- Ötszáz méter a kapu. - mondják a biztonságiak és mi biztonsággal bandukolunk délután egy órakor az ötödik Balaton Sound bejárata felé. A 37 fokban mindenki próbál kivetkőzni magából és levetkőzni magától, már amennyire az európai illem engedi. (Azért több a pőre bőr, mint a textil.) A kapuban már várnak a belépőjegyek és a mindig biztos őr belepislant a fotós táskába:
- Ja, fotó? Menjetek!
Már bent is vagyunk a Balaton legnagyobb fesztiválján és az ország legnagyobb tematikus zenei parádéján. Ez ellentétben a Szigettel, nem multikulti, csak zene, abból is főképp az elektromos scéna minden válfaja. Az első pillanattól elárasztanak minket a mindenhonnan tekergő dobok és basszusok: house, deep house, downtempo, soul house, jazz house és még a rengeteg alfaj keveredik éjszakára dübörgéssé. Az élőzenei kínálat jóval változatosabb, a koncerteken láthatunk élőzenét elektronikával keverő formációkat is. A hazaiak közül szinte mindenki itt van aki ráér, a külföldi felhozatal pedig olyan sztárokkal büszkélkedik, mint például Parov Stelar, Underworld, Stereo MC”s, Snoop Dogg, The Orb, Thievery Corporation és a Portishead, hogy csak a számomra fontosabbakat említsem. (A zenekarokról - már amelyeket láttuk -, a következő napokban mesélünk.) Most maga a Buli!
Mint ahogyan a Szigeten megszokhattuk, itt is rengeteg „iszolda” és „eszelde”, rengeteg bár, lounge és egyéb pénzköltésre csábító hely vár minket, mindez sokszor a víz mellé vagy stégre települve, stranddal kiegészülve. Ehhez társul a „magyar tenger” (magyar embernek magyar tenger!) szemet gyönyörködtető panorámája, szemben a Tihanyi Apátsággal. Igazán exkluzív, aki leperkálja a nem épp gyenge belépőárat, annak nem lehet oka panaszra.
Rövid séta után megtetszik az unicum standja, mely erős retro fílinget áraszt, letelepszünk, next sör. Itt önkéntes testőreink akadnak, megalapozva a hangulatot. (Valahogy így kell készülni a koncertekre, bár Xénia egy csobbanást is beiktat, mikozben én a parti lounge-ban hidratálok.) Találunk szálkamentes bajai halászlevet, csokis baklavát és vizipipát, egy uj magyar találmányt, amit én bicikli-rollernek neveznék, a Bookline standjánál összefutunk Jeles Andrással és a szomjoltó koktélok és komló levek után már a koncerteknél tartunk, de ezekről mint már mondtam, az elkövetkező napokban… A Portishead után vissza az Unicumhoz, ahol Next nyerek egy frizbit Lisa kutyámnak és visszakapom elveszett szemüvegem. Köszönet a kedves unicum lányoknak! (És még mondják, hogy az alkohol tönkretesz!)
A tömeg egyre nagyobb, mint verebek a dróton, ülnek az emberek a parton a naplemente utolsó sugarai után bámulva a vizet, mások egyre vadabbul nyomják a túlpartig hallatszó négy negyedre (jobb esetben tört ritmusokra) és még mindig jönnek, mi meg megyünk, mert nekünk csak ez a nap jutott. Sötét az országút, lobog a hajunk a leengedett ablakon becsapó 27 fokos szélben, szól a zene az MR2-ről, mert nem tudunk elszakadni a hangoktól, fék, kapu, ágy, holnap pá Balaton, jó éjszakát!
BalatonSound hangulat from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése