Húsvét

Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük.

A „sötét” mise után nagypénteki gyász tölti el a szíveket, s várjuk Jézus feltámadását.

Böjtölünk, várjuk a feltámadási körmenetre hívó harangszót.

Erről most többet nem is mesélek, hívő ember ismeri és magáénak tudja az ünnepet.

Én most a legendák, mesék és szokásokról írok pár érdekes dolgot.

(Had osszam meg veletek.)

A korai mitológia is kiemelte a tél elmúltával a tavasz beköszöntét, egy új szakasz kezdetét, mikor a természet újjászületik, a föld termékennyé válik s az élet a nap fényében megalapozza a hosszú téli terméketlenebb időszakot.

Izisz és Ozirisz meséje az első példa, ami eszembe jut.

A mondák világában a téli-nyári fordulat meséje:

Ozirisz bölcsen uralkodott Egyiptomban Ízisszel. Terstvére Széth megirigyelte hatalmát. Készíttetett egy ládát és kijelentette, azé lesz a láda, aki pontosan kitölti azt. Ozirisz is kipróbálta, kitölti-e a ládát, ekkor testvére rázárta a láda fedelét és a Nílusba dobta Oziriszt ládástól. Ízisz férje holttestének keresésére indult. Meg is találta szeretett férjét, ám Széth a holttestet feldarabolta és darabjait szétszórta. Ízisz összeszedte férje testének darabjait és életre keltette őt. Így lett Ozirisz az alvilág ura. 

A görög mondák világában Persephone története.

A nysai mezőn szedett virágot  Démétér leánya, Persephoné. De ekkor meghasadt a föld, felbukkant halhatatlan lovaival  Kronos soknevú fia, kit  Hadésnak és Plutónnak és Polydegmónnak is hívnak az emberek. Hiába tiltakozott a leány, felkapta aranyszekerére és vitte magával, akárhogy is sikoltozott. Kétségbeesetten kiáltott anyja után, minden erejét összeszedve. Visszhangot adtak a hegyek csúcsai és a tenger mélységei az istennő halhatatlan hangjára. Meghallotta felséges anyja is és éles fájdalom fogta el a szívét. Kilenc napon át bolyongott  Démétér, kezében égő fáklyákkal; bánatában nem nyúlt sem ambrosiához, sem édes nektárhoz, és üdítő fürdő sem érte a testét. A tizedik nap hajnalán Démétér elment Hekatéval a Naphoz : 

- Mondd meg nekem, fényes Hélios, aki mindent tudsz és mindent látsz, ki rabolta el a leányomat? Hélios, a dicső Nap, megmondta az igazat Démétérnek: 

- Bizony maga Zeus okozta a te bánatodat, mert megengedte testvérének, Hadésnak, az alvilág királyának, hogy elrabolja és feleségül vegye a leányodat….

…Ült a templom közepén, fényes trónszékében, messze az Olympos boldog isteneitől. Leányát siratta, keserű gyászban emésztődve és nem gondolt az emberekkel, a szántóföld áldásával, amit az ő kezére bízott a végzet. Nyomorúságos esztendő köszöntött az emberekre. Hiába szántottak, hiába vetettek, a föld nem adott termést, mert elrejtette a szépkoszorús Démétér. Éhínség szakadt a világra, s ki is veszett volnn az emberi nem a földről, ha nem kapott volna észbe időben Zeus atya….

… Démétér nem engedelmeskedett Zeus hívó szavának. Hiába küldte érte  Zeus sorjában a többi isteneket is, senki sem tudta rábeszélni, rendíthetetlenül megmaradt amellett, amit kimondott : 

 - Nem térek vissza addig az illatos Olymposra, nem sarjasztok áldást addig a szántóföldön, amíg meg nem látom szemtől szembe újra kedves leányomat. Végül is Zeus engedett és rábeszélő szóval izente Hadésnak, hogy bocsássa vissza anyjához Persephonét.

…… Lelkendezve rohant a leánya elé Démétér, ölelték, csókolták egymást, és csak később kérdezte aggódva Démétér a leányától, hogy evett-e valamit Hadés házában ? 

- Mert ha ettél vele egy tálból - magyarázta neki -, akkor a felesége vagy már, akkor vissza kell térned hozzá. 

- Egy szem gránátalma-magot ettem az ő kezéből - mondta Persephoné, és abból megtudta Démétér, hogy nem maradhat örökre vele a leánya….

…. Démétérnek volt még egy kérése : ha már vissza kell bocsátania Hadéshoz a leányt, legalább annyit engedjen meg Zeus, hogy az év kétharmad részét vele tölthesse Persephoné az olymposi istenek között, és csak az év egyharmad részére térjen vissza férjéhez, az alvilágba. Zeus erre is ráállt, csak jöjjön már Démétér, és árassza az áldást a szántóföldekre. Jött is Démétér a magas Olymposra, és útközben bejárta a halandó emberek szántóföldjeit is. Mindenütt lankadtan, rozsdásan állt a gabona, mert  Démétér elrejtette az áldást. De most, a szőke hajú istennő lába nyomán, minden élet felocsúdott, termést hoztak a szántók, levelek és virágok alatt roskadozott az egész föld, a szárakon teltszemű kalász duzzadt, és hamarosan gazdag kévék sorakoztak asztagba.

Bár a mese így csak kivonatos, de gyönyörű!:)

Egy érdekes szokás van Gozo szigetén.

Egy búvópatakra néző szikláról a húsvéti körmenet végén a tengerbe vetik a Szűzanya szobrát.

A tenger áramlatai azonban visszaterelik Gozo szigetére.

A legkatolikusabb ország tán egyetlen megmaradt pogány szertartása, lehet, még a 3700 éves Ggantija-t építő senki-sem-tudja,-kik vezették be ezt az újjászületési szertartást?

A szokás szerint sokan várják a Szűzanya visszatértét, mert akkor a következő évben bőség, áldás marad Gozon.

Volt idő, mikor egész éjjel vártak s csak reggel jött el– és Bonaparte meg is szállta egy kis időre a szigetet, bár sokra nem ment vele a kirablásán kívül.

Magyarországon a tojásfestés, mint a termékenység és a bőség szimbóluma az egyedülálló.

S ki ne szeretné a húsvét hétfői locsolást, had frissüljenek a szép lányok?:)

Csodálatos tojáshímzések és motívumok teszik egyedivé a magyar Húsvétot!

Mindenkinek áldott, békés Húsvéti Ünnepet, s szép tavaszi újjászületést!

S0phia