Hol volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, azon is túl, ahol a kurta farku malac túr, valahol a a repülőszőnyegek földjén egy dzsin, dzsinek közül a legkissebbik így szólt édesapjához:
Kedves jó apám, gyönyörű földünkön sajnos nem terem nekem varázs, ezért el mennék világot látni!
Jól van, menj fiam! - mondta az apa - Tanulj valami becsületes szakmát, mondjuk legyél sebész és térj vissza varázserődben megerősödve őseid főldjére és néped megsegítésére!
És imigyen lett, kis külömbséggel. A dzsin, akit a nagyvilágban Dzsininek hívtak, beleszeretett tanulmányai főldjébe, Magyarországba és letelepedve polgára lett. Nem feledkezve meg apja intelmeiről kitanulta a sebész mesterség tudományát és hogy népe ügyét is előrevigye, lassan háttérbeszoruló nyelvükön kezdett dalokat énekelni. Ehhez magyar segítőket talált és örömmel fedezte fel hazája és második hazája zenéje közötti hasonlóságot. Eltelt tíz év...
És mi itt kapcsolódunk bele a történetbe.
A meglepetésekkel beharangozott születésnapi koncertre többszáz érdeklődő gyűlt össze: barátok, családtagk, rajongók és most rajongóvá válók. A koncert előtt megnyitották Dzsini, vagyis Dr. Khonji, vagyis Dr. Nowrasteh Ghodratollah fotókiállítását Itthon-otthon címmel két szeretett földjéről. Majd lassan kihunytak a fények még az állóhelyeken szorongók feje fölött is és felcsendültek a Mikor lesz reggel? kezdő akordjai, mely elhozta a zenekar születésnapi ajándékát nekünk.
Néha kicsit szűkösnek bizonyult a színpad, a Golestan zenekar mostani tagjai mellett megjelentek az elmúlt évek zenészei is (mindenki örömmel fogadta a meghívást, de sajnos nem mindenki tudot neki eleget tenni), kiegészülve a meglepetés vendégekkel. Így volt, amikor a vonós szekció kamarazenekarrá dúzzadt, volt amikor négy akusztikus gitár pengett egyszerre, köztük a lassan beérő gitárművész Tóth Álmossal, volt amikor két népi ruhába oltözött pár lejtett magyar táncot (az Indulj el című népdal kétnyelvű, achom motívumokkal tűzdelt feldolgozására), volt amikor achom esküvői ruhába bújt tánc tanítványok próbálták értelmezni magyar fejjel az achom nép táncait, volt amikor a komlói Pedagógus Kórus erőteljes hangjai erősítették az esemény ünnepélyességét és emelkedettségét. Külön ki kell emelni az ős alapító, azóta már más utakon járó Molnár András ihletett zongorajátékát a Bánat című dalban.
A végén Dzsini ujra felvette a hátizsákját és a zenekar elindult a következő tíz év ösvényén...
Szép este volt, bár a főnök kicsit sokat beszélt...:)
A fotókat Studinger Ferenc készítette és tette publikussá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése