vizsgát. 1895-től a prágai egyetemen művészettörténetet, irodalmat és filozófiát hallgatott. 1896-ban Münchenbe költözött és írói pályára lépett. Fiatal korában (1899-ben és 1900-ban) Oroszországba többször ellátogatott, ahol Tolsztojjal is találkozott. Párizsba költözött, ahol a szobrász Rodin titkára volt. 1901-ben feleségül vette Rodin egyik tanítványát. 1902-ben Párizsba költözött, és megbízást kapott egy Rodin-monográfia elkészítésére. 1919-ben Svájcba telepedett le, ahol barátai egy kastély tornyában biztosítottak számára lakóhelyet. Korai halálát fehérvérűség okozta.
Egyik legismertebb műve az Archaikus Apolló-torzó. A félelem, a kiszolgáltatottság foglalkoztatja Malte Laurids Brigge feljegyzései (1910) című regényében. Verseskötetei: Imádságos könyv (1905); Képek könyve (1906); Duinói elégiák(1923); Szonettek Orpheuszhoz (1923); magyarul még: Válogatott versek. Prózai írások (I-II., 1961)."

Rilke: A PÁRDUC

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.

Szabó Lőrinc fordítása