A buddhizmus alaptanítása szerint, mindennek aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, amelyet jelen létformánkban megismerhetünk. Minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik..." Tibeti Halálmeditációk - a szerk.)
Előző levelemmel kicsit csaltam ám….. (http://lumnicernoverek.blogspot.com/2010/11/level-bardoba.html)
Rég megírtam, valamikor szeptemberben:)
De nem találtam a címed és ezért betettem a Piszkozatok mappámba…
Örülök, hogy végre megtaláltam a címed, és legalább egy mécses mellett gondolhattam akkor rád, mikor olvastad, és érezted, hogy rádgondolás van valahol a Földön…
Tudtam már akkor, mikor megírtam, hogy néha majd írok neked eztán is.
Nem baj, ha tudod, mire gondolok én itt, hogy tudd, mi az, amivel foglalkozunk majd OTT, a nem tudom, hol és mikorban….
Most azért írok, mert a dolgaim lassan haladnak és eszembe jutottál sok mindenről.
Először is, nagyon sokszor gondolok a régi zsidó mesédre a két angyalról.
Szó szerint ezt mesélted:
„Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom.”
Igen, nekem szerencsém volt!
Születésemkor felettem állt a fehér angyal és azóta is őriz és véd a szárnyaival…
Ahogy Shakespeare mondja „ kacagtak a csillagok..” mikor megláttam a kelő napot..:)
Tudom, hogy amit teszek, annak eredménye lesz, mert az energiák így működnek.
Tudom, ha sok-sok pozitív energiát sugárzok az életbe, az engem körülvevőkbe, akkor az a nagy világegyetemből visszaszáll rám.
Vigyáz engem a fehér angyal és vigyáz engem az a pozitivitás, aminek a forrása csak én lehetek….
Nemrég megcsináltam egy tesztet –amúgy mostanság ezt használom majd a hivatásomban is és meg vagyok róla győződve, hogy nagyon jó és nagyon sok mindent felfed önmagunkról – amiben az optimizmusom 10-es.
A magyar átlag-ember optimizmusa 5, az enyém 10.
Hogy ebben mennyi a született sajátság, s mennyi az, amit életünk tapasztalásai raktak rétegekben ránk, ki tudja, tán e szempontból nem is lényeges, ez a jelen állapot.
Nekem ez azt jelenti, hogy mivel a magyar közismerten nagy a pesszimizmusban, én a világ bármely nemzetének átlagához mérten is nagyon erős optimizmussal rendelkezem, a saját magamba és a pozitivitásba vetett erős hitem nemzetközi szinten is megállja a helyét!:)
Ezért találtam megoldást egyik érdekes felvetésedre is.
Most ezt el kell, hogy mondjam neked, mert örülök, hogy megtaláltam a választ.
Emlékszel? Meséltél a sakkról.
A sakktábla – ami tulajdonképpen egy alap és fő mandala – az életet jelképezi.
Mikor megszületünk, az első kockán állunk.
Előttünk van a 63 másik kocka, bármely irányba léphetünk, s a lehetőségeink ekkor a legtágabbak, hisz tiszta még a tábla előttünk, bármely irányba kanyarodik az életünk, a variációk száma e pillanatban a legmagasabb.
S ahogy életünk során lépkedünk előre, mögöttünk az elhagyott kockákkal, az előttünk lévő tér úgy zsugorodik, lehetőségeink szűkülnek.
Egyre kevesebb üres kockát látunk magunk előtt s egyre kevesebb lépés-kombináció, amit megtehetünk.
Én ezzel kapcsolatban rájöttem valamire, s nagyon szeretném veled ezt megbeszélni.
Valószínűleg nem tudtam és nem is akartam tudomásul venni, hogy a lépéseim egyre determináltabbak s csökkentik a választási lehetőségeim, mikor én a szívem mélyen érzem, hogy egyre szabadabb vagyok s maga a világ térben is és a felkínált lehetőségekben is épp tágul számomra.
A megoldás bennem van!
A paraszt az, ami csak előre mehet, s csak egyet léphet.
De én lehetek bármely figura, amelyet akkor választok!
Ha akarom, lehetek ló, vagy ha kell, királynő, bástya, vagy király is, tetszésem szerint!
És akkor, ha számba veszem, merre nem jártam még a sakk-táblán, igenis, eljuthatok olyan kockákra, amik a hátam mögött maradtak egyszer, de még sose jártam arra, s új utakat nyitnak előre…….
Csak rajtam múlik, felismerem-e, melyik az a lépés-kombináció megkövetelte alak, amiben játszanom kell tovább az életem.
És fel fogom ismerni, hisz a fehér angyal áll mellettem.
Mi a véleményed erről?
Most látom magam előtt a bölcs mosolyod, amivel belemerülsz végtelen békédbe, miközben elnézően nézed az én véges, de örökkön ismétlődő s soha fel nem adott harcaim……
Majd még jelentkezem!
S0phia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése