Mán éget a pofám annyiszó hítak, de mindig vót valami dolog a ház körű, hol a csirkéket kellött kopaszítani, hol a világgazdasági váságot köllött megódani, hó az Obama telefonátt épp - őt meg mégsem lehet lerakni, hogy Stoni van! -, hol a magas hegyen kellött grundolni a főd alá…, de együtt a pillanat.
Nem épp zenéni való terem, a világítás sem veri ki a szemem, de a hangulat remek lett mikor Stoni két társával a hangszerek mögé állt. Mióta visszagyütt németbő, most hallottam először és meg kell mondjam, mindig is teknikás játéka érettebb, „nemzetközibb lett”. Annyira beindított, hogy be kellett próbákozni egy kis pájinkával, de kár vót, mert nem vót a megszokott … (ez itt a reklám helye, vegye fel a kapcsolatot a lumnicernővérekkel!), de a barnaser kárpótólt.
A hangulat akkó fokozódott, mikó a vendégek is színreléptek. Előszó a szájgyalus Balázs (remélem, jól mondom…) színesítette a hangzást, majd gyütt a sokak által várt Katona „Fater” és felszikrázott a színpad… Hogy ez a két pofa mit tud együtt… Két különböző stílus: Stoni keményebb, rokkosabb, Fater lágyabb, blúzosabb, mégis remekül kiegészítik egymást. Örömzene vót a javábó. Ebben a gitárpárbajban csak mi hótunk meg a gyönyörtől. Dobáták egymásnak a szólamokat a nagy örömzenélés közben.
Aztán begyütt egy magas gyerök, evinnyogott két számot, ami vót akinek nagyon tetszett és vót akinek nem. Egyiknek a papné, másiknak a jánya…
Mikó hazaértem, gyósan letőtöttem Stoni honlapjáról az új dalokat és azóta is hagatom…
(tán egy balkáni)
Stoni from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése