„Ezen az albumon nem vagyok szerző, nem játszom semmilyen hangszeren, nem nagyon ordítozom, tehát semmi olyat nem csinálok, amit a Kispál és a Borz zenekarban. Sokan, akiknek mutattuk a felvételeket, nem hitték el, hogy én énekelek. Ennek örülök. Régi vágyam volt, hogy csak amolyan szócsőként elmondjam más gondolatait. Mint ahogyan az is - ez még visszavan -, hogy valahol a háttérbe húzódva játsszak, néha belehuhogjak egy refrénbe, hogy huhú, és legyen időm összemosolyogni a dobossal, hogy „de jók vagyunk, mi?”. Na és persze mindig szerettem, ha a dolgok úgy állnak össze, mintha eleve így kéne lenniük, ha egyszerűen csak összesimulnak, mint a hullámok a parton.”
Az Ördögkatlanban élőben szólalt meg a nagyszerű anyag Lackfi személyes megjelenésével kiegészítve, aki időnként történetekkel, vidám verseivel, költői játékokkal szórakoztatta az erre fogékony nagyérdeműt.
Míg a verbális betétekben főképp a vidámság szólalt meg, a zenében a komolyabb versek is teret kaptak. Zeneileg volt itt minden a rock-tól a blues-on át a jazz-ig. Keménység és líraiság keveredett zenei humorokkal.
Lovasi lubickolt az énekes szerepében. Hangja a rock bandákban megszokotthoz képest új árnyalatokat kapott. Előadása végig hiteles, játékos, önirónikus és átélt volt. Összekacsintott a Véletlen zenekar többi kitűnő zenészével, néha a háttérből is uralta a színpadot. Ilyen felszabadultnak talán még sosem láttam…
Ezt a kompániát szívesen újranéznénk...
Lackfi János és a Véletlen Zenekar (Ördögkatlan 2011) from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése