Kedvenc hozzászólások a POSzT szakmai beszélgetéseiből 4

Anger Zsolt: ...igen, mert ebben az volt a megrázó, hogy nem feltétlenül az a probléma, hogy az ember buzi, vagy zsidó, vagy cigány, vagy nő, vagy kövér, vagy szőke, vagy nem tudom, hogy micsoda, hanem valami olyan, amilyen mi, többiek nem. Mi közösen nem. Tehát, amit mi, mindannyian együtt csinálunk, az rendben van. Korrekt, ha mindnyájan rendszerváltók vagyunk, lehet, hogy előtte mindnyájan szerettük a Kádárt, meg elmosolyodtunk rajta, hogy „jaj, az öreg még él, jaj, de jó, szilveszterkor még ő beszél, hallgassuk meg már az öreget”, és aztán mikor mindenki azt mondja, hogy gyilkos és gazember volt, és őrült rendszer volt, aminek jó, hogy már vége, az rendben van. Ha a háború alatt mindenki nyilas volt, akkor nyilasnak kellett lenni. Amikor véget ért a háború, akkor senki nem volt nyilas. 1990 óta mindenki 56-os volt, előtte, meg hát elvtársak. Tehát, hogy ez olyan, mint amikor a csirkeólban a sérült vagy beteg csirkét a többiek agyonverik, mert érzékelik, hogy valami nem stimmel vele, más, mint ami mi vagyunk. Tehát le kell vágni a kilógó szálakat, fejeket. Nekem ez volt a darab kulcsa, mert az egy borzasztó erő, amit aztán nem is tudsz megfogni, nem tudni, hogy ki irányítja, meg mi irányítja. Nyilván ez olyan, amiről a Verkerdy tanár úr sokkal többet tudna beszélni, mint amit én itt okoskodok. Hogy a tömeg ereje, hogyan alakul, meg az milyen képlékeny. Ez azt is feltételezi, hogy ha holnap újra kitör a háború és a férfiak számára újra az a szituáció áll elő, hogy nem tudják más módon kielégíteni a testi vágyaikat, amiről hát mondhatjuk, hogy le lehet róla mondani, de én ezt elég nehéznek tartom, akkor holnaptól, amikor minden férfi csinálja, akkor az lesz a kívülálló, aki erre nem hajlandó. A hetero világban a meleg, akit agyon kell vágnunk a csőrünkkel, a meleg világban meg azt, aki hetero, tehát azt kell agyonvágni? A cigányok közt a magyart, a magyarok közt a cigányt? És lehetne folytatni. Tehát ez nem csak a melegek másságáról szóló történet, hanem valami sokkal mélyebb. Ez engem abban a pillanatban csapott meg, mikor teljesen egyszerűen és egyértelműen közölte a Szarvas Jóska, hogy jó, hát ezt mi is csináltuk.

Vadászjelenetek Alsó- Bajorországból

írta: Martin Sperr

fordította: Perczel Enikő

• Barbara, napszámosnő: Molnár Piroska
• Abram, a fia: Stohl András
• Tonka, cselédlány: Tompos Kátya
• Mária, parasztasszony: Básti Juli
• Rovo, a fia: Farkas Dénes
• Volker, Mária szolgája: Szarvas József
• Polgármester: Sinkó László
• Georg, a szolgája: Hevér Gábor
• Zenta, napszámosnő: Murányi Tünde
• Hentesné: Péterfy Bori
• Franzi, a fia: Ducsai Ábel
• Csonti, sírásó: Hollósi Frigyes
• Paula, irodai alkalmazott: Söptei Andrea
• Menekült nő: Gerlits Réka
• Konrád, a fia: Závodi Marcell
• Pap: Földi Ádám

közreműködik: a Dorogi Sváb Party zenekar

súgó: Gróf Kati
ügyelő: Lovass Ágnes
jelmez: Daróczi Sándor
díszlet: Menczel Róbert
dramaturg: Perczel Enikő, Vörös Róbert
a rendező munkatársa: Kolics Ágota

• rendezte: Alföldi Róbert

Az egész beszélgetés itt olvasható és hallgatható meg.