Braindogs

Füstös, whiskey-s, blues-os, rock és roll-os kocsmahangulat. Már két és fél órája tart a buli, de a közönség legnagyobb örömére Ian Siegal nem akarja, nem tudja abbahagyni, annyira fel van pörögve, annyira jól érzi magát. „Ezt nem lehet megunni” mondta a régi sláger vagy reklám szöveg, már én sem tudom ebben a nagy, kollektív táncos, ugrálós őrjöngésben. A Braindogs nyomja a színpadon és néha a tömegben, Tom Waits dalok interpretálására alakult supergroup. A zenészeket mind ismerjük más bandákból: Ian Siegal, Ripoff Raskolnikov, Kiss Tibi, Líviusz, Laca, Frenk, Nagy Szabi. Mindenki kiváló a hangszerén és sokszor a másén is. Nem utánjátszó zenekar, a dalokat értelmezik, átszűrik magukon, hozzáteszik a saját személyiségüket, így nem csak Tom Waits szellemiségéhez hűen, hanem élőn, frissen, most születősen tolmácsolják, ahogy csak a legnagyobbak tudják. Az első perctől tombol az érdeklődő tini és a dalokat kívülről fújó ötvenes. Az első sorban egy barna kardigános, idősödő hölgy nézi csillogó szemekkel, kezében sörrel a sármos macsós Iant, tapsol önfeledten. Mellettünk boldog tini dicséri dokumentörünk teleobjetivét. Ian tüzet kér, bemegy a tömegbe, kezeket szorongat, közben füstösen-karcosan nyomja, visszaugrik, gitárt ragad, majd egy lányt is felvisz egy körre. Mindig jelen van, pörgeti a bulit akkor is, mikor Ripoff, Tibi, Líviusz, vagy éppen Frenk énekel. Lassan kihullanak mellőle a zenészek és majd három óra elteltével, üveg borral a kezében boldogan, de kicsit csalódottan veszi tudomásul a közönséggel együtt, hogy mint minden, egyszer ez a buli is véget ér. Az öltöző felé távozik a vastapsban és mikor a főbejáraton akar a terembe visszajönni a még mindig szorongatott borosüveget lóbálva, a biztonsági nem akarja beengedni. Nem ismerte meg. Igaz, ő nem is szórakozni jött ide…


Braindogs from simarafoto on Vimeo.