Gandalf)
( "Mi a ‘Bardo’?
A buddhizmus alaptanítása szerint, mindennek aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, amelyet jelen létformánkban megismerhetünk. Minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik..." Tibeti Halálmeditációk - a szerk )
A fontos dolgokat nem lehet "kicsit" csinálni. Az ember nem lehet egy kicsit terhes, egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott. P.P.
Gondolkodtam ezen a találkozás önmagammal-témán, de aztán rájöttem, mivel én nagyon nem vagyok Karinthy, jobb is, ha ezt a megközelítést hanyagolom, annyira meg tán végképp nem vagyok fantáziadús, hogy Dorian Gray arcképét lássam, így, mint főkönyvelők gyermeke, az egyszerűbb megoldást választottam egyszerűen leltározom….
Az egész úgy kezdődött, hogy sok időm volt, nagyon éhes voltam, s – ahh, minő elfajzás, de néha nekem is engedtessék meg a multi-kulti– beültem a Mekibe.
Nagyon mentegetőzöm is emiatt, de a Blahán akkor választhattam a Fornetti, a Burger King és a Meki közt, a menet közben sebtében bekapkodott péksütemény-undorom volt már, meg hideg is volt, meg…
Jó, jó, nincs mentség, tudom, akkor azért kellett bemenjek, hogy ezt átéljem, s rájöjjek arra, amire akkor, ott jöhettem csak rá.
Tömeg, egyen-burgerek, az a sajátos olaj-szag, ültem, s mártogattam az édes-savanyúba a McNuggetseket…
Mellém ült egy anyuka, s vele szembe egy olyan kb. ötéves kislány.
Nagyon helyes kislány volt, szőkés-barnás félhosszú hajú, a haja nem túl dús, az arca inkább kedves, mint szép.
Kis kezeit eltartva csipegette a sült krumplit meg a nuggetset, amit én is…
Olyan nagyon kis finom mozdulatokkal, kecsesen evett, nagyon jól nevelt volt és kedvesen, udvariasan válaszolgatott anyukának.
Az első, ami feltűnt, az volt, hogy manapság nem igen látok ilyen jól nevelt, kedves gyereket, ilyen türelmes anyukát.
Ezen el is méláztam, átfutott rajtam egy mai társadalmi kor- és kórkép, de ez csak villanás volt.
Mert azonnal más ragadt meg bennem.
Először csak egy régi fotó.
Állok a kapunk előtt, a babám magamhoz szorítom, s olyan vagyok, mint ez a kislány.
Aztán eszembe jutott, amit anyám mesélt, hogy ha homokoztam az udvaron, s a kezem homokos lett, azt magamtól messze eltartva mentem fel, mossák meg, mert piszkos!
A mozgásomra nem nagyon emlékszem, de úgy gondolom, ha már balett, akkor tán én is kecses lehettem.
De hogy a hajam pont olyan színű volt s körülbelül ennyire nem dús, arra emlékszem, mert anyám sok-sok évig a derékig érő levágott hajam egy fiókban őrizgette, néha találkoztam is vele, fertelem….
Néztem a kislányt, magamba néztem, elgondoltam, annak idején mennyi eredendő kedvesség, naivitás, báj volt, lehetett bennem.
És megláttam magam, most és itt.
Vajon mivé tett az élet, mi dolgok, milyen történések, élmények, érzelmek és tanulságok tettek azzá, ami ma vagyok?
Szeptember végén volt az évfolyam –találkozónk.(Emlékszel, első levelemben erről írtam neked, a két, ifjúkori tanítómról.) Mikor hozzám került a szó, nyíltan azt mondtam, abból a nyusziból, akit ti ismertetek, mára egy sárkány vált.
A vacsoránál többen meg is kérdezték, hogy is van ez?
Mit értettem ezen?
Jót nevettem magamban, miért kell ezt kérdezni, csak nézzenek rám, csak kicsit beszéljenek velem, s kész.
Erősebb lettem, kemény, néha már erőszakosan rámenős, egyre kevésbé érdekel, ki mit mond, ki mit gondol, megyek az utamon, a saját véleményemre adok, de a kapottból már csak azt fogadom el és meg, ami megerősít.
Biztosan vannak érzelmeim, mert érezném a hiányát, mint a Didergő király, csak ezzel most valahogy úgy vagyok, mint Scarlett O’Hara a Mitchell-nagybecsűben, hogy most nem gondolok rá….
Majd egyszer, majd talán, most nem ennek van itt az ideje…
Most ésszel kell, sok ésszel, s nem vihet el energiát …………………….
Tudatos volt az út, amivel előkészítettem, de honnan ez a tudatosság, elszántság?
Évről évre, nap mint nap adta-tette rám a terheket, örömöket, tapasztalásokat, hogy ilyenné váltam…
Mondatok kavarogtak, messze múltból, nagyon távolból………….
.. mert amikor ott a kályha mellett az Ódát olvastam, és eszembe jutottál…..
..akkor most ünnepélyes keretek közt átadjuk frissen végzetteinknek a diplomát…..
…és most mi lesz velünk? .. Semmi ……
.. a munkaügyön add csak le a papírjaidat, mindjárt hozom a szerződésed…
.. és most esküvel erősítsétek meg Isten színe előtt….
..hát, ez bizony nem Eszteres, semmi Eszter nincs benne, legyen Judit Eszter….
..anyu, hozz be keresztrejtvényt, nem tudom, maradt még eszem????..
…nyugodjon meg, sokszor előfordul, ha valaki nagy nyomásnak van kitéve, ez nem….
.. mondd, Mari tudok én még majd dolgozni, vagy valaminek örülni???....
.. a kislánya nagyon visszahúzódó….
.. igen, az otthoni konfliktusok…
.. légy kedves, határidőre….
..akkor ez most nem úgy sikerült, jobban figyelj….
..a négyesbe úgy tedd, várj, megmutatom….
… nekem olyan már rég nincs…
…kislányom, úgy pakolj, téli- nyári legyen, ki tudja…
..álmaim asszonya, a cipőd megkaptam s a páncélszekrényben….
…a kihirdetés napjától hatályos…..
.. és a tulajdonos, kihasználja a szinergiákat…
..unom a pályaudvari reggeli kávézást már………..
..sajnálom, engem is kényszerítenek és nekem muszáj egy nevet…
…igen, látod, az öt év alatt pont azok a tulajdonságok erősödtek…..
…az ajtó felől, ha jő az ellen……
Mondatok kavarogtak, emberek kavarogtak, események kavarogtak, így jár, aki emlékezik.
Szép időutazás volt, pár perc alatt.
Megnyugtattam magam.
Pontosan azzá váltam, amivé válnom kellett.
A karma azt a feladatot adta ebbe az életbe, amit, s nekem teljesítenem kell.
Minden, ami történt, visz valamerre, nincs rálátásom arra, hova jutok.
Hogy mindent teljesen és egészen tettem, mikor ott voltam, az biztos.
Nekem az a feladatom, ismerjem fel, az elején mit és miért rontottam el, miért nem tanultam meg, amit meg kellett volna.
És látom, ez biztosan eljön majd a következőben…
És nagyon vigyázzak arra, a mostani énemmel, a tudásommal ma már ne okozzak újabb elrendeléseket majd akkorra, ha visszanézek, okoztam én épp eleget.
Talán, lányom, több higgadtság, több belátás a más emberi érzések iránt, több taktikusság, talán nagyobb türelem, tudod, megy ez neked, hisz milyen szépen el tudsz rendezni és engedni már dolgokat fájdalom, düh és harag nélkül, milyen szépen megyegetsz lassan előre, - mosolyogj csak, te ott a bardo-bol rám, akkor is tudom, hogy már sokkal több higgadtsággal kezelem, na jó, ne mosolyogj tovább, inkább abbahagyom…..
Kérlek, csak mosolyogj:)
Mert igazad van, újabb dölyf és újabb hiúságok hiúsága….
Mit tegyek, annyira emberből vagyok!
Ez van.
Ember vagyok, s akárhogy is, embernek kell maradnom, nem lehetek sárkány, de nem lehetek buddhista szerzetes sem….
Segíts nekem embernek maradnom!
Az, ami vagy, már jutalom és büntetés is azért, ami vagy. P.P.
S0phia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése